Szivárványos inszomnia

Kedvenc könyvesbloggereim egyik legkedvencebb könyve régóta a várólistámon virít, most mindösszesen 400 petákért megvehető, nem is tudtam ellenállni neki, és akit egy kicsit is érdekel a festészet, a 80-as évek Moszkvája, netalántán az emberi lélek oroszosan mély bugyraiba akar alábukni, az ne hagyja ki ezt a briliáns, szellemes és megindító regényt.

A címbeli főhős, Szuhanov Moszkvában él gyönyörű feleségével, Nyinával és két gyerekükkel meglehetős jómódban, Szuhanov ugyanis egy igen híres és népszerű műkritikus, aki ontja tollából az aktuális állami ideológiának megfelelően a szocialista realizmusról szóló tirádáit és kárhoztatja a modern kor festményeit mint a kapitalizmus dilettáns és kártékony megnyilvánulásait. Az ötvenes éveiben járó Szuhanov tehát köszöni szépen, jól van, egészen addig, míg össze nem fut apósa kiállításán régi barátjával, Lev Belkinnel. A felkavaró találkozás olyan folyamatsorozatot indít be, melyet Szuhanov képtelen irányítani és leginkább egy szürrealista álomhoz hasonlítható.  Szuhanov ugyanis innentől kezdve képtelen egy éjszakát is alvással tölteni, megszállják gyermekkora, majd ifjúkora képei, kicsúszik kezéből a valóság, végül saját élete is. Szuhanov ugyanis gyermekkorában találkozott a Művészettel, ami tiltott gyümölcs volt akkoriban, így a Félelemmel és Őrülettel ugyancsak szembenézett, és hosszas kísérletezés, kiugrás és küzdelem után egyszerűen feladja ígéretes, de lázadó festői pályáját egy kényelmesebb életért. Ámbár Malinyin, Szuhanov apósának  érveiben is bujkál igazság, Grushin nem ítéli el élesen a szocialista realizmus alkotásait sem, tehát szó sincs oppozicionálásról – ez a széles látókörűség, ez a tolerancia különben végig jellemezte a művészeti-esztétikai eszmefuttatásokkal tarkított regényt, és ez nekem nagyon szimpatikus volt. Ugyanakkor az írónő egyértelműen ítéletet mond az ideológiai megközelítésű elnyomó esztétikák és a megalkuvás fölött. Szuhanov tehát viaskodik álomképeivel, hallucinációival, delíriumos emlékrohamaival, sőt meg kell küzdenie a gorbacsovi enyhülés új hullámaival, furcsábbnál furcsább helyzetekbe sodródik, a végkifejlet szinte végig rejtély volt számomra.

Ez a regény valóban olyan zseniális és szépséges, mint ahogy a többiek állítják, élvezet volt olvasni a művészetről, az autentikus életről, az elhazudásról és a feltámadásról, arról a szivárványos és derűs világról, ahová mindannyian kibukkanhatunk hazugságaink szürkeségéből, ha követjük álmainkat. Ne hagyd, hogy levágják a szárnyaidat!