Michael Jackson. Varázslat és őrület

Ha asszociációs játékot játszanánk, mi jutna eszetekbe arról a névről, hogy Michael Jackson? Szerintem ilyesmik: arcplasztika, kifehérített bőr, gyerekmolesztálás, jobb esetben egy-két híres dal, mint a Billie Jean vagy a Black or White, esetleg a moonwalk. Hát igen, szerintem mindenkinek, így nekem is főleg bulvárműsorokból hallott furaságok ötlenek fel, és csak utána merengek el azon, hogy honnan jött, meddig jutott el és hova tartott, ha tartott egyáltalán valahová Michael Jackson, aki tavaly halt meg orvosi mulasztásból, és akire idén, halála évfordulóján, már alig-alig emlékeztek meg Magyarországon.

Így aztán nagyon örültem J. Randy Taraborrelli könyvének, amit a Partvonal Kiadó jóvoltából megkaptam, a szerző ugyanis nem más, mint a Jackson-család félhivatalos tudósítója, aki egészen a Jackson Five korszaktól kezdve nyomon követte MJ életének minden fontos pillanatát. Könyvét számtalan objektív forrásból merítette, ha létezik ilyen egyáltalán, melyet a pöpec forrásjegyzék is alátámaszt, de természetesen számtalan helyen bocsátkozik szubjektív elemzésekbe MJ tetteit, döntéseit, személyiségét illetően. Taraborrelli mégsem mondható elfogultnak, noha rajongó, de sok esetben elítélte MJ lépéseit, például a gyerekekhez fűződő bizarr kapcsolatát, könyvéből igyekszik elűzni az enthuziánus túlbuggyanásokat, és tárgyilagosan felsorakoztatni a tényeket. Itt-ott persze hiányoltam a rajongói élményeket, de ezt semmiképp sem róhatom fel a szerzőnek.

Taraborrelli egészen az elején kezdi, a Jackson-család őseivel, majd a sokgyermekes Joseph és Katherine Jackson nyomorúságos életének bemutatásával. Azt hiszem, MJ története azért is vonzó sokak számára, mert valahonnan a garybéli, gettó melletti kis lakásból indult az életútja, egy szigorú, olykor brutálisan kegyetlen apával, aki a fiaiban látta megtestesülni az amerikai álmot, és ha kellett, akkor szíjjal vagy bottal, de kiverte belőlük a profizmust. Elég közismert, hogy MJ ötéves korától kezdve csak a sikernek élt, elrabolt gyermekkorát sokszor, sok helyen és sokféle formában siratta el, így többek közt a farmján felépített Neverlanddel vagy a Childhood c. dalával. MJ korán megtanulta, főleg idoljától, Diana Rosstól, hogy a valóság befolyásolható, formálható a felszínen, csak épp PR-nak kell nevezni, a belső pedig senki sem érdekel – Taraborrelli szerint, ez a torz felfogás, amely már egészen gyermekkorától kezdve beléivódott, tette örökre bizalmatlan emberré Michaelt, hisz ha a felszín ennyire megtévesztő lehet, akkor kiben is bízhatna. MJ így emberkerülő, zárkózott figura lett, ezzel együtt hiperérzékeny, naiv, könnyen megvezethető, híján minden valóságérzéknek. Sokszor követett el óriási bakikat olyan fogásokkal, melyekről azt hitte, jópofák, miközben végtelenül bizarrnak bizonyultak a közvélemény szemében, így például amikor azt terjesztette magáról, hogy hiperbarmikus kamrában alszik, vagy hogy megvásárolta az elefántember csontjait. Taraborrelli könyvében még számos meghökkentő történetet olvashatunk, melyek éppenséggel nem tűntetik fel MJ-t valami jó színben, ellenben nagyon is életszerűvé teszik az énekest, megmutatja az alávaló és sokszor gyáva MJ-t, de láthatjuk a végtelenül szenvedő, szeretetéhes, magányos Michaelt is. Bemutatja mint azt az embert, aki afro-amerikaiként történelmet írt az MTV zenecsatornára való bejutásával, és mint azt az embert, aki bőrét krémekkel fehérítette ki, és kénytelen volt orrprotézist hordani műtétjei miatt. A végletek embere volt.

A könyv nagyon olvasmányos, alapos és rettentően hosszú (700 oldal), egyedül a felépítését találtam kissé zavarosnak. Az életrajz első fele ugyanis inkább MJ zenei pályájára koncentrál, ami engem sokkal jobban érdekelt, mint mondjuk az apjával való örökös civódások vagy az aszexualitása körüli cécó, a könyv második fele viszont szinte csak MJ magánéletével foglalkozik. Egészen letaglózó volt Taraborrelli lesújtó véleményét olvasni a Bad albumról (a klipről nem is szólva, amit ő cikinek tart, én meg imádok), és egészen különösnek tűnt, hogy a Dangerous és a HIStory albumoknak csupán egy rövid fejezetet szentelt. Hiányoltam a kisfilmek és a klipek bemutatását, így szinte semmit sem tudtam meg a Captain EO-ról, a Moonwalker c. filmekről, vagy a Thriller és a Ghosts c. hosszú klipekről – Taraborrelli nem indokolta ezek kihagyását.

Mindezek mellett a könyv kötelező minden MJ-rajongónak, bár nem fogják minden sorát élvezni, de aki meg akarja ismerni a popkultúra legnagyobb hatású ikonját, annak is melegen ajánlom. Ha regisztráltok a www.partvonal.hu oldalon, 30% (!) kedvezményt kaphattok.