2013. szeptember 16., hétfő

Hodori ötkarikával


Ha ma valaki bemegy egy üzletbe, legyen az akár egy szakkönyvbolt, garantálom, hogy nem fog találni Dél-Koreáról egy valamirevaló útikönyvet, maximum angol nyelvű méregdrága műnyomós kiadványt. Nos, nekik ajánlom melegen P. Szabó József Hodori ötkarikával c. riportkönyvét (bár egy darab riport sincs benne, vagy én nem vagyok tisztában a műfajjal), egyrészt mert fillérekért beszerezhető, másrészt mert puritán megjelenése komoly értékeket rejt. Konkrétan az eddig olvasott legjobb, legízesebb és leghasznosabb dél-koreai beszámolót. Amíg Kalmár György kicsit fikázza a dél-koreai gazdasági csodát és gyárakba, mezőgazdasági üzemekbe látogat, addig P. Szabó beveti magát a szöuli kiskocsmákba, leírja a nagybani piacot, érdekfeszítően mutatja be a koreai szokásokat, kitekintést kínál a történelemre és a mitológiára, és még az aktuálpolitikáról is bátran ír. 
Azt hiszem, ez a könyv lesz egyelőre, amíg nem íródik egy frissebb, aktuálisabb, amit ajánlgatni fogok mindazoknak, akik szeretnék kicsit jobban megismerni ezt a vonzó országot, P. Szabó olyan színes palettát tár elénk, amely egyszerre elvarázsol és elgondolkodtat. Tévedés ne essék, a szerző nem fényezi Dél-Koreát, sőt ugyanúgy megmutatja ellentmondásos, szokatlan vagy épp ijesztő oldalát is, mindezt igazi színvonalas publicisztikai stílusban. Ebben a könyvben is olvashattam a diáktüntetésekről, melyek demokratikusabb államirányítást követelnek, a kvandzsui mészárlásról vagy Kim Dae Jungról, de olyan témákról is olvashattam, amikről eddig még sehol. Így például a koreai vallásokról, többek közt a titokzatos Mun Egyházról, akikről különben csak annyit tudtam eddig, hogy pénzelték a koreai Michael Jackson koncertet - nos, ennél sötétebb ügyleteik is voltak, elárulom. Aztán nagyon izgalmas volt a hatalmas gazdasági társaságokról (csebol) szóló rész is, a gasztronómiai kalandozások és a különböző szokások, például a hagyományos koreai esküvő leírása. Különösen figyelemreméltó volt, hogy P. Szabó a koreai nők helyzetének is szentelt egy fejezetet, a feminizmus ottani úttörőjét Li Te Jungnak hívják, célja, akárcsak ma Magyarországon többeknek, hogy több nő kerüljön be a politikai életbe és ne csak liftkezelőnek alkalmazzák a tanult lányokat. Annyit tudok a jelenlegi helyzetről, hogy a mai napig is nagyon kevés nő dolgozik Koreában, mindössze nagyjából a nők fele, többnyire házasság után a háztartás vezetése és a gyermekgondozás a sorsuk, míg a férfiak a 12-14 órás mókuskerékbe kénytelenek beletörni. 
A könyv természetesen foglalkozik az 1988-as szöuli olimpiával is, a szervezés körüli zűrzavarral és főleg a két Korea közötti feszültséggel, amely majdnem kerékkötője lett a nagy eseménynek. Észak-Korea nem riadt vissza az olyan terrorista akcióktól sem, mint a Boeing ellen elkövetett merénylet, melyben 115 koreai vesztette életét. Mindezek ellenére a béketűrő Dél-Korea mégis beleegyezett abba, hogy az olimpiai színhelyek egy része Északon lehessen - azt hiszem, épp ebből a fajta béketűrésből fogyott el az utóbbi időkben.
P. Szabó József könyve tehát egy az egyben szeretnivaló, élvezetes, úgy kínálja fel nekünk Koreát és Szöult, mint egy finom, illatos, távol-keleti fogást, ami nemcsak a szemnek és a szájnak gyönyörűség, de a szellemnek is. Olvassátok el!

1 megjegyzés:

  1. A szöuli volt az első olimpia, amit lelkesen néztem, sőt, még olimpiásat is játszottam otthon :) (ami nagy szó, mert nem szeretem a sportot) Hodori neve és alakja is örökre beégett az agyamba :))

    VálaszTörlés