Ha
ma valaki bemegy egy üzletbe, legyen az akár egy szakkönyvbolt,
garantálom, hogy nem fog találni Dél-Koreáról egy valamirevaló
útikönyvet, maximum angol nyelvű méregdrága műnyomós kiadványt. Nos,
nekik ajánlom melegen P. Szabó József Hodori ötkarikával c.
riportkönyvét (bár egy darab riport sincs benne, vagy én nem vagyok
tisztában a műfajjal), egyrészt mert fillérekért beszerezhető, másrészt
mert puritán megjelenése komoly értékeket rejt. Konkrétan az eddig
olvasott legjobb, legízesebb és leghasznosabb dél-koreai beszámolót.
Amíg Kalmár György
kicsit fikázza a dél-koreai gazdasági csodát és gyárakba, mezőgazdasági
üzemekbe látogat, addig P. Szabó beveti magát a szöuli kiskocsmákba,
leírja a nagybani piacot, érdekfeszítően mutatja be a koreai szokásokat,
kitekintést kínál a történelemre és a mitológiára, és még az
aktuálpolitikáról is bátran ír.
Azt
hiszem, ez a könyv lesz egyelőre, amíg nem íródik egy frissebb,
aktuálisabb, amit ajánlgatni fogok mindazoknak, akik szeretnék kicsit
jobban megismerni ezt a vonzó országot, P. Szabó olyan színes palettát
tár elénk, amely egyszerre elvarázsol és elgondolkodtat. Tévedés ne
essék, a szerző nem fényezi Dél-Koreát, sőt ugyanúgy megmutatja
ellentmondásos, szokatlan vagy épp ijesztő oldalát is, mindezt igazi
színvonalas publicisztikai stílusban. Ebben a könyvben is olvashattam a
diáktüntetésekről, melyek demokratikusabb államirányítást követelnek, a
kvandzsui mészárlásról vagy Kim Dae Jungról, de olyan témákról is
olvashattam, amikről eddig még sehol. Így például a koreai vallásokról,
többek közt a titokzatos Mun Egyházról, akikről különben csak annyit
tudtam eddig, hogy pénzelték a koreai Michael Jackson koncertet - nos,
ennél sötétebb ügyleteik is voltak, elárulom. Aztán nagyon izgalmas volt
a hatalmas gazdasági társaságokról (csebol) szóló rész is, a
gasztronómiai kalandozások és a különböző szokások, például a
hagyományos koreai esküvő leírása.
Különösen figyelemreméltó volt, hogy P. Szabó a koreai nők helyzetének
is szentelt egy fejezetet, a feminizmus ottani úttörőjét Li Te Jungnak
hívják, célja, akárcsak ma Magyarországon többeknek, hogy több nő
kerüljön be a politikai életbe és ne csak liftkezelőnek alkalmazzák a
tanult lányokat. Annyit tudok a jelenlegi helyzetről, hogy a mai napig
is nagyon kevés nő dolgozik Koreában, mindössze nagyjából a nők fele,
többnyire házasság után a háztartás vezetése és a gyermekgondozás a
sorsuk, míg a férfiak a 12-14 órás mókuskerékbe kénytelenek beletörni.
A könyv természetesen foglalkozik az 1988-as szöuli olimpiával is, a szervezés
körüli zűrzavarral és főleg a két Korea közötti feszültséggel, amely
majdnem kerékkötője lett a nagy eseménynek. Észak-Korea nem riadt vissza
az olyan terrorista akcióktól sem, mint a Boeing ellen elkövetett
merénylet, melyben 115 koreai vesztette életét. Mindezek ellenére a
béketűrő Dél-Korea mégis beleegyezett abba, hogy az olimpiai színhelyek
egy része Északon lehessen - azt hiszem, épp ebből a fajta béketűrésből
fogyott el az utóbbi időkben.
P. Szabó József könyve tehát egy az
egyben szeretnivaló, élvezetes, úgy kínálja fel nekünk Koreát és Szöult,
mint egy finom, illatos, távol-keleti fogást, ami nemcsak a szemnek és a
szájnak gyönyörűség, de a szellemnek is. Olvassátok el!
A szöuli volt az első olimpia, amit lelkesen néztem, sőt, még olimpiásat is játszottam otthon :) (ami nagy szó, mert nem szeretem a sportot) Hodori neve és alakja is örökre beégett az agyamba :))
VálaszTörlés