2017. május 21., vasárnap

김애란: 두근두근 내 인생

Ha másról nem, méltán világhírű sorozataikból tudjuk, hogy a koreaiak nemcsak a drámához értenek, de ahhoz is, hogy mindez ne legyen csömörletes, átlátszó, hazug vagy végletesen komor. Kim Aeran írónak is sikerült Szívrepeső örömmel teli életem c. regényében ezt a kényes egyensúlyt olyan tökéletesen eltalálni, hogy miközben a világ legszívfájdítóbb témájáról - egy tinédzser küszködése egy halálos kórral - olvastam a sorait, és törölgettem a könnyeim, egy pillanatra sem gondoltam arra, hogy mindez milyen álságos vagy hatásvadász.
Kim Aeran ugyanis volt olyan bátor, és átadta tollát egy korai öregedésben (progéria) szenvedő tizenévesnek, Areumnek[1], aki az első soroktól belopja magát a szívünkbe, noha az első fejezetek még inkább nagyon ifjú szüleiről szólnak, akik tapasztalatlanul, szülői ellenérzésekkel körülvéve és némiképp kényszerből tartják meg a kis Areumöt. A filozófiához vonzódó, könyvmoly kisfiú ugyan betegsége miatt iskolába nem járhat, de tekintélyes tudást és műveltséget halmoz fel olvasmányai révén, kiterjedt virtuális életet él, imád posztokat írni és nem titkolt szándéka, hogy írásait egy napon megjelentesse. Első szövegének témája mi más is lenne, mint szüleinek története, akikre olyannyira rászorul és akik szinte egyetlen valódi emberi kapcsolatát jelentik, így vizsgálatának első számú alanyai és tárgyai.
Areum állapota azonban 18 éves korára nagyon leromlik, a kórházi kezelésekhez szükséges pénz megszerzésének egyetlen lehetősége egy adománygyűjtő tévéműsor, melynek révén különös levelezés bontakozik ki egy rákbeteg lány és a fiú között. A költőiségtől nem mentes, izgalmas levelezés azonban, melynek során Areum lassan kitárulkozik, tragikus hirtelenséggel megszakad, és egy elkapott beszélgetéstöredékből derül majd ki, hogy Areum pusztán egy gyomorforgató csalás áldozata volt.
A történet vége elkomorul ugyan, hisz Areum sorsa a folyamatos leépülés, kórház, vakság és végül a halál, mégsem bukik alá túl mélyre a könyv íve, mivel zárásként Areum szövege is olvasható, az Egy szívrepeső örömmel teli nyár címmel, ami egyszerre vidám, egyszerre szomorkás, de mindenképp pompás színekkel festi meg szülei találkozását.
A könyv legnagyobb erénye, hogy képes érzékeny témákról érzelgősség és tabuk nélkül beszélni, olykor akár tizenévesekre jellemzően ellentmondást nem tűrő hangon, autentikusan ábrázolja a fájdalmas betegségben szenvedő ember lelkiállapotát, és képes megragadni egy szenvedésekkel teli, rövid élet szépségét anélkül, hogy "meg kell látni az élet szépségeit"-jellegű lapos közhelyeket permetezzen az arcunkba. Nagyon szerettem a könyv filozofikus eszmefuttatásait, az egész köteten áthullámzó évszakok plasztikus leírását, és összességében nem tudom, mikor sírtam ilyen sokat egy könyv fölött. Külön bravúr különben a regény szerkesztése, a költői prológus és epilógus közti részek hol történetmesélősek, hol e-mailes levelezést olvashatunk, hol pedig egy televíziós műsor felvételének jeleneteiből ismerjük meg a motivációkat, de a zenének és az idézett könyveknek is van szerepe. (A könyvek és dalok pontos adatai különben a kötet végén megtalálhatóak.)
A könyvből film is készült sztárszínészekkel, ami mind hangulatában, mind a szereplők karaktereiben a regénytől annyira elütőnek és számomra annyira dimenzió nélkülinek tűnt, hogy a 20. percben dühödten kikapcsoltam. Valószínűleg a regény nélkül élvezhető lehet...









[1] 아름 jelentése gyönyörűség.

2017. április 22., szombat

Koreai szöveggyűjtemények

전래 동화로 배우는 한국어
Nagyon szép kivitelezésű, kiválóan felépített, jól használható, izgalmas és remek szöveggyűjtemény, melynek célja, hogy Korea klasszikus meséin keresztül tanítson. A kötet tanulságos és érdekfeszítő mesékkel indít, ezt titokzatos és fantasztikus történetek követik, végül Korea hagyományos meséivel zárul.
A leckék egy-egy mese köré épülnek, és már a bevezető képanyag és kérdéssor nagyon jó, képleírás feladatnak is kiváló. A szöveg elolvasása előtt a tanulónak előbb képek alapján kell fogalmat alkotnia a sztoriról, majd a mellékelt CD-ről kell meghallgatnia az egészet, így kiváló hallás utáni gyakorlat is kapcsolódik a szövegekhez. Nagyon jó megoldásnak találom, hogy nemcsak egyben van felvéve a mese szövege, hanem négy részre osztva is külön fájlokban, így könnyebben teljesíthető a szintén hallás után kijegyzetelendő idegen szavak gyűjtése feladat. Ezt egynyelvű kis szótár követi és a teljes szöveg.
A szöveg után szövegértési, és tartalomtömörítő feladat következik angol-kínai-japán szószedettel. A szövegből négy középszintű grammatikai pontot is kiemelnek, a magyarázat koreai nyelvű, és szabad szövegű kiegészítős feladattal gyakorolható. Ezután párbeszédeket kell alkotni a mese szereplőivel a megadott képek alapján, sőt csoportos feladatként szereposztással maga a történet is előadható (mellékletben ehhez egy példa is van). A leckéket egy, a mese tanulságát boncolgató, továbbgondolásra serkentő kérdéssor zárja, amivel a hosszabb lélegzetű beszédet vagy a szövegírást gyakorolhatjuk, illetve egy ellenőrző lap, melyen lecsekkolhatjuk tudásunkat. És még itt sincs vége, mert pihenőként közmondásokat, szójátékokat, dalokat tartalmazó kis feladatocskákat is kapunk a következő lecó előtt.
A könyvhöz kivehető mellékletként a mesék és nyelvtani magyarázatok angol-kínai-japán nyelvű fordításai kapcsolódnak és megoldókulcs.
A könyvet melegen ajánlom mindenki figyelmébe középfokú (B1/3),  vagy erős és elszánt alapszinten (A2 / 2) lévő tanulóknak, egyedül is jól lehet tanulni belőle, de párban talán még izgalmasabb lehet.

설화로 배우는 한국어
A 전래 동화로 배우는 한국어 párjáról van szó, küllemében és felépítésében is követi a hagyományos meséket tartalmazó kiváló tankönyvet, és annak majd minden erényét felmutatja, ám ez a kötet a helyi legendák segítségével kicsit még többet is nyújt.
A könyv Dél-Korea hat nagy területéhez (Szöul/Kyeongi, Kangwon, Chungcheong, Cholla, Kyeongsang és Jeju sziget) kapcsolódó legendákat tartalmaz, így kicsit Korea földrajzával és a helyi sajátosságokkal is megismerkedhetünk. A leckék egy kis térképpel és koreai nyelvű földrajzi leírással indítanak, ezt követően felvezető kérdések és jól leírható, érdekes képek következnek. A történetet megadott szavak és illusztráció segítségével előbb magunknak kell elképzelni és megfogalmazni, majd ezt követően CD-ről hallgathatjuk meg négy részletben. Ezután a szöveg következik, az ehhez kapcsolódó szövegértési kérdéssor, és négy középfokú grammatikai pont bemutatása rövid gyakorlattal. Ezt követi egy szövegtömörítési feladat rövid angol-kínai-japán szószedettel. Végül továbbgondolást, vitát serkentő kérdéssor következik, melyre írásban kell válaszolni, illetve egy ellenőrző lap.
A leckéket egy koreai nyelvű információs oldal követi, melyben a legendák mai helyszíneit mutatják be, illetve a megközelítési lehetőségeket. Az egyes területegységeket lezáró fejezetek után pedig további kulturális adalék gyanánt a helyi jellegzetes ételek, események, épületek bemutatása olvasható.
A könyvet megoldókulcs, és kivehető mellékletként a legendák és nyelvtani pontok angol-kínai-japán nyelvű fordítása olvasható.

Hasonlóan párkötetéhez, ezt a szöveggyűjteményt is ajánlom minden koreai nyelvtanuló figyelmébe, aki az alapokon már túl van és különösen érdekli a koreai hagyományos kultúra. Élvezet volt olvasni!

2017. április 15., szombat

Korean Listening Skills - K-Pop Korean


A koreai tankönyvek többsége sajnos nagyon elhanyagolja a használható, életközpontú hallás utáni feladatokat, így az egyszeri nyelvtanuló leginkább filmeken és rádióadásokon kénytelen edzeni fülét, hacsak nem vetemedik a TOPIK nyelvvizsga sokszor élettől elrugaszkodott feladatsoraihoz. Nekik ajánlom figyelmükbe ezt a kiváló és izgalmas tankönyvet, ami középfokú hallás utáni feladatokat tartalmaz. 
A különben nyúlfarknyi leckék (20 lecó van) mindössze négy feladatból állnak, és ebből csak egy (!) tényleges hallás utáni feladat, az első kettő inkább szókincs, a negyedik zárófeladat pedig olvasás utáni értés. A körbejárt témák mind a hétköznapi élethez kapcsolódó szituációk (például szobabérlés, banki átutalás, közlekedési eszközökön elhangzó információk, híradó, vita stb.), de vannak speciálisan olyan leckék, melyeket a Koreában élőkre szabtak, így a koreai temetés vagy a koreai hagyományos orvosi szolgáltatások témái. A hanganyag pazar és megítélésem szerint tényleg középszintű, a beszélők természetes gyorsasággal beszélnek, és sokszor zavaró háttérzajjal. A kapcsolódó feladatok igen sokrétűek az egyszeri információ kihámozásától, az adatok pontos felismerésén keresztül az összefüggések megértéséig, különben a TOPIK nyelvvizsga feladataitól merőben eltérőek. A felvételeket így többször is meg kell hallgatni, hogy valóban pontos válaszokat írhassunk, például ahol adatlapok hiányzó információt kell pótolni. A leckék többi feladata is remek és tényleg életszagú, így például silabizálhatunk koreai menetrendet, megismerkedhetünk formanyomtatványokkal, önéletrajzzal vagy épp a bankjegyautomaták képernyőjével. Az olvasás feladatban is nagyon változatos szövegtípusokkal találkozhatunk, élvezet volt olvasni a személyiségtesztet, képregényt, gyógyszerismertetőt, hirdetéseket stb. 
A leckéket szószedet zárja, és bőven volt még számomra ismeretlen szó benne, a függelékben a hanganyagok koreai átirata, angol nyelvű fordítása, megoldókulcs és szószedet található.

Üdvözlendő kezdeményezés olyan tankönyvet készíteni, ami a k-pop rajongóit célozza meg, a Darakwon kiadó kötete nem is az első ebből a műfajból. Dalszövegekből, dalszövegekkel rengeteg hasznos kifejezést sajátíthatunk el, vagy nyelvtani pontot véshetünk be, azt hiszem, legtöbbünk, akik rajongunk a koreai nyelvért, épp egy koreai dalból tanultuk meg az első koreai szavakat. 
Ez a könyv 20 dalszöveget tartalmaz szóló előadóktól ugyanúgy, mint fiú- és lányegyüttesektől, a dalokból két nyelvtani tudnivalót emel ki (ezek 2-3급 / A2-B1 szintűek), melyekhez példamondatokat hoz, a gyakorlat egy kiegészítendő illusztráció, majd a nyelvtan bemutatása következik, kiejtési útmutató és egy párbeszéd. A leckét a dalszöveg és annak angol fordítása zárja. 
A legnagyobb gondom a könyvvel, hogy nincs semmi koncepciója, láthatóan elsősorban a grammatikát helyezi középpontba, szószedet egyáltalán nincs hozzá, amit kifejezetten meghökkentőnek találok, de a nyelvtan sem épül egymásra, hanem mintha ad hoc fellelt dalokból találomra ragadtak volna ki nyelvtani pontokat. A nyelvtani magyarázatok nagyon hiányosak, vagy feltételezik, hogy a könyv használója jól ismeri ezeket, a gyakorló feladat nagyon kevés. A könyv erénye a példamondatok tömege, és hogy a VIXX Error c. dala is a kötet részét képezi. 
A könyv elsősorban a koreai nyelv oktatóinak lehet érdekes, különösen, akik esetleg nem járatosak a k-pop berkeiben, jó forrás a tanításhoz, de nagyon sok kiegészítés kell mellé. Esetleg egy k-pop koreai nyelvkurzus alapanyaga lehetne.

2017. március 31., péntek

Musil: Törless iskolaévei

1998-ban, amikor először olvastam ezt a könyvet, a világirodalom szeminárium olvasmánylistájának első helyén ez a regény állt. Miközben olvastam Musil remekét, nagyon sok gondolat és érzés cikázott át rajtam, a végére pedig gyakorlatilag megkukultam, legalábbis meggyőződésemmé vált, hogy nem érdemes olyan gyenge és megbízhatatlan eszközökkel élnem tovább, mint a szavak. Ahogy Törless végül elhagyja az intézményt, filozófiai és mélylélektani bolyongásai terepét, ízlelgetve az anyja ruhájából felszálló enyhe parfümillatot, csak az járt a fejemben, hogy milyen sokszor megérintett engem is a magány ásító mélysége, melyben feltárult a szavak és dolgok közti szakadék, melyet oly magabiztosan lépünk át hétköznapi életünkben.
Törless ambíciókkal telten lép be az iskolába, ahol egyre-másra meglepik különös tudatállapotok, melyek magányából és érzéki fantáziálásából gomolyognak elő, és a világ kettős arca tárul fel benne. Törless leginkább arra kíváncsi, hogy mások is érzékelik-e a kimondhatatlant, vagy végleg egyedül van gondolataival, mely egyszerre nyomasztja, és egyszerre ad mélyebb dimenziót az iskola labirintikus épületének. Törless két osztálytársa, Beineberg és Reiting azonban vak ezekre a látomásokra, Reiting ösztönlény, aki az erő elsőbbségében hisz, Beineberg pedig egyfajta eltorzult keleti misztikában bízik, melytől szintén nem idegen a brutalitás. És ezeknek a vad indulatoknak lesz áldozata Basini, a virágszépségű fiú, aki tolvaj hajlama miatt kiszolgáltatottá válik és kénytelen lesz elviselni Reiting és Beineberg rituális szadisztikus megnyilvánulásait. Törless számára ez a helyzet, mely nem mentes a (szado)erotikától sem, kiváló terepnek ígérkezik filozófiai kísérleteihez, de intellektuális kalandjait képtelen morálisan hidegen szemlélni, mondhatni folyamatos krízisállapotban él a fiú.
Amikor először olvastam ezt a regény, mélységesen felkavart ezeknek a tudatállapotoknak és a szadizmus, sőt fasizmus lélektanának pontos és érzékletes ábrázolása. Különösen tetszett, hogy a felnőttek világa szinte alig jelenik meg. A tanárokról, felügyelőkről nem sokat tudunk, nem érezzük, hogy külső kényszer keserítené meg Törless sorsát, sőt valójában az oktatók figyelnek rá, csak épp nem értik meg. A matematikatanár például Kanttal próbál segíteni Törless filozófiai jellegű kérdésein, de a fiú nem sokra megy a bonyolult szöveggel. A történet végén pedig, amikor Törless-t eltanácsolják, ott is érezhető, hogy figyelnek rá, ám mindhárom tanár csak a saját biztonságos fogalomrendszeréhez igyekszik illeszteni Törless kimondhatatlanról szóló ismeretelméleti monológját. A szülők világa pedig egyszerre a távoli kint, és az otthoni bent világa, az otthoné, ahová természetesen már nem lehet visszatérni.
A Törless-t 2006-ban olvastam újra. Mélységes unalommal. Szinte ijesztő volt, mennyire nem jelentett akkor semmit.
Most az Ottlik-olvasókör kapcsán újra elolvastam és szinte borzongva konstatáltam, hogy mennyire nagy és fontos könyv, újra átjárt a végtelen és a kimondhatatlan borzongása. Már csak azt nem tudom, miért is emlegetik olyan sokszor Ottlik kapcsán, talán mert illik. Talán mert a kritikusok is megtették. Igen, azt hiszem zavar, hogy sokan a Törless-t az Iskola árnyékában olvassák. Aki ugyanis nem veszi észre, hogy Musil regénye mélységesen ismeretelméleti és metafizikus, az valószínűleg Törless-t is csak egy kamasz fantasztának tartja, és beállhat a matektanár mellé.

Egy biztos, 10 év múlva újra elolvasom.

2017. február 24., péntek

김미리: 늑대소년



Dél-Korea egyik legromantikusabb története a 2012-ben filmre is vitt Farkasfiú története, ami minden kliséje ellenére óriási sikert aratott. A történet ugyanis valóban nagyon sablonos, már-már unásig ismert: adott egy betegeskedő, vidékre szakadt, szomorú lány és egy hallgatag, erős, farkasösztönökkel megáldott fiú, akik egymásra találnak. Mégis sikerült Jo Seonghui (조성희) rendezőnek olyan különleges hangulatú, vonzó filmet készíteni belőle, köszönhetően a kiváló operatőri munkának és a fantasztikus színészeknek, hogy én magam már tízszer is megnéztem, és bizony mind a tízszer megsirattam ezt a történetet.
A filmről írok, pedig a könyvről kellene. Ennek egyik oka, hogy a könyvet szinte egy az egyben, mondhatni sorról sorra adaptálták a filmre. A filmbe nyilván több poénos jelenetet is belecsempésztek, és néhány apróbb változtatást is kieszközöltek, ezek egyike a farkasfiú, Cheolsu által olvasott könyv, ami nem a filmbeli Hóember, hanem az Én, a lepke c. kötet, ami csak azért érdekes, mert a szerző, Kim Miri másik saját könyvéről van szó. A regény azonban kicsit bővebben ír Suni családjáról, vagy a kulcsszerepet játszó gitár történetéről, az epilógusban pedig megtudhatjuk, hogyan reagált Cheolsu Suni távozására. A másik ok, ami miatt a filmről többet lehetne beszélni, hogy a könyv, mely egyértelműen szórakoztató irodalom, önmagában messze nem lenne olyan érdekes, ha nem lett volna mögötte a film, a színészek arca, és a filmben megfestett hangulat.
Összességében tehát egy jól követhető történet, különösebb mély jellemábrázolás nélkül, ugyanakkor meglehetősen plasztikus és romantikus jelenetekkel, szeretnivaló karakterekkel, ezzel együtt talán az egyik leggyorsabban elolvasott koreai nyelvű könyvem lett. A kötet nagyon szép, színes illusztrációkat tartalmaz és Suni dalának teljes szövegét. 

A film bemutatója

 

2017. február 15., szerda

이주형: 어른이고 싶은 날




Lee Joohyung (이주형), ha lehet ilyet mondani, SNS-szerző, vagyis műveit részben a szociális médián keresztül alkotja, és azon keresztül is népszerűsíti, magam is így akadtam instagram fiókjára, ahol naponta osztja meg többek közt korábbi művei részleteit vagy épp készülő könyvei sorait. Ezzel együtt rá is szoktam arra, hogy a reggeli kávém mellett elolvassam ezeket a sokszor nem is különösebben magasröptű, az élet szépségeire vagy épp nehézségeire rámutató sorokat. (Apropó, kávé, a könyv egyik visszatérő motívuma.) Ezek után nem volt kérdés, hogy a tavaly év végén megjelenő A nap, melyen felnőtté szeretnék válni c. könyvét megszerzem és elolvasom.

A könyv nagyon szép tipográfiailag, gazdagon illusztrált és könnyen emészthető, bár sokszor kifejezetten mellbevágó, rövid karcokat tartalmaz. A fő téma a középkorú ember, ha egészen konkrétak szeretnénk lenni, akkor a középkorú koreai apa tapasztalatai, élményei, gondolatai. A középkorú ember koreaiul 중년 (中年) részben azt jelenti, hogy az évek közepén álló ember, részben viszont azt is, hogy egy bizonyos folyamat, történés közepette leledző emberről van szó, tehát egyfajta átmenetiség jellemzi. A középkorú ember már nem vágyik vissza a gyermekkorba, viszonylag stabil az identitása és az egzisztenciája, kevésbé hozza lázba a karrier, inkább a megelégedett élet felé fordul, felértékelődnek a családi és baráti kapcsolatai. Elfogadja, hogy az életben és a világban sok a keserűség, baj és gond, nem menekül el ezek elől, mondhatni kialakul egyfajta túlélési készlete, mellyel átvészeli a bonyodalmakat. Lee Joohyung szerint persze vannak még álmai, céljai a középkorúaknak is, de ezek jobb esetben inkább már mások felé irányulnak, jobbá tenni mások életét, biztatni, támogatni másokat. A könyv nem titkolt szándéka egyben a vigasznyújtás is azoknak, akik elpillednek a köztes létben, a család – munka – magánélet malmában elfáradóknak.

A kötet négy fejezetből áll: Derűs nap (맑은 날), Felhős nap (흐린 날), Esős nap (비온 날) és Kitisztult nap (개인 날), mely jól mutatja a könyv ívét. A Derűs nap fejezetbe több visszarévedő írás került, sok humorral, megismerhetjük a koreai hétköznapokat, a munka világát, a vidéki gyermekkor emlékeit, az író figyelme gyakran terelődik az önfeláldozó kisemberekre és az élet apró örömeire. A Felhős nap kissé már borongósabb szösszeneteket tartalmaz, filozofikusabb, elvontabb szövegeket a mások felé forduló életről, a saját tér fontosságáról, az anyagi javak kultiválásától való elfordulásról, álarcokról stb. Az Esős nap volt persze a kedvencem, ebben a fejezetben több karc is szólt a sztoikus helytállásról az élet nehézségei közepette, az aktív és derűs életszemlélet fontosságáról, és van egy klassz írás a koreai közmondások ellentmondásosságáról is. A Kitisztult nap fejezet leginkább a gyermeknevelés örömeiről szól, nagyon bájos és poénos jeleneteket olvashatunk a szerző magánéletéből, néhány írás szól a gyerekek bölcsességéről, ezzel együtt az iskolarendszer csököttségéről is.

Nagyon ajánlom ezt a könyvet minden koreai nyelvtanulónak, mert a szövegek kellemesen rövidek, középszintű nyelvtudással jól érthetőek, de azért izgalmas, új szavakkal is találkozhatunk, és a szövegek tartalmasak, elgondolkodtatóak vagy épp kacagtatóak.

2017. január 30., hétfő

Osváth Gábor: A koreai irodalom rövid története



Tavaly év végén hiánypótló könyv jelent meg, mely bepillantást enged a Magyarországon alig ismert koreai irodalom világába. A cím ugyan történetet ígér, de belelapozva a kötetbe jól látható, hogy itt részben többről, részben kevesebbről lesz szó. A tartalomjegyzékből jól kiviláglik, amit az előszó is megerősít, hogy a három nagy műnem közül részben terjedelmi okok miatt, a dráma nem szerepel a kötetben, és az is világos, hogy leginkább a lírába vezettetünk be, hisz a több, mint 250 oldalas könyvből mindössze 61 oldalon foglalkozik a szerző prózával.
Ugyanakkor a kötet sokkal több, mint egy irodalomtörténet, ugyanis Osváth Gábor a lírai műveket nem pusztán bemutatja, elemzi, de magukat a költeményeket is közzéteszi, többször koreai eredetivel, nyers- és szabadfordításokkal, értő verstani elemzésekkel. Így a könyv gyakorlatilag megkerülhetetlen mindazoknak, akik a műfordítás műhelytitkaiba kívánnak betekintést nyerni, és mindazoknak akik maguk is koreai fordítással foglalkoznak. Ezzel együtt igazi csemegét kínál azoknak is, akik koreaiul tanulnak, érdeklődnek a klasszikus és modern kultúra iránt.
A könyv kronológiai rendet követ, így a krónikák és mítoszok, klasszikus regények és a szívemet megdobogtató panszorik bemutatásával indít, ezt a kínai nyelven írt koreai versek,és a koreai nyelven írott versek követik, ahol a legterjedelmesebb részt a szerző szakterülete, a sidzso és kászá kapja, majd a modern kor prózája és költészete zárja az irodalomtörténetet. A kötet itt azonban nem ér véget, Osváth részletesen bemutatja azokat a jelentős költőket, akik a koreai költészet képviselőinek tekinthetők, megismerhetjük életüket és műveiket is, mitöbb a szerző több verset is közöl saját fordításában. Az egyes fejezeteket igazi kincsesbánya, forrásjegyzék zárja, ahogy magát a kötetet is két nagyszerű melléklet (sidzso versek lexikai és grammatikai elemzése és egy bibliográfia), illetve egy kiváló név- és tárgymutató zárja, ahol hangeullel is olvashatóak az egyes nevek.
A koreai irodalom rövid történetét olvasni olyan volt számomra mint egy nagy utazás a világ egyik legizgalmasabb helyére. A könyvet szétfirkáltam, összejelölgettem, becsillagoztam (a szamárfülezésről leszoktam) és egy életre való irodalmat jegyzeteltem ki, amiket természetesen eredetiben el akarok majd olvasni. Vannak olyan szerzők, akiknek az életútja iránt is nagy érdeklődésem támadt, ilyen például Kim Szakkat (김삿갓) vándorköltő, vagy Jun Dongdzsu (윤동주), és persze az összes nő. Annak ellenére, hogy Osváth Gábor korábban megjelent A koreai nyelv és irodalom kötetét olvasva, sok mindent tudtam a koreai irodalomról, mégis nagyon sok meglepő, sokszor szívfacsaró tényt ismerhettem meg. Talán ezek közül a legszomorúbb a japán megszállás idején élt tehetségek hányattatott élete volt, nagyon fiatalon haltak meg a költők, írók, sokszor eszembe jutott, mennyit írhattak volna még, ha nem egy börtönben pusztulnak el betegségektől elgyötörten.
A kötet, mint említettem, egyben szöveggyűjtemény is, elsősorban a koreai költészet kiemelkedő alkotásainak gyűjteménye, és ehhez kapcsolódóan tanulmányozhatjuk elsősorban a szerző fordításait. Több esetben is részletesen követhetjük egy-egy fordítás születésének útját, a szó szerinti fordítástól a nyers változaton keresztül a kész műfordításig. Osváth fordító kreativitása, érzéke és tapasztalata megcsillan nemcsak a versek értő magyar fordításában, de a rímtechnikában és a gyönyörű költői képekben is. 
A könyv szép kivitelezésű, de sajnos a fotók nem mind jó minőségűek (a forrás a wikipédia volt, és a szerkesztő nem méretezte át megfelelően a képeket, így pl. a panszori illusztrációja elég homályos lett), és nekem, aki erősen rövidlátó vagyok, rettentően apró betűkkel van szedve a szöveg, így arról szó sem lehetett, hogy a buszon is olvashassam. Mivel nem tudom nem szerkesztői szemmel is nézni, azt kell mondanom, hogy a szerkesztő nem végezte hiánytalanul a dolgát, maradt bőven helyesírási hiba a szövegben, nem volt egységes a szövegmegjelenítés (a versek címe mellett hol szerepelt, hol nem az eredeti cím, néhol csak a magyarra átírt cím volt feltüntetve, szerzők neve mellett hol volt, hol nem évszám stb.), a zárójelek egy része nem záródott be, és a koreai írás is több tipográfiával jelent meg. Tartalmilag nyilván kritika nem érheti a kötetet, hisz a tudásom olyan csekély e területen, de hiányoltam Ra Hidok bemutatását, aki ugyan említésre kerül a tavalyi fórum kapcsán a kötetben is, de mégis később kimarad, noha több verse is megjelent és nagyon érdekes, izgalmas költői világa van.        
A koreai irodalom rövid története tehát egy nagyszerű és izgalmas utazás, melyre mindenki hivatalos, aki a koreai kultúra iránt komolyabban érdeklődik, vagy szeretné megérteni a koreai emberek gondolkodását, érzésvilágát.