Az élet iskolája

Montgomery Anne Shirley-történetfolyamának második kötetében (Anne az élet iskolájában) bizony már nem azzal a cserfes szájú, meggondolatlan és csacska lánnyal találkozunk, mint a sorozatnyitó regényben. Anne ugyanis a maga 16 és fél évével Avonlea tanítónénije lesz, ezért olykor magán is erőszakot téve, ábrándok helyett a lurkók nevelésével kell foglalkoznia. De Anne nem lenne Anne, ha közben nem követne el orbitális baklövéseket, például hogy simán túlad a házsártos szomszéd tehenén, vagy épp ne esne megint önnön lányos hiúságának csapdájába és festené orrát tulipirosra, csakhogy megszabaduljon szám szerint hét darab nyári szeplőtől.
Szóval volt megint nagy kuncogás a lapok fölött és mély sóhajtozás, hogy micsoda pompás környék is ez a sziget, tele varázslatos csalitokkal, rejtélyes sírok mély rejtélyesebb történeteivel és egy egészen különleges kőház, melyben egy magányosan élő hölgy, Miss Lavendar várja régi kedvesét. A sztori legfergetegesebb alakja azonban mégsem az álmatag vidéki hölgyek voltak, még csak nem is a túlburjánzó fantáziájú nebuló, Paul Irving, hanem Marilla újabb gyereknevelési affekcióinak áldozata, Davy Keith, aki egy igazi csontrossz kölyök. Montgomery elképesztő leleményességgel írja le a hiperaktív, izgő-mozgó Davy merényleteit Anne, Marilla és testvérhúga, a kissé szikár Dora lelki nyugalma ellen.
A történet ezúttal is tele van csavarral, bár kicsit széttartóbbnak találtam, mint az első kötetet (de lehet hogy csak én voltam széttartó), mindenesetre a végén felcsillantott Gilbert-Anne románc lehetősége erősen a folytatások olvasására sarkall.