2010, 2011

A 2010-es év egészen különleges évre sikeredett olvasásügyileg, konkrétan a legutóbbi 12 év (amióta vehemensen olvasok) mélypontját avathatom fel, ugyanis mindent összevetve még a 2006-os (német nyelvvizsgás) évemet is sikerült alulmúlnom. Noha könnyen lehet, mindez csupán látszat, hisz 2010-ben rengeteg tanulmányt, cikket és blogot olvastam Koreáról, a tananyagokról nem is szólva. De beszéljenek a számok: mindössze 54 művet olvastam el, ezek nagy része regény, egy szem drámát (Shakespeare: Titus Andronicus), egy verseskötetet (koreai sidzsó versek), három filozófiai művet (Rosenzweig: Könyvecske az egészséges és beteg emberi értelemről, Nietzsche: A hatalom akarása, Martínez: Borges és a matematika) és új műfajként megjelent olvasmányaimban az útleírás (Korea), sőt egy életrajz (Michael Jackson) is. 2010 kétségtelenül az ázsiai olvasmányok és a nyelvtanulás éve volt, hanyagoltam a klasszikusokat és egyetlen könyvet sem olvastam újra. Ellenben két angol grammatikakönyvön is átrágtam magam, egy komplett kifejezés-gyűjteményt jegyzeteltem ki, augusztustól pedig teljes mértékben a koreai alapszókincs megszerzéséért folytatott verejtékes küzdelmem vitte el szinte minden időmet. Gyakorlatilag olvasmányaim számának drasztikus visszaesése is innentől datálódik, az alapok elsajátítására napi 1-2 órát szántam, amely gyakorlatilag csak az ingázás perceire szűkítette az olvasásra szánt időmet. Egészen különös, de ez csöppet sem traumatizált, pedig ezt évekkel korábban el sem tudtam volna képzelni. 2010 másik sajátos vonása, hogy három könyvet is félbehagytam, ami nem jellemző rám, az idők folyamán ugyanis egyre türelmesebb vagyok, így Lawrence Szivárvány c. zseniális regényének 420. oldalán, Krúdy kissé tömény, itt-ott szenvelgő, ámbátor rettentően szuggesztív és vonzó Szindbád kötetének nagyjából a felén és Stephen King Hasznos holmikjának 350. oldalán dobtam be a törölközőt. Ezek közül Krúdy elbeszéléseit biztosan be fogom fejezni, a Szivárványt pár év múlva újra előveszem, Kinget pedig szívesen felajánlom annak, akinek kell. A 2010-es év legvacakabb könyve Mori Ógai: A vadlúd c. elbeszéléskötete, rettentően vontatott, unalmas, sótlan írások, viszont dicséretesen rövidek.

A tíz legjobb regény 2010-ben:
1. Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
2. McCarthy: Vad lovak
3 . Móra: Aranykoporsó
4. Proust: Az eltűnt idő nyomában. Swann
5. Jung Chang: Vadhattyúk
6. Barth: Az út végén
7. Szabó Magda: Az ajtó
8. Read: Életben maradtak
9. Nabokov: Meghívás kivégzésre
10. Capote: Fűhárfa

A három legjobb novelláskötet:
1. Hvang Szun-von: Kagylóhéjak
2. Cso Sze-hi: A törpe
3. A tigris intelme

2010 legnépszerűbb könyve mégis a Berlitz-féle koreai szótár lett, amit mindig magammal hordok azóta is, praktikus kis mérete, strapabíró kiszerelése folytán igen alkalmas az enyémhez hasonló mániák kielégítésére, úgymint minden utamba kerülő jelenség azonnali megnevezése koreaiul.
2011-re túl sok jót nem ígérhetek, vagyis az elkövetkezendő fél évben terveim szerint továbbra is a koreai nyelvkönyveket fogom bújni és szókincsfejlesztek, viszont a Lobos játékot meg fogom csinálni, 12 könyv egyelőre nem tűnik teljesíthetetlen ígéretnek.
http://moly.hu/polcok/lobos-varolista-csokkentos-jatek
A Proust-projektet is tovább fogom görgetni legalább két kötettel, remélve hogy Marcel változtat a harmadik kötetben előadott stílusán, biztosan lesz Mikszáth, Rejtő Jenő és egy Murakami, emellett nyilván koreai és kínai, és teszek egy felelőtlen ígéretet a Harry Potter utolsó kötetének elolvasására is. És nagyon remélem, hogy 2011 Sansa éve lesz!