LinguaShop - koreai nyelv

Mivel a nyelvtanulós csoportomban többen megfontolás tárgyává tették már, hogy beruháznak a LinguaShop vonzó ajánlatába, illetve többen kérdezték már, mi a véleményem róla, úgy döntöttem írok egy kicsit erről az oldalról, és ezt követően mindenki maga döntse el, hogy fizetne-e ezért több ezer forintot, vagy többet. Képeket nem fogok az oldalból ide bevágni, egyrészt mert el akarom kerülni az esetleges jogi problémákat, másrészt nem akarok hibás dolgokat sem látni ehelyütt. A linken minden megtekinthető: https://www.linguashop.com/koreai-tanfolyamok [letöltve: 2020.04.16.]

Az oldal ígérete így hangzik: „A LinguaShop nyelvtanfolyamainak segítségével 2-4 hét alatt elegendő tudást sajátíthatsz el ahhoz, hogy idegen nyelvi társalgásban vehess részt, vagy egyszerűbb könyveket elolvass.” Csodamódszerektől hemzsegő világunkban minden bizonnyal sok naiv ember akad, akik minden további nélkül elhiszik, hogy lehetséges 2-4 hét alatt koreai nyelven elolvasni egy meseregényt csak akarni és hinni kell, de valószínűleg még a legoptimistábbak is megrökönyödnek, és legalább egy kicsit elgondolkodnak azon, hogy vajon komolyan vehető-e egy ilyen oldal. Az is gondolkodóba ejtheti a mezei nyelvtanulót, hogy az oldal maga is sok helyen helytelen fordítású, mitöbb gyanítható, hogy gépi fordítással készültek egyes passzusok, és ha az oldal egyéb linkjeit nyitogatjuk meg, rendre angol nyelvű szövegekre bukkanhatunk.

De lássuk sorban, mit kínál az oldal:

Tanfolyamok

Ez beugratós, szó sincs tanfolyamokról. Ha kurzust szeretnénk választani, akkor az oldal az oktatócsomaghoz navigál, de kurzus címszó alá rendeződnek a szókártyák, audióanyagok stb. is.

Szókártyák

„A koreai nyelvű tanulókártya játék 2000-ben tartalmazza a leggyakrabban használt koreai szavakat. A koreai kártyák tartalmát tanárok és nyelvi szakemberek állították össze.” Azt ugyan nem tudjuk meg, hogy egy 2000-es kiadású pakliról van-e szó, vagy 2000 szót tartalmaz, de az illusztrációként látható „tsip” semmi jót nem ígér. Nemcsak, mert ez az átírás semmilyen szabványos rendszerbe nem illeszthető bele, hanem azért is, mert az átírások nem a nyelvtanulók számára készült rendszerek. A koreai írás kiolvasásának művészetét (ha a hasonulásokat is belevesszük) néhány nap alatt el lehet sajátítani, ezt követően az efféle átírások csak akadályozzák a további haladást. A kártyákon sehol nem olvashatóak koreai betűkkel szavak, Koreában pedig sehol nem használatosak a latin betűs átiratok. Minden szó önmagában áll, egyetlen példamondatot sem olvashatunk, képi anyag nincs hozzá, viszont hanganyag igen, és az rendben is volt, legalábbis a próbaverzióban. Az említett szakemberi gárdáról semmilyen adatot nem találtam az oldalon. A csomag 2600 forint.

Oktatócsomag

A magyarul meghökkentő mód „Taníts!”-ra keresztelt oktatócsomag (eredetileg: Taníts engem!) gyors és szórakoztató tanulást ígér 13 700 forintért. Az oldalt megnyitva a következőket tudhatjuk meg a koreai igékről: „Különlegességnek számít a koreai nyelvben, hogy másképp ragozza az igéket ha barátságosan szól és másképp ha tisztelettel '(tegezés <-> magázás)'. A koreai nyelvben 'a lenni' ige segédigeként is használható. A jelen idejű igéknek nincs ragozásuk. Az ige változatlan marad minden számban és személyben. Azonban van egy igevégződés a barátságos, és egy a tiszteletteljes közléshez.” A koreai nyelv hasonlóképp a japánhoz, tiszteleti szinteket használ, melyek a társalgásban résztvevők viszonyától, a társalgás helyzetétől és témájától függően igen változatosak lehetnek. Határozottan nem barátságosságról van szó, hisz egy magasabb udvariassági szinten is lehet igen barátságos végződéseket alkalmazni. A magyar tegezés és magázás határozottan nem feleltethető meg a koreai tiszteleti szinteknek, talán annyi jelenthető ki, hogy a legalsó szint (반말) mindig tegezőnek fordítandó, egyéb esetben szituációfüggő. Ezért is kiemelten fontos a koreai kultúra beható ismerete, mely nélkül a nyelv nem sajátítható el megfelelően. A passzust egy fura táblázat követi, melyben megintcsak nem találunk koreai betűket, így egy kezdőnek szerintem lövése sem lesz arról, melyik szavakról vagy szerkezetekről lehet szó. A példák átírva: 저는 놀아요. 저희는 말합니다. 저희는 할 줄 알다. (ez kapásból helytelen, ㄹ tövűek esetén: 할 줄 안다 helyesen) 저희는 넣습니다. 저희는 줘요. Ez így konkrétan 4 tiszteleti szint, amikhez semmiféle magyarázatot nem fűznek. További leckéket böngészve a „ti” személyes névmára a 당신들-t használja, de kikötések nélkül. Az egyszerű koreai mondatok kapcsán azt írja: „Egy tipikus koreai mondatban ahol 'a lenni' ige szerepel, az ige a mondat végére kerül. 'A lenni' ige egyes és többes számban is '-ayo|-oyo'.” Ebből csak annyi igaz, hogy a koreai mondat végén szerepel mindig az állítmány, ugyanakkor a tiszteleti végződések határozottan nem létigék. Egy másik lecke szerint: „Ahhoz, hogy azt mondhassuk koreaiul 'házam' vagy 'fiam' stb a 'na-öi' szót kell használnunk.” Ez arra akar utalni, hogy a birtok elé kell illeszteni a 나의 szót, viszont azt elfelejti hozzátenni, hogy többnyire csak írásban fest így a dolog, szóban 내 bizalmasabb szinteken, és 제 udvariasabb szinteken. A legmeghökkentőbb a jelzőkről szóló szösszenet, mely szerint: „A melléknevek a főnév előtt állnak a koreai nyelvben csakúgy mint a magyarban. A mellékneveket a főnévvel egyeztetik. Ez azt jelenti, hogy a mellékneveknek van nőnemű alakjuk a nőnemű főnevekhez, és van többes számú alakjuk a többes számú főnevekhez.” A melléknevek állhatnak állítmányként a mondat végén, és jelzőként a jelzett szó előtt. Ha jelzőként áll, akkor nem a jelzőt követő főnévhez kell illeszteni, egyszerűen az dönti el a végződését, hogy maga a melléknév töve magánhangzóra vagy mássalhangzóra végződik, és használata pofonegyszerű. A koreai nyelvben nincsenek nyelvtani nemek. Összességében az oktatócsomag ad hoc átírásokkal készült kifejezések listáját tartalmazza, mely hemzseg a hibáktól.

Hanganyag

„Töltse le a koreai-magyar audió fájlokat, és tanuljon kocogás közben, gyakorlással, ingázással, főzéssel vagy alvással. Az MP3 fájlok másolhatók okostelefonjára vagy iPadjére (iTunes-on keresztül).” Belehallgatni nem tudunk, annyit tudhatunk csak, hogy 50 percnyi hanganyagot kapunk 3300 forintért, amin szavak és kifejezések hallhatóak. Mondanom sem kell, hogy ennél jóval többet nyújtanak ingyenes applikációk, igaz nem magyarul.

Utazás közben hallgatható szótanuló program

5500 forintért 10 perccel több hanganyagot kapsz, amit az autódban hallgathatsz. Belehallgatni ebbe sem lehet. Itt jegyzem meg, hogy az értékelések, amik ott virítanak a rendelő felületen a linguashop összes kiadványára vonatkoznak, és nem arra a tételre, amit naivul meg szeretnél venni.

Munkafüzet

3000 forintért tied lehet egy 37 oldalas munkafüzet, amit pdf-ben letölthetsz. Nyelvtani gyakorlatokat ígér, és ha a mellékelt kép nem csak illusztráció, akkor a koreai nyelvtanulóktól itt is azt várják el, hogy latin betűkkel oldják meg az amúgy helytelen feladatot. Az képen az összes feladat helytelen, az „én vagyok” koreaiul, lehet 저요., a 저는요. ugyanis már tartalmaz egy témajelölőt, így az csak reakcióként képzelhető el, pl. 저는요? (Mármint én? / Ami engem illet stb.).

Hangos könyv

Koreai egyszerű történeteket ígérnek 3500 forintért, 60 percnyi hanganyaggal és letölthető pdf-fel, elvileg koreaiul és magyarul. Nem lehet belehallgatni.

Szótár

Vajon milyen szótárat kaphatunk 1500 forintért? Vélhetően a fura átírással megírt szószedetet kaphatjuk meg, a rendelő felület szerint amúgy magyar-koreai nyelven. Semmilyen információt nem kapunk azzal kapcsolatban, hogy hány szót tartalmaz a pdf-ként letölthető szótár.

Társalgás

Egy másik drága tétel, 11 000 forintos a társalgási oktatócsomag. Ebből megintcsak semmit nem láthatunk, annyi derül ki, hogy egy szoftverről van szó, amit telepíteni lehet, magyar nyelvű, és van benne hangosszótár, kinyomtatható leckék, nyelvtan és szókincs, és hangfelismeréssel javítja a kiejtést. A borító nem sok jót ígér ezzel az anyong-gal…

Nyelvtan

2500 forintért egy 30 oldalas nyelvtani anyagot kapsz, többek közt a nem létező határozott névelőről is tanulhatsz (semmilyen névelő nincs a koreai nyelvben), és beavatást nyersz az egyes és többes számú főnevek rejtélyébe is (a többes szám semmi más, mint a 들 végződés hozzáillesztése a főnévhez…). Az illusztrációként látható kártyán az áll, hogy egy melléknév igévé alakítható a –다 végződéssel. A melléknevek attól, hogy állítmányi pozícióba kerülnek, még nem lesznek igék. Ha képzőt illesztünk hozzájuk, akkor ez megeshet, pl. piros – pirul. A –다 végződés nem képző, hanem a semleges/publicisztikai stílus végződése, amit kiadványokban, naplóban stb. használnak, illetve önmagunkhoz intézett beszédben. Tehát a 사과는 빨갛다 pusztán annyit jelent, hogy Az alma piros. és a piros nem lesz ige természetesen.

Összességében tehát lesújtó a véleményem erről a kiadványról, csak remélni merem, hogy nem sokan ruháztak be nyelvtanulóként ezekbe a termékekbe. Ha megbízható alternatívára vágysz, akkor innen szemezgess.

한강: 내 여자의 열매

Ezt a könyvet Jankának köszönhetem, aki mikor itt járt a szerző, megemlítette neki, hogy már született egy recenzió a Növényevő c. könyvről, amit akkoriban olvastam el eredetiben. Han Kang ekkor egy dedikált példányt küldött nekem ebből az elbeszéléskötetből, amit azóta is nagy becsben tartok.

Bizony nem kevés időbe telt, mire elolvastam az összes történetet, az amúgy sem vékony kötetből. Han Kang írásmodorának minden stílusjegyét magán hordozó elbeszélésekről van szó, sötétek, komorak, nyomasztóak, nagy szerepet kapnak bennük a sötétség idején feltörő, hajnalig gyötrő szorongások, a fullasztó álmok, melyek a valóság síkjába nyúlnak, és a növényivé sorvadó, vagy épp szárba szökkenő és virágba boruló női életformák. A kötet tartalmazza a Növényevő regény párját, az Asszonyom gyümölcse hasonló léthelyzetet dolgoz fel, de itt a nő szó szerint, egyfajta kafkai fordulattal valóban növénnyé változik. Han Kang több elbeszélésben is főszerepet kap a nagyvárosi környezet egészségtelenül fojtogató légköre, a maró fények és zavaró zajok kavalkádja, amely megbetegíti, végül megöli vagy végzetes átváltozásra kényszeríti az érzékeny szereplőket. Olvasóként mégis az az érzésünk támad, hogy a fájdalmas döntések és transzformációk szükségszerűek egy olyan élhetetlen környezetben, mint amilyennek Han Kang a koreai nagyvárost, többek közt Szöult ábrázolja. Az Asszonyom gyümölcse elbeszélés egy része olvasható magyar fordításban is hála Osváth Gábornak.

A másik nagy felfedezés a Fehér virág c. elbeszélés volt, ami a 2016-ban megjelent Fehér (흰) c. regénnyel mutat rokonságot, nem annyira a történetében, már ha egyáltalán beszélhetünk történetről a regény kapcsán, mint az ábrázolástechnika szempontjából. Ebben az elbeszélésben is a fehér szín tematizálja az eseményeket és a jeleneteket, és itt is megjelenik a gyász témája.     

Az egyik legdöbbenetesebb darab mégis a Vajon hogy érzik magukat hajnaltájt a kutyák? c. elbeszélés, ami napokra kiütött. A történet középpontjában egy kislány áll, aki szinte folyton részeg apjával él egy panzióban. Az apa a közelgő válás és elhagyatottság miatt átadja magát a dühének és a kétségbeesésének, míg a kislány teljesen egyedül marad, nem kap enni, inni, és épp csak eléri az ajtó kilincsét, hogy időnként expedícióra induljon a tengerpartra vagy a közeli utcákra. A történet komoly feszültséget sűrít magába, hisz a történéseket a sokszor magatehetetlen gyerek szemszögéből látjuk, idegfeszítő, ahogy az apa akár egy teljes napra is eltűnik, étlen-szomjan hagyva a folyamatosan töprengő, bolyongó, felnőtt méretű tárgyak közt feszengő, az apa-anya viszonyára vonatkozó elméleteket felállító kislányt, hogy aztán hasznavehetetlen tárgyakkal, csatokkal térjen vissza, miközben meg sem fordul a fejében, hogy ételre lenne szükség. Az idő is képlékennyé válik ebben a helyzetben, az éhség olykor végtelen hosszúra nyújtja az órákat, olykor segít abban, hogy a lányka átaludja a szenvedés idejét. A legnyomasztóbb persze a kislány rettegésének és folyamatos szorongásának ábrázolása, amíg lassan rájön, hogy az apja pontosan mire is készül.

Han Kang történetei sosem a vidám percekről szólnak, nem az élet napos oldaláról. Sötét könnyeket síró, sötét álmokat álmodó író, aki ezekből a szorongásos álmokból és könnyekből nyújt át egy nehezen emészthető, mégis bámulatos csokrot. Egy húzóra senkinek nem ajánlanám.