Galgóczi Erzsébet: A közös bűn
Három szikár és mégis döbbenetes kisregény. Mindhármat
összeköti a bűn, pontosabban a bűncselekmény, a kor, amelyben elkövetik (1956
ősze) és a hely is jellegzetes: a nyugati határvidék bolyongó, elkeseredett
disszidálókkal, az erre építő tanyasiakkal és a mindent belengő, tétova
kiúttalansággal.
Szabó Magda: Régimódi történet
Van abban valami bizarr, már-már perverz dolog, ha valaki
ennyire ismeri az anyját. Nekem végig az motoszkált a fejemben, egészséges
dolog-e tudni anyánk szexuális frusztrációiról, vagy hogy miről szőtt ábrándokat
üres óráiban, hogy aztán az apánk mellett kössön ki, elégedetten ugyan, olykor
boldogan, de valahogy mégsem úgy.
A nagy vadász pedig nem a Mária Charitas, hanem Szabó Magda, aki olyan pszichológiai mélységekben utazik ezúttal is, hogy olykor majd kiesett a könyv a kezemből. Bátor, szinte már vakmerő ez a könyve is, ráadásul elsőrangú kordokumentum.
A nagy vadász pedig nem a Mária Charitas, hanem Szabó Magda, aki olyan pszichológiai mélységekben utazik ezúttal is, hogy olykor majd kiesett a könyv a kezemből. Bátor, szinte már vakmerő ez a könyve is, ráadásul elsőrangú kordokumentum.
Kaffka Margit: Színek és évek
Nagyon ambivalens érzéseket váltott ki ez a regény belőlem.
Egyrészt elgyönyörködtetett Kaffka stílusa, egészen másra emlékeztem fősulis
éveimből, a Színek és években Kaffka nagyon választékosan, elmélyülőn és
borongósan ír, a magyar nyelv szép rétegeiből válogatja a szavait. Ugyanakkor
Magda csöppet sem volt szimpi és a regény teljes egészében az ő monológja, nem
kellemes ilyen hosszú időt tölteni a társaságában. Magda sorsa valószínűleg a
tipikus századfordulós asszonysors: találni egy férfit, aki mellett
háziasszonykodni, ne talán tán alispánnénak lenni lehet, ruhákat venni,
társaságba járni és cselédeket dirigálni. Magda csillagútja azonban tragikus
hirtelenséggel lefelé ível, és képtelen megállni önállóan a lábán. Nagyon
érdekes elméleteket lehet olvasni ezzel kapcsolatban a nőkről férfiak szájából:
egyik szerint az „új nő” már csak önmagára támaszkodik és nem kell, hogy anya
legyen, a férfit pusztán eszköznek tekintik, másik szerint viszont a nő örökre
a férfi torzulása, alacsonyabbrendű biológiai lény és mint ilyen folyton
gyámolításra szorul. Valójában Magda sem tud alternatívákat, míg végül öregen,
átgondolva életét, egyfajta új asszonyi bölcsességet tanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése