Meglepve az örömtől

Ha valaki rágúglizik erre a könyvre, C. S. Lewis Az öröm vonzásában c. önéletrajzáról beszélek, akkor az első találatok többsége keresztény oldalakhoz fog vezetni, talán nem véletlenül, azonban kissé félreérthető módon. C. S. Lewis ugyanis tényleg keresztény, mégpedig a racionális fajtából, de ez a könyve csak részben foglalkozik azzal a folyamattal, ahogyan közelebb kerül Istenhez. Ami nekem kész szerencse, semmitől nem viszolygok annyira, mint a kenetes hangon előadott, emocionális túlbuggyanásokkal felfújt, patetikus megtéréstörténetek, amelyek nélkülöznek mindenfajta belátást. Lewis azonban nagyon érdekesen és őszintén adja elő élete történetét, sokszor éreztem azt, hogy pontosan olyan kérdéseken gyötri magát a vallásokkal kapcsolatban, amiken jómagam is előszeretettel rágódom. (És még az orgona hangját is utálja.)
Lewis könyve tehát csak az utolsó két fejezetben válik igazán filozófikussá, a könyv jó két harmadának főszereplője ugyanis a csodálatos ír tájék, és Lewis túlburjánzó képzelete mindenféle beszélő állatokról és páncélos lovagokról. Ifjúkora jókora szeletét az északi mitológiáért és Wagnerért való rajongás teszi ki, gyönyörű sorokat olvashattam az irodalom szépségeiről, a nagy hétvégi olvasások mámoráról, a könyvtárak csodáiról. Az Öröm tehát ezekben van: természet, képzelet, esztétikai gyönyör (olvasás). Ez az Öröm azonban csupán útmutatónak bizonyult egy nagyobb, teljesebb valami felé, amely aztán az Istenben kumulálódott. Lewis azonban még sokat rágódott absztrakt teizmusán, míg végül kereszténység lett belőle, számomra ezek voltak  a könyv legizgalmasabb lapjai.
Az öröm vonzásában azonban mint említettem, inkább intellektuális életrajz, sőt korrajz, mint a megtérésről szóló vallomás. Így egészen nyíltan írt az ír bentlakásos fiúiskolák borzalmairól, a szadisztikus nevelési rendszerről, vagy az angol - Harry Potterből jól ismert - iskolarendszer olyan melléktermékeiről, mint a homoszexualitás. Mesél otthona és apja elméjének széthullásáról, rokonairól, az első világháborúról és az egyetem intellektuális szócsatáiról.
Egy élvezetes stílusban megírt, okos, szellemes önéletrajz, hasznos útravaló és megajándékoz azzal az érzéssel, hogy egy nagy mesélőt avat közeli barátunkká.