Mert
mitől is szenved az, aki műveli kertjét és virágok gondozásában éli ki
szenvedélyét? Hát kapásból ott van a szeszélyes időjárás, a szomszéd
kertje és a különféle elméletek a talaj javításával kapcsolatban, vagy
ne feledkezzünk meg a téli hónapok hibernációjáról, amikor is a
szenvedelmes kertész kénytelen cserepes növényeken kiélni affekcióit,
több-kevesebb sikerrel. Čapek
virágillattól párás kis könyve végigvezet minket a kertész anatómiájától
kezdve a szektás kaktusznevelőkön keresztül a nyaralás gyötrelméig,
minden fontos tudnivalót tartalmaz, és akit a sors megáldott ilyen
ismerősökkel, bizony közelebb kerülhet lelkivilágukhoz, mondhatni
frappáns használati utasítást kap kezébe.
Azért
a könyv kicsit igazságtalan is, elítéli a zöldség- és gyümölcskertészek
buzgalmát, a retek, káposzta és barack termesztésének gyönyöreit
alantasnak, a virágok neveléséhez képest kevéssé filozófikus
tevékenységnek látja, amiben én egyáltalán nem értek egyet, sőt kikérem
magamnak. Persze gyorsan hozzá kell tennem, hogy én magam nem vagyok
szenvedelmes kertész, mert két év konyhakert után egyszerűen
belefáradtam a porcsinnal és acattal vívott csatákba, szóval a mi
kertünkben gaz és fű váltja egymást. Ugyanakkor ha nagymamámnál járok,
aki aztán szenvedelmes a javából, mindig szemrevételezem a kertjét,
amelyet olyan nagy szeretettel tart rendben és olyan gyöngédséggel, hogy
bármelyik virágkertész megirigyelhetné.
Összességében
nagyon szórakoztató könyv volt, a könyv lapjai közül időnként mintha
nedves föld, komposzt és tömény rózsaillat szökött volna ki, igazán
kellemes olvasmány őszre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése