Az oldschool, a gyors és a vagány

Miután az elmúlt fél évben a legtöbb időt koreai nyelvkönyvek társaságában töltöttem és nagy valószínűséggel ez nem fog változni az elkövetkezendőkben sem, úgy gondoltam, rittyentek egy posztot az általam tanulmányozott koreai nyelvkönyvekről. A námbör ván könyv, amivel koreai nyelvvel kacérkodó magyar diák rögtön szembekerül, a lepedő nagyságú Osváth-tankönyv (Koreai nyelv alapfokon I-II.). Ez ugyanis az egyetlen magyar nyelvű, magyarok számára íródott koreai tankönyv, először azt hiszem, 1995-ben adták ki és külkereseknek lett kitalálva. Ez egyben azt is jelenti, hogy hamarabb tanulhatunk meg belőle hatásos életrajzot írni, vagy Magyarország gazdasági helyzetéről értekezni, mint mondjuk lebonyolítani egy telefont a kórházba vagy banki átutalást véghezvinni. Ez persze nem feltétlenül rossz dolog, sőt, egy külkereskedelmi kiadványnak pontosan ez a profilja, csak épp a kezdő és főleg autodidakta tanulónak szegi kedvét, amikor biflázza az „export”, „gazdasági helyzet” vagy „infláció” szavakat. A tankönyv igazán oldschool felépítésű, vagyis a leckék elején – olykor irdatlan mennyiségű – nyelvtani anyagot közöl, majd gyakorló feladatokat oldhatunk meg (ezek jelentős része egyszerű behelyettesítős feladat), aztán jön egy olvasmány, ehhez szövegértési kérdések és szószedet, majd a lecót egy fordítási feladat zárja. A nyelvtani rész, töménysége ellenére, elég jó, főleg mert a magyar nyelvvel való összefüggéseket mindig felcsillantja, ugyanakkor nagyon sokszor vázlatos vagy hiányos marad, vagy pár leckével később árulja el a kivételeket. Ugyanakkor meglehetősen bonyolult szerkezetekkel ismerkedhetünk meg már az első lecókban, amikkel koreai levelezőpartnerünket elkápráztathatjuk és azt is elárulom nyelvvizsgával kokettálóknak, hogy az „alapfokon” kifejezés a tankönyv címében eufémizmus, nyugodtan lehet középfokúzni a tankönyv anyagának elsajátítása után. (Update: A TOPIK rendszerében bizony az Osváth-könyv anyaga alapfok.) Az Osváth-könyv igazi hátránya mégis, hogy nincs hozzá sem hangzóanyag, sem megoldókulcs és noha a koreai kiejtés nem ördöngősség, az autentikus nyelvtanulás elengedhetetlen eszköze az audió-anyag. A tankönyv szövege különben a 25 évvel ezelőtti nyelvi állapotokat tükrözi, így például engem sokszor kijavítanak barátaim, hogy a menőbb (többnyire angol-amerikai származású) szót vagy közvetlenebb formát használjam. Összességében tehát az Osváth-tankönyv megkerülhetetlen, hasznos, kellemesen nehéz, minden tiszteletem a szerzőjének, különösen, hogy nem tankönyvet fordított, hanem önálló munkát készített, de a könyv nem kommunikációközpontú, autodidakta tanulóknak  pedig nagyon nehéz boldogulni vele.

Nem mondom, hogy nem csapott meg a kétségbeesés szele, amikor az Osváth-könyv első lecói után is úgy éreztem, meg se tudnék mukkani, ha egy koreai megkérdezné, hogy vagyok, vagy mit csinálok szabadidőmben, vagy épp miért tanulok koreaiul, ugyanis mint mondottam volt, ilyesmikre nem kondicionál minket a tankönyv. Ekkor az angol nyelvű könyvekhez folyamodtam, némi intenzív angol nyelvi tréninget követően, és a Jaemin Roh készítette Korean. A Complete Course for Beginners kiadványnál táboroztam le, mert kellemesen rövidnek tűnt és letölthető hanganyagot is csatoltak mellé. A könyv tényleg egy igazi gyorstalpaló, csak a lényegre szorítkozik 15 leckében, az első pár lecóban még átírással is segítik a hangult silabizáló diákokat. A lecók életszerű párbeszéddel kezdődnek hétköznapi szituációkkal (találkozás, munkatárs bemutatása, betegek vagyunk és dokit kell hívni, egyetemi élet, szülinapi parti, boltok, focimeccs stb.), ezután szövegértési kérdések következnek, majd nyelvtani anyag. Keveset, sok példával és több udvariassági szinten tanít, és ami a legvonzóbb, nagyon sok kulturális adalékkal, tehát nem csak a nyelvvel ismerkedhetünk meg, hanem azzal a közeggel is, amiben majd használni fogjuk. Különösen kedvelem az „independent challenge”-eket a lecók végén, amelyek egyfajta szorgalmi feladatok és többnyire egy ismertebb internetes weblaphoz kötődnek. Itt is vannak írásbeli lecók, rövid fordítások és külön olvasmány is, amit csak fordítani kell. A tankönyv a neten cirkulál, letölthető.

Aztán ráakadtam, hála kedves barátnőmnek, a Cho Young-a – Cho In-young – Ling Douglas triász által írt My Korean I-II. tankönyvre is, ami egyben az egyik legújabb tankönyv is (2010-es) és bevallom, engem rögtön az első leckékkel megvett kilóra. Az eddigi tankönyvektől eltérően ugyanis a My Korean hosszú, részletes, hanganyaggal bőségesen megtámogatott leckéket közöl a koreai ábécé elsajátításra és a helyes kiejtés megtanulására. A egész tankönyv felépítése nagyon logikus, az első lecke csak általánosságban mutatja be a koreai nyelvet, a bonyolultnak tűnő udvariassági szinteket és megszólítási mizériákat rögtön az elején helyre teszi. A tankönyv másik nagy vonzereje az életszerűsége, koreai feliratokon, étlap mintákon, órarendeken gyakorolhatunk, nem átall itt-ott szlenget is közölni vagy épp SMS rövidítéseket, internetesen emotikonokat. Nem szőrözik az udvariassági szintekkel, bátran mer tegezőt is bemutatni (ez ugyanis nem jellemző, mert külföldiekkel ritkán tegeződnek össze), és végül, a tankönyvet kimerítő és csodálatos ragozási táblázatok sora zárja, melyekhez bűnös vonzalom köt. A My Koreannak persze van gyengéje, jelesül hogy nincs benne kifejezetten írott szöveg értésére vonatkozó gyakorlat és írásbeli feladatok sem nagyon, viszont a hallás utáni értéssel kapcsolatos leckék egyszerűen káprázatosak. Nem könnyűek, de nagyon-nagyon fejlesztik a készségeket, és szintén életközeliek (pl. éttermi rendelés). A könyv szintén letölthető a netről.

Végül, igaz itt még csak az elején járok, pár szóban Ahn Jean-myung – Lee Kyung-ah – Han Hoo-young szerzők Korean Grammar in Use c. páratlan kiadványáról. (A kötethez különben érzelmi szálak is fűznek, ugyanis kedves barátom, Jeong  Yeon-samtól kaptam ajándékba egyenesen Koreából, aminél nagyon kedvesebb és meghatóbb dolgot el sem tudok képzelni, és még most is elérzékenyülök, ha a kezembe veszem ezt a könyvet.) Szóval ez a könyv is eszelős és úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér, ugyanis ez summázata a legfontosabb nyelvtani alapoknak. Roppant logikusan felépített, lényegretörő, de minden fontosat magába foglaló tankönyv, elsősorban grammatika, példákkal, rövid feladatokkal és hanganyaggal. Talán legértékesebb részei azok, melyekben összehasonlítja a hasonló szerkezeteket és világossá teszi a használatukat. Ebből a tankönyvből máris olyan dolgokat tanultam meg, amelyek felett vagy elsiklott a figyelmem, vagy a tankönyvírók felejtették el valahogy közölni ott és akkor, amikor kellett volna, szóval igazán hasznos akár ismétléshez, akár ahhoz, hogy összefüggésekben lássuk a koreai nyelv egyes jelenségeit.

Ezek a tankönyvek tehát most a legjobb barátaim, minden nap használatban vannak, ha másképp nem, hát hogy szerelmesen végigsimítsak borítójukon vagy kíváncsian előrelapozzak a fénymásolt lapok sorában, mi jön ezután.