Faulkner: Megszületik augusztusban

Faulkner regényei kezdenek nálam eseményszámba menni, idén a második könyvét olvastam el, a Megszületik augusztusban-t és elmondhatom, olyan hidegrázós katarzissal csuktam be a kötetet, hogy szívem szerint nyúltam volna a következő Faulkner után, mert hál Istennek bespejzoltam belőle. Pedig. Utálom a meleg éghajlaton játszódó történeteket, ott mindenki izzad és bele van hülyülve a hőségbe, de Faulkner valahogy más. Nála már az első sorokból mocsárszag szivárog elő, aztán jönnek a fegyencek, a bűnözők, a megkeményedett szívű farmerek, a lincselések és az őrült vándorprédikátorok, a déliek meghasadt élete a négerek mellett és persze a négerek iszonytató nyomora. És bevallom, én dagonyázok ebben a mocsárban, mert Faulkner olyan gyönyörűen, szívszaggatóan ír, hogy az olvasónak vonítani lenne kedve a lapok fölött, bele a moszkitós jeffersoni éjszakába, hogy miért, de miért olyan nehéz boldognak lenni egy ilyen vidéken.

Hát, miért is? Például mert valaki kitalálja, hogy egy csepp néger vér folyhat az ereiben. Így jár a beszélő nevű Christmas, akiről a történet végéig nem lehet tudni biztosan, hogy van-e benne néger vér, vagy valójában félig-meddig mexikói, de ez a hír is elegendő ahhoz, hogy élete egy rémálom legyen, és mindez predesztinálja a korai vég felé. Aztán vannak monomániás vallási fanatikusok, belőlük mintha minden bokorban lenne egy, egyikük, Hightower ragaszkodik Jeffersonhoz és lelkészi szerepéhez, annak ellenére, hogy egy bukott ember, mert polgárháborús múltja és egyfajta bizarr vezeklési vágy köti örökösen kunyhója ablakához, hogy onnan tanulmányozza Jefferson életét. A híreket pedig Byron szállítja neki, ez az önfeláldozó, csendes férfi, aki etikájával szinte kirí a poros városka züllöttségéből, ő lesz az, aki Lenát, a városba várandósan zarándokolt lányt pártfogásba veszi és szinte rögtön el nem múló szerelemre lobban iránta. Lena története különben keretbe foglalja a szereplők rizómaszerűen előgomolygó történeteit és szerintem a végén olyan csattanóval zárul, ami teljesen kilendíti az olvasót, az amúgy is nyughatatlan szövegvilágból. Nagyon tetszett a számtalan biblikus áthallás, jellegzetes keresztény képek, amik ebben a déli világban profánnak, sőt sokszor blaszfémikusnak tűntek föl, ilyen volt Lena alakja, aki Máriára emlékeztetett, vagy maga Christmas, aki épp krisztusi korban gyakran pózolt egyfajta messiási szerepben, és talán a végső ítéletet végrehajtó Grimm is valamiféle arkangyali minőségben vágtat végig a városon.      

Faulkner ezzel a regényével immár végérvényesen magánparnasszusom csúcsára telepedett, a Megszületik augusztusban egy csodálatosan megírt, fifikásan komponált, lenyűgöző könyv.