Gyökerek

Szerintem minden könyvmolyt meggyanúsítanak azzal, hogy a szülei is nagy olvasók voltak. Ez a házi legenda, tudniillik, hogy apám sokat és szenvedélyesen olvasott, nálunk is kering, és különben tényleg van egy-két halvány emlékem is arról, hogy apám kezében könyvet láttam. Az is igaz, hogy a szüleim vásárolták a Világirodalom Remekei sorozatot, melyet én előszeretettel pakoltam színsorrendbe, sőt egy alkalommal egy egész halom, sejtésem szerint akciós könyvet borítottak a gyerekszoba asztalára. Ugyanakkor soha nem vigyáztunk a könyvekre, összefirkáltuk, széttéptük, hörcsöglabirintust építettünk belőlük, mire értékelni tudtam volna, már alig volt mit átmenteni a magánkönyvtáramba.

Ám könyvrombolás ide vagy oda, mégiscsak könyvek vettek körül és a legelső könyves élményem, vagyis a könyv, amit először olvastam, az Kockapaci és Pipacska kalandjairól szólt. Konkrétan a második kötetét olvastam a Levinova és Szapgir párosnak, melyben a két főhős Lufipaci szétszóródott lufijainak nyomába ered és közben mindenféle vidám matematikai feladványt oldanak meg. Azt nem tudom, hogy anyámék gyenge számolási képességeimet vélték ezzel följavítani, de én a matekos részeket mindig átugrottam. Aki igazán nagy hatással volt olvasási ambícióimra, az a barátnőm volt, aki elképesztő mennyiségű ismeretterjesztő és állatos könyvet olvasott, így ő kapatott rá a kutyás történetekre, Jack Londonra vagy gyermekkorom másik nagy kedvencére a 101 tanács kutyakedvelőknek c. könyvre. Ő volt az, aki elvitt a kiszombori könyvtárba, ahonnan például az említett könyvet legalább ötször kikölcsönöztem. A harmadik nagy könyvélményem és egyben az első szépirodalmi mű is, amit elolvastam (a kötelezőket ugyanis nem olvastam el), Webster Nyakigláb apója volt. Ezt a Móra Könyvklub jóvoltából vették meg a szüleim és egy egész nyáron át olvastam Jerusha Abbott naplóját, emlékszem egy-egy részt hangosan is felolvastam, annyira tetszett. Azt hiszem, rettentően azonosultam a hősnővel, és valami egészen elsöprő izgalommal faltam a sorokat a boldog végkifejletig. Érdekes, hogy később mégsem váltam lányregény-olvasóvá.

Nos, ezek voltak a boldog kezdetek.