Kínlódások

Azt hiszem, Jung Chang Vadhattyúk c. dokumentumregénye örök életemre össze fog kapcsolódni a veseköves görcseimmel. A könyv és benne hihetetlen koncentráltságban a kínai nép gyötrelmes története végigkísérte saját kínlódásaimat, kezemben volt miközben az ultrahangra vártam és ezt a - csöppet sem pehelykönnyű - kötetet tartogattam, miközben órákon át köröztem a szobámban, mert leülni sem tudtam a fájdalomtól. Szóval szenvedtünk, a kínaiak sokkal jobban, mint én, és ez azért vigasztaló volt szorult helyzetemben.

A Vadhattyúk három generáció története, a szerzőnő nagyanyja, Yu-fang történetén keresztül mutatja be a régi, feudális viszonyok közt élő kínaiak életét, ahol nőnek lenni igen nagy nyomorúság volt. Yu-fang lábát például kétéves korában elkötötték, ahogy ez szokás volt, különösen ha biztosítani akarták egy lány egzisztenciáját - amit eddig csak sejtettem erről a borzasztó procedúráról, még meg sem közelítette azt, amit Jung Chang leír a könyvében a rothadó lábfejtől a soha össze nem forró csontokig.  Viszont így Yu-fang egy magas rangú tábornok, Xue ágyasa lesz, aki évekig nem is foglalkozik vele, bár eme mellőzöttségnek számos hátrányát, többek közt Xue családjának üldözését és megvetését is el kell majd viselnie. Yu-fangnak később mégis sikerül hozzámennie egy liberális szellemű orvoshoz, Xiához, aki idős kora ellenére szenvedélyes szerelemre lobban iránta és még családja heves ellenreakciói ellenére is elveszi feleségül.

Közben zajlik a japán-kínai háború, Japán elfoglalja Mandzsúriát és megalapítják Mandzsukuót. A kínaiak teljes elnyomásban élnek, éheznek, mert a termények java Japánba megy, az oktatás japán nyelven folyik és mindennaposak a brutális megaláztatások, megfélemlítések (pl. filmeket kellett nézniük a japánok kegyetlenkedéseiről). 1945-től, főleg az orosz hadsereg segítségével, kiűzik a japánokat, megjegyzem az Anonymánál olvasott orosz megerőszakolás-hullám itt is megemlítődik.  Ám amint kiűzték a közös ellenséget rögtön egymásnak ugrik a Kuomintang és a kommunisták, további szenvedéseket okozva a népnek. Jung Chang édesanyja, De-hong a kommunisták mellé áll, főleg mert egyetért az egyenlőségről szóló elvekkel és mert több lehetőséget biztosítottak a nőknek. De-hong férje pedig a Kommunista Párt frontembere, az eszméknek elkötelezett, egyenes és jóindulatú Shou-yu lesz. A körülményekhez képest nagyon romantikus szerelem szövődik közöttük, és a korban szokatlan önállósággal döntenek közös sorsuk felől. Az egymáshoz és a Párthoz fűződő romantikának azonban elég gyorsan vége lesz, miután a kommunisták, Mao Ce-tung vezetésével győznek, lassan, de biztosan elkezd kiépülni egy olyan torz és elnyomó rendszer, amit a kommunisták nagy része még a legborzasztóbb rémálmaiban sem gondolt volna. A rendszer kiépülésében óriási szerepe volt Mao zseniális taktikáinak, hol előtérbe került, hol háttérben maradt, eleme volt a káosz, mesterségesen bizonytalanságban tartotta az embereket, ugyanakkor kényszeres rendet is tartott, főleg eszement és groteszk rituálék kiépítésével. 

Ebbe a rendszerbe születik bele Jung Chang, aki előbb szintén a kommunizmus elkötelezettje, de amikor a rendszer elér a belső ellenség-keresés szintjére és elindítja a kulturális forradalom programját, hirtelen minden bizonytalanná válik. Családját folyamatosan Kuomintang-múlttal és egyéb elhajlásokkal vádolták, számtalan büntető gyűlésen kellett részt venniük, melyen szabadon kínozhatták őket jobbító célzattal. Természetesen a folyamatos ide-oda telepítgetések, kényszermunkák, fizikai munkák sora szinte követhetetlen a történetben, a hangsúly mindig a család teljes szétválasztásán volt. Végül minden egyre rosszabb és rosszabb lesz Kínában és Chang családjában, szinte el sem tudtam hinni az ott történtek borzalmát, a tömeges öngyilkosságoktól kezdve a gyerekevésen és iszonyatos könyvégetésen keresztül a hűségtáncokig (amikor is táncolni kellett egy Mao kép előtt, közben Mao-idézeteket kellett skandálni és lengetni a Vörös Könyvecskét).

Abba is hagyom. Zsibbasztó. Meg sem tudnám közelíteni azt a tömény rettenetet, amit a regény felsorakoztat sokkoló sűrűséggel, mégis élvezetes, érdekfeszítő stílusban. Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik Jiang Rong Farkastotemét olvasták, és amelyben olyan bosszantóan és igazságtalanul egyoldalúan mutatják be a kínaiakat. Ilyen irtózatos szenvedéstörténet után pedig, amelyen a kínai nép keresztülment, azt hiszem szégyellhetem magam, hogy rinyálok a vesekövemnek. Főleg ha arra gondolok, hogy Észak-Koreában még mindig ilyen állapotok uralkodnak.