A kis kötet öt elbeszélést tartalmaz, két nyúlfarknyit és három hosszabbat, köztük talán a leghíresebbet, a Babette lakomáját
– bevallom, én is emiatt olvastam el. A Babette tényleg egy tündökletes
darab, egy norvég puritán, keresztény közösségben játszódik, ahová
szerencsétlen sorsa egy francia szakácsnőt sodor. A lelkipásztor böjtös
koszton nevelkedett, jószándékú, bár kicsit fakó lányai magukhoz
fogadják a szótlan Babette-et, aki mikor megnyeri a lottó-főnyereményt,
különleges hálaajándékkal rukkol elő: igaz francia vacsorát varázsol a
gyülekezetnek. A történet végén sokat töprengtem, nekem úgy tűnik, a
hála csupán egy apró rezdülés volt Babette valódi szándékában, vagyis
hogy művészi énjét még egyszer kiteljesítse. A konyhaművészet pedig
csodákat művel az emberi lélekkel.
A nagy kedvencem mégis a Vihar és A halhatatlan történet
lett – ez a két elbeszélés mintha egymás tükörképei lennének. A Vihar
azt mutatja be, hogyan válik a valóság a fikció bűvkörében valódi
Shakespeare-i drámává, míg a kínai dúsgazdag teakereskedő, Mr. Clay
sztorija egy régi tengerész-anekdota megvalósításának eseményeit írja
le. Mindkettő hátborzongató tanulságokkal szolgál – vajon
elkerülhetjük-e a sorsunkat, tényleg marionettbábuk vagyunk egy nagyobb
hatalom kezében, az életünk vajon nem egyéb-e mint történetek egymást
metsző hálózata, uralkodhatunk-e saját sorsunk fölött vagy azt mindenkor
bekebelezi egy felsőbb, olykor jótékony, olykor viszont szeszélyes erő?
És mindezt körbehullámozza Blixen csodálatos, lírai, mesélős stílusa,
szinte halljuk a tenger morajlását, ahogy lapozunk előre és előre a
könyvben – könnyed úszkálás ez inkább, mint olvasás.
Szóval ajánlom mindenkinek, aki lubickolni akar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése