Metszés

Erről a könyvről olyan nehéz írni, hogy sokáig filóztam, tegyem-e. Szabó Magdáról már máskor is elárultam, hogy megviselnek a regényei, nos, a Disznótor is olyan, sőt még olyanabb. Az biztos, hogy eddig ez volt a legnehezebb regénye, a narrációs bravúrjaival olykor teljesen összezavart, nehéz volt kibogozni, ki kivel mikor. A fejezetekben egy-egy szereplőt állít középpontba, de mégsem monológokat ír, hanem hagyja, hogy belebeszéljenek más szereplők, így az egész egy nagy zsongássá áll össze a fejemben, amiben ráadásul egyesek hol gyerekhangon, hol felnőttként szólalnak meg. Szóval figyelni kell. Ráadásul így szinte képtelenség eldönteni, ki a hunyó, mert előbb-utóbb mindenkinek a motivációja világossá válik, nehéz ítéletet mondani bárki fölött is.

A regény egy családról szól, a családon belüli tragédiákkal, elfojtásokkal terhes kapcsolatokról, tékozló fiúról, családi hagyományokkal való szakításról, visszatérésekről. Sok szereplő tűnik fel, nem árulok el nagy titkot, egyik sem igazán boldog, a család közege egyszerre fojtogató és védelmező. A középpontban talán mégis János és Paula kapcsolata burjánzik, egy jó nagy megcsalással a közepén. Jánosnak bizony metszenie kell, és nem a címbéli disznót fogják kivéreztetni. A legszimpatikusabb figura nekem Győző volt, pedig közutálatnak örvend családja körében, elbűvöl, ha egy ember szeret dolgozni, de nemcsak a sztahanovizmusáról van szó, hanem az érzékenysége és az igazságszeretete is vonzó, jelleme mégis talán a legmeggyötörtebb lelket takarná. Szerintem kevés olyan sokkoló dráma van az irodalomban, mint épp az a jelenet, amelyben Győző elveszíti a hangját.

A történet itt is sokkoló véget ér, de ugyanakkor meg is higgad, elernyed és Anti, János fiának befogadásával, a szappanos szakmát szimbolizáló bőrsüveg előkerülésével tudható, hogy ha nem is a harmónia áll helyre, de megoldódik sok feszültség.