Idén
minden valamirevaló Korea-fan karácsonyfája alá Csoma Mózes könyve fog kerülni,
idejében elcsípve a 25. évfordulóját a dél-koreai – magyar diplomáciai kapcsolatfelvételnek
egy hihetetlenül izgalmas és gazdag könyvet írt az 1989-es évről.
Ez
az év vízválasztó mind a magyar történelemben, mind a két Koreával való
kapcsolatainkat illetően. 1989-ben elsőként a közép-kelet európai szocialista blokkból
Magyarország vette fel a kapcsolatot Dél-Koreával, és ez az aktus megpecsételte
korábbi jó viszonyunkat a kommunista Észak-Koreával. A könyv bemutatja
részletesen azt a folyamatot, amely párhuzamosan a magyarországi politikai
változásokkal az észak-koreai kapcsolatok ellehetetlenedéséhez és megszakadásához
vezetett, emellett az egész jelenséget világtörténelmi viszonylatba is helyezi,
rámutatva azokra a motivációkra, melyek a KNDK-t irányíthatták és azokra a
hatásokra, melyek a meglehetősen durva reakciókat befolyásolhatták. Ez az egész
folyamat nemcsak azért volt különösen látványos, mert Magyarország 1956 után ezzel
újfent bebizonyította a kommunista Észak-Koreának, hogy ideológiailag
megbízhatatlan, hanem azért is, mert a KNDK 1989-ben rendezte meg a XIII.
Világifjúsági Találkozót, melynek célja a szocialista országokat érintő
kérdések megtárgyalása mellett leplezetlenül a ’88-as szöuli olimpia
dicsőségének túlszárnyalása volt. Az akkor már feketelistás magyar küldöttség
tapasztalatairól és (különben nemcsak) őket ért hátrányos diszkriminációiról
olvashatunk egészen hajmeresztő történeteket. A könyv utolsó fejezete a VIT
utáni viszony teljes szétzilálódásáról, majd felszámolásáról szól, ezzel
párhuzamosan a dél-koreai kapcsolatok kibontakozásáról.
A
könyv tehát hihetetlenül izgalmas, ahogy a cím ígéri, tényleg olvashatunk
arról, hogy 1989-ben milyen popzene csendült fel Észak-Korea híres sugárútján
(lelövöm a poént: Madonna és Michael Jackson, de a könyvben az is benne van,
pontosan melyik daluk), vagy megismerhetjük az „Egyesítés Virágá”-nak, egy dél-koreai
diáklánynak a történetét, aki a VIT idejére - felvállalva a körülményes és
hosszú utazást - kiszökött, és Észak-Koreában hatalmas népszerűségnek
örvendett. (Egy koreai műsor a hölgyről: https://www.youtube.com/watch?v=2biLWlwPwtM).
A szerző különben személyesen is találkozott az azóta politikai pályára lépett
asszonnyal. A kiadványban nagyon jó fotók, képeslapok és dokumentumrészletek
vannak, sok hivatalos levél és cikkrészlet is lefordításra került, így például
olvasható a Hanmindzson (Dél-Koreai Nemzeti Demokratikus Front) nevű
fantomszervezet orosz nyelvű közleményének teljes fordítása Osváth Gábor
tolmácsolásában, mely iratban elképesztő stílusban ítélik el a magyar – dél-koreai
kapcsolatfelvételt. Egészen döbbenetes!
A
könyv stílusa most is nagyon pazar, olvasmányos és izgalmas volt, a hivatalos adatok
és forrásmunkák idézése mellett a szerző olyan hírekkel is szolgál, melyeket
vallomásokból, személyes találkozásokból szerzett, ezzel a könyv több helyen is
személyesebb hangvételű. A könyvet angol nyelvű összefoglaló, kimerítő
forrásjegyzék zárja, az előzékből pedig az is kiderül, hogy a könyv bővített
kiadása koreaiul is meg fog jelenni a Jipmoondang-nál.
