Először is szeretném megköszönni
ezt a könyvet Sunny-nak (선희), akitől ajándékba kaptam,
elsősorban mert tudta, mennyire szeretek koreai könyveket olvasni, különösen 김영하-tól. Noha. Őszintén szólva, talán épp az utazásról szóló
esszégyűjteményét olvastam volna el utoljára az író tollából, lévén a legkevésbé
sem fűt a vágy az utazásra, és ha tehetném, úgy élném le az életemet, mint egy
zuzmó.
A könyv különböző aspektusból ír
az utazás jelenségéről, okairól, motivációjáról, típusairól az író élményeivel
dúsítva, melyek különben lényegesen érdekesebbek voltak, mint a már különben
jól ismert konzekvenciák. Tudniillik, hogy utazni azért utazunk, hogy aztán
hazatérjünk, jobban megismerjük önmagunkat, kiszakadjunk a mókuskerékből, vagy
hogy épp a senkiföldjén senkikké válhassunk. Izgalmas volt olvasni arról az
időszakról, amikor a koreaiak nem utazhattak, vagy csak erős korlátozásokkal,
és a szerző azt is elmeséli, hogyan vált Kínában persona non grata-vá. Másik
esszéjében arról lamentál, hogy régen az otthon elhagyása inkább büntetés volt
(száműzetés), míg ma sokszor az új kezdet és a megtisztulás esélye. A legjobban
az 오직 현재 (Csakis a mában) darab tetszett, ami az utazás
időhöz és nyelvhez való viszonyát taglalja, azonban a homo viator-ról szóló
eszmefuttatás ha nem is nettó sületlenség, de antropológiailag szerintem igen
gyenge lábakon áll. Nagy élvezettel olvastam az általam is imádott 알쓸신잡 utazós-kulturális műsor kulisszatitkairól szóló darabot,
amiben a "nem-utazás mint utazás", és a "mások utazásának
átélése" téma is előkerült. A kötet két irodalmi kapcsolódású esszét is
tartalmaz, az árnyék nélküliségről Chamisso Schlemihl Pétere kapcsán, a senkivé
válásról pedig Homérosz Odüsszeiája kapcsán értekezik, ezek mind nagyon
érdekesek voltak, ahogy az Apollo 8 Föld-fotójáról szóló eszmefuttatás is.
Összességében jó volt olvasni a
könyvet, mert 김영하 személyisége átitatta az írásokat, és
noha a legkevésbé sem éreztem rajta azt a szándékot, hogy utazásra kívánna
ösztönözni, lévén ehhez túl személyesek voltak a szövegek, mégis felidézett néhány
olyan utazási emléket, amik a mai napig bennem élnek és megmelengetnek.
