2020. július 27., hétfő

YTN 뉴스로 배우는 시사 한국어


Üdítő volt ebből a könyvből tanulni. A hírek megértése első hallgatásra koreai nyelven számomra ugyan még mindig egy enigmatikus képesség, de a könyv kivégzése után egyértelműen javult a helyzet. A koreai híreket azért nehéz megérteni, mert a bemondók és riporterek sajátos hanglejtéssel, gesztusok nélkül, hivatalos nyelvi stílusban, viszonylag gyorsan mondanak el nagyon sok adatot és információt, miközben a feliratokat, grafikonokat és felvillanó táblázatokat is értelmezni kellene.
A könyv nem a legnagyobb hírügynökség híreire alapozott, de én a magam részéről teljesen elégedett voltam a beválogatott YTN hírek minőségével, hosszával és nem utolsó sorban az érdekességével. Politika, gazdaság, társadalom, kultúra, tudomány, környezet, egészség és időjárás témákban kaptunk rövid híreket, amiket a magam részéről vagy a youtube csatornán vagy a YTN oldalán csekkoltam le. A hírek tartalmaztak nyelvjárást, gyerekbeszédet, archív felvételt, idegen nyelvű nyilatkozatot felirattal, diagramot, táblázatot – tényleg nagyon sokszínű volt a kínálat. A leckékben a hír meghallgatása után négy hallás utáni feladat következik, ami nem volt egyszerű, többnyire 70%-át első hallásra meg tudtam csinálni, de csak miután elolvastam a feladatot és másodjára meghallgattam, akkor tudtam csak teljesen megoldani. Ezt követi a hír hiányos szövege, a feladat, hogy újrahallgatás közben a hiányzó szavakat pótoljuk a szövegben. Ezt egy szókincsfejlesztő rész követi, ahol gyakran előforduló szavak koreai és angol jelentése olvasható példamondatokkal, alapvetően 4-5szavak ezek, tehát aki már túlesett a TOPIK II-n nem sok új szóval fog találkozni, én a magam részéről azért jó párat még kiírtam, vagy helyretettem. Különösen jók az apró betűs kiegészítések, amik szóbokrokat tartalmaznak, vagy lerántják a leplet például a és fosztóképzők működéséről. Imádtam! A szókincset a grammatika követi, ami meghökkentően eklektikusra sikerült, alapszintű nyelvtan keveredett felsőfokúval, részemről semmi újat nem találtam, így a gyakorló feladatokon is átlendültem. A leckéket egy újrahallgatás és egy beszédtéma felvetése zárja.
Számomra a könyv legnagyobb erénye azon kívül, hogy nagyon jó és izgalmas hírcsokrot hallgathattam meg 2014-2015-ös évből, hogy egyfajta módszert és forrást is ad a kezünkbe. Ezek alapján bárki felépíthet egy tanulási tervet, melyben a koreai hírek is szerepet kaphatnak, és követheti a tankönyv által ajánlott metódust, és akár a YTN mellett elkötelezve magát segít abban is, hogy megfelelő híreket vadásszunk le magunknak.  

2020. július 22., szerda

김애란: 바깥은 여름


A 두근두근 내 인생 óta tervezem, hogy olvasok még valamit 김애란-tól, és 2017-es első megjelenésétől áhítoztam erre a könyvére. Imádom a címét! Odakinn: nyár. Ha odakinn nyár van, akkor odabenn könnyen lehet épp tél tombol. És ez máris megadja az alaphangját ennek az elbeszéléskötetnek, mert témái: a magunkra hagyottság, vagy magunkra maradottság, sőt egyenesen az elidegenedés. Mindben nagy szerepet játszik az eltűnés, az eltávolodás, a veszteség, az elválás, vagy valaminek a visszavonhatatlan elveszítése. Két elbeszélésben is a gyász áll a középpontban, a Télelő c. történetben a gyermeküket veszett szülők szorongását mutatja be a kisfiú nyomaitól még élő lakásban, a Menni szeretnék valahová c. történetben pedig egy férjét gyászoló nő skóciai utazásáról olvashatunk, aki turistáskodás helyett begubózik egy idegen világba, egy idegen házba, és míg testét lassan ellepi a rózsahámlás, bolyong önmagában, míg végül reményt talál. Ez az egyetlen történet különben, aminek a végén kissé fellélegezhetünk.
Igen megrázó volt a Nocshán és Evan c. történet, amiben egy nagyanyja által nevelt, szegény, szinte nincstelen fiú befogad egy kitett kutyust, aki megbetegszik. A kutyás történetek amúgy is szomorúak, de ennek annyira sokkoló a vége, hogy napokig nem tértem magamhoz.
Két kedvencem a Némaság jövője és az Rejtő kezek. Előbbi egy fantasztikus történet abból a jövőből, amikor már nem lesznek nyelvek, mivel egy központi nyelvet beszél mindenki. A még fennmaradt nyelvek beszélőit összegyűjtik, nagy részüket erőszakkal, és egy múzeumban tartják őket, ahol meg lehet hallgatni a beszédüket, vagy egyéb produkciókat láthatnak tőlük. A történet a múzeumon belüli életről és a nyelvek sokféleségének jelentőségéről, illetve jelentéktelenségéről szól, az elbeszélő pedig igen talányosan magát „félreértésnek” nevezi. A másik kedvencem, egy szülinapi történetbe ágyazott elbeszélés, ami emlékeztetett a Poézis c. filmre, amiben nagymama és unokája, itt anya és fia közt tátong szakadék, és ebben a történetben is a fiú bűncselekményt követ el, amit valamilyen módon az anya igyekszik leplezni. Anya és fia közt azonban nemcsak generációs, vagy életélményből fakadó idegenség van, hanem etnikai identitásbeli különbözőségből fakadó feszültség is, mert az apa külföldi, ami a fiúban egyfajta kettős identitást szül.
Az Odakinn: nyár c. elbeszéléskötet nehéz és súlyos, pedig olykor egy-egy karakter körbe van véve fénnyel és nyárral, mégis komorak, árnyékban maradnak. 김애란 írói stílusának sokfélesége pedig káprázatos, annyira különböznek elbeszélői stílusban egyes darabok, mintha nem is egy szerző tollából kerekedtek volna elő. Ajánlom mindenki figyelmébe.