이주형: 어른이 되어 보니

Mielőtt elkezdtem olvasni, a könyv írója az IG-n óva intett, hogy ez egy könnyedebb könyve, mégis az 어른이고 싶은 날 után nehezen tudtam ellenállni a gyönyörűen illusztrált, szemnek is kellemes kiadványnak, mely ezúttal is kávé mellé való rövidebb gondolatokat, esszéket és verseket kínált. És valóban, ha úgy vesszük, ezek az írások nem heideggeri mélységűek, nem magasröptűek és bonyodalmasak, olyan megfigyeléseket tartalmaznak jobbára, melyeket magunk is megtehetünk egy kávéházból vagy akár szobánk ablakából kibámulva, forró feketével a kezünkben. 

Amennyire vissza tudok emlékezni az előző 이주형 könyvre, hasonló benyomásokat keltett bennem, de abban mintha nehezebb, kevésbé könnyen felfejthető szövegek lettek volna, mint az 어른이 되어 보니 esetében, ugyanakkor ez utóbbi könyv sokkal több intim és személyes szöveget tartalmaz, mondhatni közel kerültem az íróhoz. 

A kötet négy fejezetből áll, az első a jelen élvezetéről, a körülöttünk elterülő szépség felfedezéséről, és az apró örömök nyújtotta élvezetekről szóló írásokat tartalmaz. A második – kötet leginkább gyógyhatású része – a mindennapok nehézségeinek leküzdésére és a türelem erényének kimunkálására buzdít, hisz minden előbb-utóbb elmúlik. A harmadik fejezet írásai arra irányítják a figyelmet, hogy fordítsunk nagyobb gondot az emberi kapcsolatainkra, a családra, és értékeljük a környezetünkben élők barátságát. A negyedik fejezet pedig arra sarkallja az olvasót, hogy motiválja és buzdítsa önmagát. 

A könyv legnagyobb értéke a kellemes, szívmelengető hangnemen túl, hogy sok utalást tartalmaz izgalmas filmekre, dalokra és könyvekre, a szerző gyakran egy-egy idézet kapcsán lamentál az élet jelenségeiről. Bevallom a Holt Költők Társaságában hallott Frost versrészletre is ebben a könyvben akadtam, pedig de sokat kerestem. 

Összességében most kifejezetten jól estek ezek az egyszerű, de olykor egyszerűségükben is emberi és szívemet megérintő, kávéillatú gondolatok.

Han Kang: Nemes teremtmények

„A katonáktól kell félni.

Mitől lennének félelmetesek a halottak?”

Öt napja ülepszik.

És mégis most, hogy újra kezembe veszem ezt a szép kivitelezésű, kellemes színekbe burkolt könyvet, megborzongok, és még mindig visszahangzik bennem a megindultság, a felháborodás és a mélységes szomorúságnak egy vegyüléke, ami napokig nem hagyott nyugodni, ami belém égett és amitől rémálmaim lettek.

Egy könyv tinédzserek lemészárlásáról. Felszámolni egy városban eszkalálódó dühödt, fiatalokban tovább vissza nem tartható felháborodást egy elnyomó, gyilkos rendszer iránt, melyet Pak Csonghi épített ki, és akinek meggyilkolása volt az a pillanat, amikor a népharag kimutathatta szándékát. A diáktüntetések felszámolását az a Cson Duhvan tábornok vezényelte le, aki a mai napig él és virul, 1997-ben amnesztiát kapott, és csak idén volt az első (!) tárgyalása a kvangdzsui mészárlásban játszott szerepe miatt.

Han Kang könyve azonban nem a nyers történelmi tényekkel foglalkozik. Nem olyan nevekkel, akik a történelem lapjaira kerültek ilyen-olyan kontextusban, hanem egy névvel, egy fiúval foglalkozik, akit Tonghonak hívnak, aki nem volt százakat megmentő hős, vagy olyan srác, aki a kellő időben meghúzza a ravaszt. Tongho harmadikos középiskolás fiú volt, aki a kvangdzsui felfordulásban elveszítette barátját, akit vélhetően golyótalálat ért. Így került a kvangdzsui Tartományi Hivatalhoz, ami átmenetileg kór- és hullaházzá alakult, hogy a folyamatosan érkező, bizarr mód fiatal holttesteket valamiképp tárolják és a legminimálisabb tisztelet megadják nekik. Az első fejezet kripta hangulata Tongho belső küzdelmeivel örökre belénk ég, ahogy az ápolónők emberfeletti küzdelme és a nyers erőszakkal szembeni tehetetlenségé is. A második fejezet egy test bomlását, és a felröppenő, megsemmisülésig a test körül keringő lélek eszmefuttatásait írja le, ezzel együtt a perspektíva egyszerre tágul és ismerünk meg további részleteket Tonghoról, és egyszerre szűkül, ahogy a test oszlásának folyamatát egészen biológiai részletekig menően ábrázolja. A Hét pofon fejezetet volt számomra a legmegrendítőbb. A hét pofon, amit a narrátor intenciói ellenére nemhogy nem felejtünk el, de majdhogy mi pusztulunk bele. 1985-ben járunk, és az első fejezetből megismert Unszuk megpróbáltatásait írja le, aki többek közt Tonghonak szeretne emléket állítani egy színdarabbal, amit a cenzúra kegyetlenül megnyirbál, gyakorlatilag előadhatatlanná tesz. Az előadás mégis megvalósul, melybe drámai módon jelenik meg az ittmaradottak kicenzúrázhatatlan fájdalma és keserűsége. A Vas és vér fejezet szinte már lehet mondani, hogy annyira messze túl volt a tűrőképességemen, hogy egyfajta tompaság lett úrrá rajtam, miközben a rafináltan kegyetlen kínzásokról olvastam, amit azok a fiatalok szenvedtek el, akiket nem lőttek vagy vertek agyon az utcán. Az ötödik fejezet egy, az átéltek hatására szocializálódni képtelen, traumáktól terhelt nő egy teljes éjszakája (19:00-5:00), egy kínlódással, emlékezéssel és dilemmákkal teli forró este. Az utolsó fejezet pedig Tongho anyjának fájdalmas visszaemlékezése fiára és arra az estére, amikor életét vesztette. A könyvet egy epilógus zárja, amiben az író érintettségére is fény derül.

Összességében a könyv épp csak hogy túlélhető. Ennek egyik oka Han Kang páratlan nyelvi stílusa, ami a szöveg mélyére rántja az olvasót, oda, ahol nagyon sötét van és a lélek határait a fájdalom jelöli ki. Az író ebben a könyvében túlnyomó részt egyes szám első vagy második személyben szól, így olyan benyomásunk támad, hogy benne vagyunk a történetben, érintettek vagyunk, elszenvedők, vagy épp felelősök. Han Kang különben nem keres felelőst, nem mutogat ujjal, inkább egy tágabb értelembe vett család, egy fiú mikrotörténetét meséli el, miközben lamentál a tömegpszichológiáról és az ember eredendő kegyetlenségéről, vagy a nemesség mibenlétéről, de egyértelműen nem az a célja a szöveggel, hogy vádiratot írjon. És mégis. Azt hiszem, a Nemes teremtmények könyv minden egyes sora egy kopjafa, és Han Kang nem ad felmentést sem, nála nincs amnesztia, nem teszi meg azt a kissé elcsépelt engedményt, hogy a koreai fiatalokat lemészárolókat emberiként, személyként mutatja be. Azoknak az embereknek a többsége, akik akkor meghúzták a ravaszt, vagy halálra kínoztak embereket, ma is élnek.

Végezetül szeretnék írni a fordításról. Ami először szembeötlött, az a cím volt, ugyanis a koreai eredeti cím fordítható A fiú jön, Egy fiú jön, Jön a fiú stb.-ként, az angol cím pedig Human Acts volt, így meglepett, hogy magyarul ennyire más cím áll a címlapon, de már elsőre is nagyon tetszett a fordító bátorsága, hogy mert eltérni. A nemes teremtmények kifejezéssel az Éjszaka pupillája fejezetben találkozunk, ahol eredetiben csak annyi áll, hogy „Nemesek vagyunk”, így a teremtmények betoldás szintén fordítói lelemény. Az így megalkotott címet így triplán ötletesnek találom, mert kifejezi nemcsak a téma és a tüntetésben résztvevők iránti tiszteletet, de mégis emberi, teremtmény mivoltukban ábrázolják őket. Harmadrészt pedig maga a könyvfejezet is átértelmezi a címet. A Kiss Marcelltől mondhatni megszokott színvonalon és kreativitáson túl mindenképp szót érdemel az érzékenysége, amivel a szöveghez nyúlt. Néhány sort összevetve az eredetivel azt mondhatom, sikerült neki teljesen ráhangolódnia, egyfajta szinergiába kerülnie az íróval, és képes volt Han Kang kíméletlen tőmondataiból és sötéten tekergőző gondolataiból egy kiváló fordítást alkotnia. Ha lesz egyszer időm, mondatról mondatra össze fogom vetni a két szöveget. Kiss Marcell azonban nemcsak fordítást, de egy nagyszerű, és gyanítom azok számára, akik nem ismerik a koreai modern történelmet életmentő utószót is írt, melyből szerintem érdemes előre tájékozódni azoknak, akiknek ez terra incognita.

PS. A könyv most (újfent) nagyon pörög Dél-Koreában. Mun Dzsein elnök ugyanis melegen ajánlotta a nyári szabadságra. Hát… döntsétek el Ti, hogy vinnétek-e Balcsira.

A Május 18-ika Megemlékezés Alapítvány honlapja

박준: 운다고 달라지는 일은 아무것도 없겠지만

Park Jun (Pak Dzsun / 박준) prózakötete 2017 egyik legnagyobb sikerű irodalmi megjelenése volt Koreában, már szokatlanul hosszú és talányos címével (Semmin sem segít a sírás, de…) is felkelti a figyelmet, de a borítón látható, arcnélküli páros is mélyen elgondolkodtatja azt, aki a szép kivitelezésű könyvet a kezébe veszi. A kötet vonzerejét személyességének, költői stílusának és fiatalos őszinteségének köszönheti, igazi élmény volt olvasni, több darab is mélyen megérintett és bizony, hiába nem segít semmin a sírás, néhány esszé fölött mégiscsak el kellett morzsolni egy-két könnycseppet.

Én magam a kötetre az 이번생은 처음이라 (Because This is My First Life) c. sorozatban figyeltem fel, melyben többek közt az azóta elhíresült idézet is felhangzik: 

„A szavak az ember szájában jönnek világra és a másik ember fülében halnak el. De egyes szavak nem pusztulnak el, hanem az ember szívében életben maradnak.”  (어떤 말은 죽지 않는다)

Annyira vonzónak találtam a sorokat, hogy beszereztem a könyvet, ami ugyan prózának (산문) aposztrofálja önmagát, de minden ízében magán viseli a költőiség jegyeit, olyannyira hogy a kötet közel 10%-át konkrétan költemények teszik ki, és a prózai alkotások java része is inkább a szabadvers irányába tendál. Nem csoda, ugyanis Park Jun költő, és ez a fajta érzékeny, plasztikus, költői képekben való gondolkodás teljesen áthatja ezeket a szövegeket, érezhető, hogy nem egy kívülálló pozíciójából meséli el, figyeli meg és írja le az élményeit, hanem belülről átélve, naplószerűen, elképesztően szépen megformált mondatokkal, legtöbbször az oly sokszor mesterkéltnek hangzó szentenciák nélkül.

Ahogy a cím maga is befejezetlen (az egyik esszében olvasható a befejezés, de nem lövöm le a poént), úgy a kötet írásaira is jellemző a kihagyás, az ellipszis és a(z el)hallgatás, ami sokszor annyira átütő, hogy az olvasó maga is megneszül. Különösen jellemző ez a stilisztikai megoldás a 그해 versciklusra. A 그해 önmagában is olyan évre utal, melyről a beszélő mesélni akar és a múlt eseményeihez, megélt élményhez kapcsolódik, és valóban ezek a versek valamiképp kopjafái egy-egy város, falu valamely megélt történésének, melynek az olvasó nem része ugyan, nem feltétlenül érti az utalásokat, mégis nem képes kivonni magát a hatásuk alól.

Kjongdzsu, anno (그해 경주)

Egy hatalmas sír előtt

Kinyitottad markomat

Hogy ujjaddal néhány írásjegyet belevéss.

Újra becsuktam tenyerem.

Nem tudtam, mit írtál

De egy idő után bólintottam rá.

Az írások különben lassú sodrásúak, de a legkevésbé sem unalmasak, és olyan szépek, hogy egyes darabokat, amiket a buszon olvastam el, később intimebb környezetben hangosan is elolvastam, mert annyira káprázatosak és nemcsak a szemhez szólnak, de a fülhöz is, különösen igaz ez a hanghatásokat sorjázó Hangok (소리들) c. darabra.

És hogy miről szólnak ezek az írások? Meglehetősen személyes tapasztalatokról, helyekről, helyszínekről, melyeket a múlt emlékei megtöltenek, gyerekkorról, a költővé válásról, ételekről, magányról, évszakokról, sírásról, hangokról, utazásokról és a kötet végének főszereplője kétségtelenül az apa lesz.

Vitán felül a Park Jun első prózakötete körüli ováció nem túlzás, értékes, szép és szuggesztív, mindenképp olyan alkotás, amihez jó lesz időről időre visszatérni.  

A költővel készült interjút érdemes megnézni, nagyon sok izgalmas kulisszatitkot elárul (koreai felirattal is megtekinthető):

https://www.vlive.tv/video/38030

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

Az „Olvassuk újra ifjúkorom kultikus könyveit” projekt eleddig legkevésbé katartikus darabja lett Márai vallomásai. Kétségtelenül jó volt újra elolvasni, mert visszaidézte 20 évvel ezelőtti önmagam, ahogy érettségi után saját bejárú költő-magányomban a kiszombori Vályogos partján ezt a könyvet olvasom. Nagyon felemelő volt akkoriban, és nagy hatással volt rám. Akkor és ott úgy gondoltam, hogy én és Márai egy vagyunk, és minden meglátása mély, sorai pedig a történelmi, társadalmi, emberi történésektől érinthetetlen, intakt ember autentikus kijelentései voltak számomra. Alá is van húzva a könyvemben minden fontos gondolat, melyben a magányról, a kívülállásról, a baráti kapcsolatokra való képtelenségéről szól, akkoriban természetesnek gondoltam, hogy helyesen látni valamit csakis messziről vagy fentről lehet, és szerintem ilyen szempontból (ti. a Parnasszuséból) ezek a vallomások nagyon jól sikerültek. Vallomások a családról, a népekről, a kapcsolatokról, amikből kilóg vagy épp belóg, de sosincs igazán benne.

Azonban most 40 évesen kellemetlen volt olvasni ezt a könyvet. Márai minden szabadkozása és ironizálása ellenére sznobnak és pökhendinek tűnt, aki beilleszkedési zavarait művészi távolságtartásnak álcázza, aki meghökkentő természetességgel csalja a feleségét, és bicskanyitogatóan sokszor ír  közhelyes mondatokat a különféle „emberfajták”-ról. És meglepően humortalan.  Persze azon is morfondíroztam, hogy nem azért berzenkedem-e most ettől, mert én persze nem lettem író, már nem lakom a saját bejáratú Parnasszusomon, és egyfajta ressentiment fűt, vagy mert béka-perspektívából ezek a mondatok nem is lehetnek mások, csak hamisak, hozzátéve, hogy alulnézetből sem az igazságot látjuk.

Kétségtelen, hogy végig tűnődve, időnként megdühödve és nagy-nagy csodálkozásokkal olvastam újra ezt a könyvet, ami nyilvánvalóan egy korszak, egy életstílus és egy réteg quintesszenciája, mégis rettentően bicskanyitógatónak éreztem ezt a mindent átható spleent. Bizony ez a könyv lekerül a kedvenceim listájáról. 

이기주: 언어의 온도

Nehéz I Gidzsu (Lee Giju) esszékötetéről írnom, mert egyfelől nem igazán kötött le, másfelől – és ez nyilván szoros összefüggésben van az előbbiekkel – nem is értettem pontosan a szövegeket, mivel a szerző igen kifinomult stílust használt dudig 한자어-kal, és bizony a magyarázó jellegű kínai írásjegyek nem sokat segítettek rajtam. Én minden koreai könyvet eddig extenzíven olvastam, vagyis szótár nélkül, ráhagyatkozva a meglévő szókincsemre és a logikámra, és - eltekintve egy-két nehezebb darabtól - eleddig ezzel a módszerrel jól vettem az akadályokat, vagyis értettem is, és még élveztem is az olvasást. Azonban itt most árnyékra vetődtem, hónapokon keresztül gyöngyöző homlokkal próbáltam kiókumulálni, hogy mi is lehet egy-egy hanjával meghintett darab lényege. Ahogy az angol fordító blogjában olvastam: <언어의 온도> is not a book for the lazy. Lusta mondjuk épp nem vagyok, de…

Persze a gond alapvetően velem van, ugyanis masszív prekoncepciókkal láttam neki ennek a könyvnek. Egyfelől több koreai ismerősöm ajánlotta és nagy élvezettel olvasta a koreai hektikus életformához illeszkedően rövid, de tartalmas írásokat, melyek többnyire egy-egy jelenetet, filmélményt, utcai jelenséget boncolgatnak, szentenciózus zárással. Még a kedvenc idolcsapatom tagjai is egymásnak adták, és ajánlották rajongóik figyelmébe ezt a kötetet. Másfelől nagyon arra számítottam, hogy az 우리말 가슴을 울리다-hoz hasonlóan valamilyen módon a koreai nyelv szépségéről, érdekességeiről, etimológiájáról fogok olvasni, de a 언어의 온도 (A nyelv hőfoka) inkább a kimondott szó hatásáról, emberi kapcsolatokról, egymásra figyelésről, szemlélődésről szól és legalább annyi angol szót boncolgatott a szerző, mint koreait.

A könyvhöz nyilván évek múlva érdemes lesz visszatérni, vagy akár kihívásnak sem lenne rossz egy-egy izgalmasabb esszét lefordítani, de valószínűleg nekem nem lesz a szívem csücske.

Bulgakov: A Mester és Margarita

Egy deszki lány kezében láttam meg a Makó és Szeged közt közlekedő távolsági buszon, és újra megkívántam. 

A Mester és Margaritát immár negyedjére olvastam el, és amennyire vissza tudok rá emlékezni, mindig más benyomást gyakorolt rám, alapvetően kellemeset. 

Gimnáziumban számomra ez egy szerelmi történet volt, sőt a par excellence szerelmi történet. Pont olyan, amilyenről 17 évesen én is ábrándoztam, egy tehetséges író és egy nem kevésbé tehetséges olvasó találkozása, melyet felsőbb, illetve ehelyütt alvilági erők segítenek a beteljesülés felé. A kedvenc szereplőm természetesen Mester volt. 

Főiskolán szerepelt a kötelező olvasmányok listáján és én nagy örömmel olvastam újra, ám ezúttal a hivatalos értelmezések rátelepedtek az élményre (csak szigorlatra olvastam újra, a szemináriumra nem), így alapvetően a leleplezés és a felforgatás motívumai ragadtak meg. Kedvenc szereplőm ekkor a szubverzív Margarita lett, imádtam azt a jelenetet, amikor szétzúzza a DRAMÍR ablakait. 

Harmadjára az olvasókörünk bűnnel foglalkozó alkalmára olvastam el, ma már elég különös ötletnek tűnik, hogy ezt a könyvet kapcsoltam a témához, noha kétségtelenül van köze hozzá. Ekkor a bibliai dimenzióra koncentráltam, és a gyávaságról, az autentikus élet feladásáról és az élethazugságokról meditáltam. A kedvenc szereplőm ekkor Pilátus és Banga kutya volt. 

És végül most negyedjére egyfelől rém szórakoztatónak találtam az egész regényt, és nagyon élveztem a plasztikus fantáziavilágot, ugyanakkor a könyv második fele meghökkentően melankolikusnak tűnt, és tele volt olyan jelenetekkel, amikre korábban nem figyeltem fel. Nem tudom, miért, de most leginkább Hontalan Ivánnal éreztem együtt, illetve azokkal, akik valahogy elszalasztották a lehetőséget egy jobb és autentikusabb életre, és pusztán ennek a lehetőségnek, a transzcendenssel való találkozásnak az emlékében élnek meglehetősen boldogtalanul.

Korean Grammar in Use

A Korean Grammar in Use (KGU) tankönyvek nem véletlenül a legtöbb nyelvtanuló grammatikai ismereteinek legfontosabb és legnépszerűbb forrásai. Jól használható, logikus felépítésű és feladatokkal megtűzdelt könyvcsalád, melyekhez tanulmányaink során mindig bizalommal fordulhatunk.

Beginning 

A nyelvtankönyv tartalmazza az alapszinten használatos és a TOPIK I nyelvvizsgán elvárt nyelvtani tudásanyagot (kivéve a függő beszédet, aminek ismerete TOPIK I-en nem elvárás). A könyv változatos, de nem bonyolult  szókinccsel dolgozik, nagyon jó példamondatokat olvashatunk benne, többnyire párbeszédekbe ágyazva ismerkedhetünk meg a grammatikai jelenségekkel. Szószedet természetesen nincs a könyvekhez, viszont kiváló tartalomjegyzéke és nyelvtani tárgyszómutatója van, így könnyedén visszakereshetők az átnézni kívánt jelenségek.

A KGU alapszintű tankönyve bizony némi előismeretet feltételez, aki ebből szeretne tanulni, annak mindenképp ismernie kell a hangeult, a könyv tehát nem tartalmaz semmiféle hangeul-tanító leckét, ahogy kiejtési útmutatót sem, a tankönyvekhez különben CD jár, amin meghallgathatóak a példamondatok. A KGU kezdő tankönyv 5 alapvető fontosságú leckével nyit, ezek a koreai nyelv legfontosabb jellegzetességeit ismertetik, így a koreai mondatok alapszerkezetét, az állítmányi pozícióban lévő igék és melléknevek viselkedését, a kötőelemek használatát, a legfontosabb mondattípusokat és a tiszeteletiséget. Ezt egy újabb bevezető fejezet követi, ami még mindig csak az alapokkal foglalkozik, így a -이다 és az 있다 közti különbséggel, a számokkal, a dátumokkal és időkifejezésekkel. Ezt követi a tényleges alapfokú grammatika szisztematikus tárgyalása, így az igeidők, a tagadások, a toldalékok, a mellérendelő szerkezetek (és, de, vagy stb.), idővel kapcsolatos szerkezetek (amikor, mielőtt, miután, mialatt stb.), képesség/tudás kifejezése, tiltás, felszólítás, megengedés, óhajtás és kívánság, oksági viszonyok, udvarias kérés kifejezése, lehetségesség kifejezése, vélemény és javaslatok kifejtése, tervek és szándékok megfogalmazása, háttérinfók kifejezése, cél és elhatározás, feltételezés, jövő idők, jelzők, főnevek és határozószók képzése, állapot(változás) kifejezése, információ megerősítése, meglepődés, kíváncsiskodás és végül a függő beszéd zárja az ívet. Az utolsó lecke külön részletesen végigtárgyalja a rendhagyó tövű igéket/mellékneveket és a ㅎ- tövűeket sem hagyja ki. A függelékben a mutató névmások irányhármasságáról, határozószók érdekességeiről (pl.  이미 és 벌써, vagy 지금 és 이제 közti különbségről), és kötőszókról olvashatunk.

A leckék felépítése jól átlátható és soha nem emészthetetlen mennyiségű: három példamondat, ezt követi a nyelvtani magyarázat sokszor kiváló áttekinthető táblázattal, aztán egy párbeszéd, majd ezt követhetik vagy a további kitételek (pl. speciális esetek, elterjedt használat, gyakori vonzat) és/vagy összehasonlító táblázat, ami sokat segíthet a rokon szerkezetek megértésében. A leckét egy rövid kis feladat zárja, melyhez a megoldókulcsot az utolsó oldalakon találjuk.

Gyors lapozás a könyvből itt.

Intermediate

A KGU középhaladó változata szerkezetileg nem sokban tér el az első kötettől, de itt már koreaiul is olvashatjuk a nyelvtani magyarázatokat, a feladatok szövegezése pedig koreai. A kötet főbb fejezetei foglalkoznak a feltételezés módjaival, ellentétekkel, a leíró és bizalmas szinttel, oksággal, függő beszédhez kapcsolódó szerkezetekkel, szándékkal és elhatározással, javaslattétellel, régmúlt állapotok viszonyaival, passzív és műveltető szerkezettel, nyomatékosítással, kizárólagossággal, furmányos időbeli viszonyokkal, állapot-, cél-, fok- és mértékhatározós szerkezetekkel, kettős tagadással kapcsolatos szerkezetekkel, sajátosságok érzékeltetésével, hiábavalóság, esetlegesség, megbánás és vágyakozás kifejezésével, szokások megfogalmazásával.

A leckék itt is többnyire párbeszédes példamondatból, magyarázatból (táblázattal), majd újabb dialógusból állnak, ezt további kiegészítés követi. A feladat itt mindig párbeszéd alkotása (itt különben egy-két szóból álló szószedet azért előfordul) és egy kiegészítős feladat. Itt is gyakoriak a rokon szerkezeteket összehasonlító magyarázatos táblázatok és minden fejezetet egy teszt zár le.

Advanced

A haladó szintű, és egyben a TOPIK II teljes grammatikai ismeretanyagát felölelő harmadik kötet természetesen nem tér el tárgyalásmódjában a korábbi, jól bevált metódustól. A leckék itt is párbeszéddel nyitnak, ezt koreai-angol nyelvű magyarázat követi példamondatokkal, táblázattal vagy extra kiegészítésekkel, majd a korábbi kötetekből megszokott feladatcsomag következik. Egységenként teszttel zárul. A felsőfokú témák nagyon sokirányúak, a tankönyv már olyan finomságokkal és mélységekkel foglalkozik, melyek nagy többségével csak írásban találkozunk, hétköznapi beszédben csak elvétve fordulnak elő, ilyen például az a két udvariassági szint is, amit leginkább már csak történelmi sorozatokban hallhatunk. A könyv végi kiegészítő leckékben további érdekességekkel találkozhatunk, mint például néhány termékeny igeképző használata.

A tankönyvek tehát tökéletesen alkalmasak a nyelvtan szisztematikus megtanulására, vagy a már tanultak bevésésére, kiváló példamondatokat lehet memorizálni a segítségükkel és a fránya koreai grammatikát a feladatokkal jól be is tudjuk gyakorolni.

서강 쓰기

서강 쓰기 1.

Életem legizgalmasabb tankönyve! Egyszerűen annyira magával ragadó, izgalmas és hatékony tankönyv, hogy egyfelől nagyon bántam, hogy nem szereztem be sokkal hamarabb, másfelől melegséggel töltötte el szívemet, hogy még háromkötetnyi vár rám ebből a csodából a polcomon.

A koreai szövegalkotás nem egyszerű feladat, nagy az eltérés a beszélt és az írott nyelvi stílus között mind nyelvtani szerkezetek, mind szókincs tekintetében, ráadásul olyan logikával építik fel a szövegeiket, ami a nyugati típusú szövegépítkezéstől kissé idegen. Régóta törekszem arra, hogy legalább elfogadható írásműveket alkossak koreaiul, de viszonylag későn jutottam el a 서강 쓰기 tankönyvcsaládhoz, ami azt a célt tűzte ki, hogy az egyetemre készülőket felkészítse azokra a helyzetekre, amikben írásban kell megnyilvánulni. Egy-egy lecke nagyon logikusan felépítve bemutatja a legfontosabb tudnivalókat, az ehhez kapcsolódó helyesírási és nyelvtani pontokat, majd pontról pontra magunk is alkothatunk egy írásművet, ami a gyakorlatok elvégzése után nem is igazán okozott gondot.

A témák elképesztően izgalmasak voltak, így készíthettem mindmap-et a bemutatkozásomhoz, Koreában tanuló barátnőm segítségével interjút, blogbejegyzést a kedvenc könyvtári színtereimről, könyvajánlót, olvasóköri toborzó plakátot, megtanultam, hogyan kell kérést megfogalmazni egy egyetemi oktatónak e-mailben, vagy hogyan kell kiselőadást és ppt-t tervezni koreai módra.

Nagyon sokat tanultam, nemcsak a fogalmazásról, de a koreai gondolkodásmódról és logikáról.

서강 쓰기 2.

Az első kötethez hasonlóan izgalmas, elképesztően hasznos, koreai egyetemekre készülőknek tulajdonképpen megkerülhetetlen tankönyv. A Sogang második kötete már kifejezetten az egyetemi tanulmányokra készít elő, és míg az első kötetből azt tanultuk meg, hogyan írjunk természetes sodrású koreai mondatokat, addig a második kötet a szövegalkotásra helyezi a hangsúlyt. Ezzel együtt az írásbeli feladatok egyszerre voltak könnyebbek, mert pusztán egy-két bekezdést kellett megfogalmazni, ugyanakkor egyszerre voltak nehezek is, mivel a mondatfeletti szövegkoherencia kialakítása számomra még mindig elég nehéz.

A Sogang 2. kötetében pontról pontra ismerkedhetünk meg a kulcsmondat, az alátámasztó mondatok és a zárógondolat kialakításának mikéntjével, megtanulhatjuk és feladatokon keresztül begyakorolhatjuk a definiálás és jellemzés, az indoklás, az összevetés, a magyarázat, az állítás és ellenvetés, a felsorolás, a példa és az idézet természetes elhelyezését a szövegben. A tankönyv arra is megtanít, hogy formailag hogyan alakítsuk ki a szövegünket, hova kerüljön a cím, a név és hogyan idézzünk helyesírásilag is helyesen.

A tankönyv végén a koreai egyetemre készülők egy igen hasznos mellékletet találnak, ahol a felvételire beadandó iratok elkészítését tanulhatják meg, így a meglehetősen meghökkentő szempontokat felvonultató bemutatkozást (ami csak távolról rokon a mi motivációs levelünkkel), jelentkezési lapot és egyéb csatolmányokat.

Számomra kész kéjmámor volt ez a tankönyv, egyedüli nehézséget az okozta, hogy az egyetemi tanulmányoktól már majd 20 év választ el, így sok téma távol állt tőlem, a jelentkezési iratokkal sem tudtam mit kezdeni, és sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy még évtizedek kérdése, míg rájövök, hogy egy koreainak mi a kulcsszó egy szövegben. 

New 스타일 한국어 의성어* 의태어

A koreai hangutánzó és hangulatfestő szók bájait nem kell ecsetelnem, hisz az egyszeri nyelvtanuló nagyon gyorsan megtanulja – ha máshonnan nem a népszerű kpop dalokból -, a gyakran használatos, fülbemászó, cuki szavakat, mint a 두근두근 (izgatottság, szívdobogás), 반짝반짝 (ragyogó, csillog-villog) vagy 사뿐사뿐 (könnyed léptekkel). Ezek többségét magyar fordításban egy szóval nem is tudjuk mindig visszaadni, sokszor körülírással kell élnünk, hisz a koreaiak olykor olyan effekteknek is hangot adnak vagy hangulatot kölcsönöznek, ami egy magyarnak nem feltétlenül jut eszébe, például a koreai nyelvben van hangulatfestő szó arra, ha valakinek a betegsége hol javul, hol romlik. Ezek a szavak tehát vonatkozhatnak hangeffektre, fényjelenségre, mozdulatokra, állapotokra és hangulatokra egyaránt, képesek olyan árnyalatokat adni a hozzá kapcsolódó szónak, amivel sokkal plasztikusabbá és színesebbé teszi a mondandót.

A New 스타일 한국어 의성어*의태어 tankönyv 40 fejezetre osztva mutat be több, mint 170 olyan hangutánzó, hangulatfestő szót, melyeket nemcsak aranyos illusztrációkkal, de bőséges példamondat apparátussal is ellát. Nagyon sokféle területet mutat be a konfliktusoktól, lustálkodáson keresztül a különböző sebességű mozgásokon át a különféle állapotokig és hangeffektekig.

Mivel egynyelvű kiadványról van szó, a hangutánzó és hangulatfestő szóknak koreaiul olvashatjuk a meghatározását, majd egy példamondat következik, de függelékként minden szóhoz még további öt mondatot olvashatunk. Az egyes egységeket rövid tudásellenőrző teszt zárja. A könyv ráadásul úgy van megszerkesztve, hogy lefénymásolva, akár kis kártyácskák is készíthetők a szavakhoz, és a kiadvány azt is jelöli, ha valamelyik szó feltűnt a TOPIK nyelvvizsgán.

Nagyon szépen köszönöm Katának ezt a könyvet, amit ajándékba adott nekem, nagyon hasznos és nagyon élveztem a tanulást belőle!

A kép forrása: https://koreanvitamin.wordpress.com/2015/04/11/korean-textbook-review-new-%EC%8A%A4%ED%83%80%EC%9D%BC-%ED%95%9C%EA%B5%AD%EC%96%B4-%EC%9D%98%EC%84%B1%EC%96%B4-%C2%B7-%EC%9D%98%ED%83%9C%EC%96%B4/

韓中日共用漢字 808字 / 한중일 공용한자 808 자

Amióta Isii-nek köszönhetően olvastam a Koreában, Kínában és Japánban közös (használatú) hanjákról, azóta heves vágyakozás élt a szívemben, hogy ezzel kapcsolatosan beszerezzek valamiféle könyvet. Vágyaimat természetesen tett követte, így kaptam meg a 韓中日共用漢字 808字 c. kötetet, melyet szeretnék most bemutatni. Igazából ezekről a közös használatú hanjákról csak annyit tudtam, amit az Isii-től kapott cikkből kihámoztam, miszerint ezek a kínai írásjegyek a három országot kulturálisan összekapcsolják, ezért jelentőségük kiemelkedő, és elősegítik a három ország és kultúra közti kommunikációt, épp emiatt a közeljövőben mindhárom ország előtérbe helyezi a közös kínai jelek oktatását és ennek megfelelően fogja megváltoztatni az oktatási stratégiáját.

Dél-Koreában 1948 óta hivatalos írásmód a hangeul (한글), mely mellett bevezetését követően óriási propaganda indult. A kínai írásjegyeket, a 한자-kat régimódi, elavult maradványnak tekintették, olyannyira, hogy 1968 és 1972 között a kormány kényszernyugdíjazta az egyetemi oktatók egy részét, akik az előadásaikon hanjákat használtak. Ez az eset különben komoly ellenáramlatot indított, sokan épp ezért kezdtek el a 한문-nal, vagyis 한자-val írott klasszikus szövegekkel foglalkozni. Az 1990-es évek második felében azonban a hanját kényelmetlennek tituláló külföldiek megnövekedett érdeklődése miatt újra csökkent a hanja-k népszerűsége. Épp ezért 1998-ban Lee Jae-jeon (이재전) kultuszminiszter három elv alapján célul tűzte ki a hanják visszaépítését a koreai oktatásba, a három elv a következő volt: 1. a hanja a közös nyelv alapja távol-keleten 2. a hanják használata a koreai írásban is érje el a japánok színvonalát 3. legyen kötelező a hanják tanulása általános iskolától kezdve. Ezek az elvek végül sose mentek át a gyakorlatba, és a miniszter 2004-es halálával a törekvések is elcsitultak. Ugyan 2009-ben újra benyújtották a hanják kötelező oktatásának tervét, de azóta is csak specializációként vehető fel általános és középiskolákban, ezzel együtt a hanják oktatásának kérdéskörét teljes mértékben az egyes iskolák és intézmények hatáskörébe utalták. Így például akik az illusztris gangnami iskolákba járnak, azoknak kötelezően kell tanulniuk kínai írásjegyeket, de sok iskolába egyáltalán nem kell ismerniük őket. Ezzel szemben az egyetemi diplomák egy részéhez le kell tenni a hanja vizsga valamelyik szintjét, ez legtöbbször a 2급 (2000-2800 írásjegy) vagy a 3급 (1000-1800 írásjegy) szintet jelenti. [forrás: 한자의 부활]

Ami a szinteket illeti, létezik Nemzeti Hanja Vizsga (전국한자능력검정시험) is, ami 8 szintből és egy különleges haladó szintből áll, a 8. szint jelenti az alapot (50 hanja) és az 1. szint a legmagasabb (3500 hanja). A különleges szinten pedig több mint 5000 kínai írásjegyet kell ismerni..

És akkor térjünk is rá a csodálatos könyvecskémre, amelynek apropója már a fentiek tükrében is érthető, és persze nem ez az egyetlen ilyen kiadvány, mitöbb az ehelyütt is bemutatott Naver szótárnak is van 한중일 한자 része. Elárulom, hogy a könyv egy kicsit csalódás volt számomra, egyrészt mert számítottam valamiféle átfogó, bevezető jellegű tanulmányra, amely a három ország viszonyát mutatja be az írásjegyek tükrében, de semmi ilyesmi nincs benne. A könyv egy egyszerű bevezetővel kezd, melyben a kiadvány felépítéséről és hasznáról értekezik. Azt is elárulja, hogy a könyvet a három ország 30 szakértője állította össze, a 808 írásjegy a kínai „mai hétköznapi írásjegyek”-ből 801-et tartalmaz, és ehhez csatoltak még 7, a koreai felső középiskolában oktatott írásjegyet, mindez megegyezik a japán 701 oktatott és 98 hétköznap használatos kanjijával. A könyv három részből áll, a szintek szerint ismertetett szótár részből, és két mutatóból. A könyv természetesen koreaiaknak készült, tehát angol nyelvű magyarázatok nincsenek benne, egyedül a kínai írásjegy romanizációjánál tűnik fel, mert így jelölhető a hangsúly.

A szótár része tehát 8 szintet különít el, de csak 3급-ig hozza a hanjákat, hisz az 1. és 2. szintek már nagyon haladók. Minden egyes szint előtt egy tájékoztató összefoglaló olvasható, amely megmutatja, hogy az adott szinthez tartozó közös írásjegyek a szinthez kapcsolódó vizsgakövetelményből hányat tartalmaznak. A képen a 4. szint táblázata, mely a vizsgarendszer szerinti 250 írásjegyből 175-öt mutat be, ezután leckékre/részekre osztva olvashatóak az írásjegyek (egy lecke 4 írásjegy), a lap alján pedig a maradék 75 karakter is látható eum olvasattal, vagyis a könyv tulajdonképpen tartalmazza a hanja nyelvvizsga teljes anyagát is.

Az egyes leckék az írásjegy három változatát mutatják be, ezek az esetek jó részében teljesen megegyeznek, azonban nagyon sok esetben eltérnek egymástól, melyet színekkel is kiemel a kiadvány. A hanja karakter mindig sötétzöld, amennyiben ezzel megegyezik a hanzi és/vagy a kanji, úgy azok fekete színűek, ha viszont eltér az írás, akkor világoszöld lesz a két másik jel. A mellékelt oldalon például jól látható, hogy mind a négy karaktert kicsit másképp írják, ezért a hanja sötétzöld, míg a kínai és japán írásjegyek világoszöldek.

Az egyes szócikkek hármas felosztásúak, balról jobbra látható a koreai, a kínai és a japán írásjegy. A hanja alatt előbb a han olvasat, majd az eum, a kínai karakter alatt romanizált átírat hangsúly-jelöléssel és koreai kiejtés, a japán alatt pedig a hiragana átirat és a koreai kiejtése. Ez alatt a karakter vonássorrendje silabizálható ki, és három üres hely halvány nyomattal, ahová mi magunk is bevéshetjük a hanjánkat. A jobb oldalon koreaiul olvasható a karakter eredete, a példán a bárány hanjája látható, magyarázatként elolvasható, hogy csavart szarvak láthatóak egy bárány fejét ábrázoló jelen, a jelentése pedig bárány, aminek épp az éve most kezdődött. [Az más kérdés, hogy ez egy olyan bárány, ami kecske is.^^] Ez alatt hasznos szólások és kifejezések olvashatóak, az alábbi példán: 1. 양피 - irha, juhbőr 2. 양모 - gyapjú 3. 양두구육 - szó szerinti jelentése: juh fejű kutya húsú – vagyis valami, ami sokkal jobbnak tűnik, vagy jobbnak próbálják feltűntetni, de a valóságban silány 4. 구절양장 – szó szerinti jelentése: kilencszer csavarodott juhbél, amit használhatnak kanyargós, átláthatatlan útra, vagy arra, hogy a  világ annyira zavaros, hogy nehéz emiatt élni benne. Sajnos a 한자어-khoz, vagyis 사자/고자/한자성어-khoz nincs semmilyen magyarázat, ezeket másik szótárból kell előkutatni, pl. a Naverből.

A leckékbe foglalt szótárrészt egy táblázat követi, melyben a leggyakrabban használt 500 kínai írásjegyet foglalták össze, ezekben nem szerepel a kanji.

Az utolsó rész az eum olvasat szerinti mutató lenne, használata azonban kissé nehézkes. Egy jó mutató a keresőszóval nyit, amik betűrendbe vannak rendezve, itt viszont előbb a hanját látjuk, ezt követi a han olvasat, majd ezt az eum olvasat, vagyis ha keresünk valamit, akkor nem tudjuk könnyen átlátni, mert nem a sor elején van a keresőszó, hanem középtájon, ami kissé bosszantó. A könyvet jegyzetlapok zárják.

Young-Ja Kim-Beckers – Helmut Hetzer: Hanja. Handbuch und Lexikon der sinokoreanischen Schriftzeichen

A lexikon az 1982-ben megjelent Guide to Korean Characters újrakiadása német nyelven, de egy speciális kiegészítéssel, ami számomra igazán értékessé tette ezt a kiadványt. A kötet végén ugyanis 300 사자성어-t (négy kínai karakterből álló velős mondást, kifejezést) tartalmaz magyarázattal és német megfelelővel.

A kötet bevezetője ismerteti a koreai írás történetét, a kínai írásjegyek kialakulását és változásait, majd a hanják hat kategóriáját taglalja. A hanják lehetnek 1. egyszerű piktogrammok, ilyenkor közvetlen kapcsolat van a kép és a jelentés között, 2. egyszerű ideogrammok, ezek elvont fogalmak képi ábrázolásai, 3. egyszerű összetételek, 4. fonetikus összetételek, ezek a jelek tartalmaznak egy szemantikus, vagyis jelentésre utaló elemet és egy fonetikus, vagyis kiejtésre utaló elemet (a legtöbb hanja ide tartozik), 5. átvitt értelmű hanják és 6. többjelentésű hanják.

A lexikon egy módszertani útmutatót is ad a hanják elsajátításához, és a könyv megnyugtatja a hanják tömegétől elriadó tanulókat, a kínai írásjegyek ugyanis kevesebb mint 300 egyszerű karakterből tevődnek össze. Tanuláshoz javasolják a szókártyás módszert, a gyakori leírást, a 214 gyök tanulmányozását és a fonetikus elemek elsajátítását.

A bevezetőben ezután egy szócikk elemzése, az írásjegyek vonássorrendje, vonástípusai vannak ismertetve. A lexikon része táblázatos formában mutatja be a hanjákat vonásszám szerint, azon belül pedig gyökök szerint rendezve. A kötet számomra legizgalmasabb része a glosszárium, amely 300 sinokoreai mondást tartalmaz, az első szótag szerint betűrendben. A 사자성어-k vagy  한자성어-k olyan mondások, közmondások, szólások vagy velős jellemzések, amit jellemzően négy kínai karakterrel írnak le, de a gyűjteményben van három és két írásjegyből álló bölcselet is. Ilyeneket különben lehet olvasni a chengyu blogon, vagy naponta rápillanthatunk a Naver hanja-szótárjára, az 오늘의 사자성어-ra.

Néhány példa:

同床異夢 – 동상이봉 – közös ágy, különböző álmok – ugyanabban a szituációban mindenki más gondolatra juthat

Van, amelyiknek egészen hosszú sztorija van:

塞翁之馬 – 새옹지마 – Egy nap talált egy ember egy hátrahagyott lovat a földjén. Ez nagy szerencse volt. Azonban a fia lovaglás közben eltörte a lábát. Ez balszerencse volt. Ugyanakkor a sérülés miatt a fiút nem sorozták be katonának a háborúban, úgyhogy ez mégis nagy szerencse volt. – Vagyis sosem lehet tudni, hogy egy esemény szerencséhez vagy szerencsétlenséghez vezet-e.

A kötetet egy függelék zárja, amelyben különféle táblázatok és mutatók vannak. Az első koreai családnevek gyűjteménye hanjával, ezt követi a könnyen keverhető írásjegyek és a rövidített karakterek gyűjteménye. Külön táblázatban vannak a többjelentésű hanják és nagyon hasznos annak a 900 hanjának a gyűjteménye, amit elvileg középfokon illik ismerni, vagyis amiket középiskolában tanítanak, bár ma már csak választható tárgyként.

A mutató előtt egy kis táblázat ismerteti az egyes gyökök rövidülését, változását, ugyanis ezek komplexebb írásjegyekben kicsit megváltoznak, sokszor nehezen felismerhetőek. Mint minden lexikonban itt is van egy gyök szerinti mutató, amit vonásszám szerint rendeztek, és egy fonetikus mutató, amelyben a hanják eum (sino) olvasat szerint vannak rendezve, ezek használatáról a szócikk bemutatás után.

Egy szócikk bemutatása

A lexikonban táblázatos formában mutatják be a hanjákat, én most a „lámpa” (燈) írásjegyén keresztül mutatok be egy szócikket.

Bal oldalon látható maga a karakter, alatta a gyöke (itt ez logikusan a „tűz” (火), hisz az kell a világossághoz), mellette egy szám látható, 12 – a gyökön kívül ennyi vonás kell még a hanja megrajzolásához, ezt követi egy sorszám, ami a visszakereséskor hasznos. A hanja mellett 9 kis négyzetben a vonássorrend látható, nyilván nem mind rajzolható fel 9 lépésben, de a 1588. karakternél már ez túl nagy gondot nem jelenthet. Emellett következik a szöveges rész, előbb bal oldalon a han olvasat (불), aztán a német megfelelő (Lampe, vagyis lámpa),  és ezt követi jobb oldalt az eum olvasat (등). Ezután három példát láthatunk a hanja használatára összetételben, pl. ha az elektromosság jelét elétesszük, akkor egyértelműen „elektromos világításról” beszélünk, ez a 電燈 (전등), de itt olvashatjuk a „világítás” és a „világítótorony” szavakat is. Így egy hanja megtanulásával akár 4 vagy ennél is több koreai szót memorizálhatunk, ami ugyanarra a sinokoreai tőre vezethető vissza és így később akár ismeretlen szavakban is rájöhetünk arra, hogy a 등valamiféleképpen a világításra,  világítótestre utal.

Na jó, van előttem egy krikszkraksz, ezt hogyan tudom megfejteni?

Okés, ez nem lesz könnyű, elismerem. Amikor teljesen ismeretlen hanjával találkozunk, akkor a legegyszerűbb, ha másolás-beillesztéssel szépen benyomjuk a Naver hanja-szótárába és kész. A gond akkor jelentkezik, ha mondjuk nyomtatásban kerül elénk a hanja, mondjuk egy könyvet olvasva. Ilyenkor meg kell találod a hanja gyökét, ami többnyire bal oldalon vagy felül van – ehhez viszont nem árt, ha ismered a gyököket, 214 van belőlük, de ezek közül sok van, ami ritka. Ha megvan a gyök, akkor csak végig kell böngészned a gyökindexet és ráakadsz a keresett karakterre, a probléma az, hogy jó néhány írásjegy indexszáma hibásan jelenik meg a mutatóban... A másik megoldás, hogy tudod az eum olvasatot, pl. tudod a 비 (eső) szóról, hogy az 우 az eum olvasata, akkor nyilván a fonetikus indexből könnyűszerrel kikereshető, vagy begépelhető a Naverbe (a hanják gépeléséhez ugyanis az eum olvasatot kell bepötyögni, kijelölni az írásjegyet, majd a hanja jelre nyomni a tálcán és kiválasztani a legördülő menüből a megfelelőt, erről már volt szó itt). A harmadik megoldás, hogy megpróbálod a Daum vagy Naver szótár megfelelő funkciójába befotózni vagy berajzolni a karaktert és felismertetni, erről olvashatsz a Naver szótár vagy a Daum szótár bemutatásánál.