Sokszor
ára van annak, ha rajongunk és fülig belepistulva koreai szépfiúkba olyan
könyvek megvásárlására is ragadtatjuk magunkat, melyek alkalomadtán egy-egy
sorozatban tűnnek fel imádottunk kezében. De én még azt sem találtam intő
jelnek, hogy e verseskötet éppenséggel óriási hype vesz körül, és ha kicsit
alaposabb vagyok, azt is könnyűszerrel kideríthettem volna, hogy a
válogatáskötet szerkesztője és a versek fordítója a miszticizmushoz való
vonzódásáról híres 류시화 költő.
A
„Ha akkor is tudtam volna, amit most tudok” című válogatáskötet egy 잠언 시집, ahogy az alcíme hirdeti, vagyis példabeszéd-verseskönyv, bölcseleti
jellegű verseskönyv, ami persze rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ám –
ahogy ez népszerű tartalmak esetén is szokott lenni – nem eszeveszett
ontológiai fejtegetéseket, agyafúrt episztemológiai eszmefuttatásokat vagy
kétségbeejtő teológiai ámokfutásokat olvashatunk ki a rövid sorok közül, hanem
egyszerű, könnyen emészthető, általános erkölcsi tanulságot vagy morális mondanivalót
tartalmazó, gondolatritmusra építő verseket, melyeknek szerzői talán túl
sokszor engedtek az oximoronok és ellentétek csábításának, vagy épp a jelzőket
halmozó lajstromozásnak.
Természetesen
a kötetben találtam megindító, szép, sőt tartalmas, elgondolkodtató verseket,
és összességében egyáltalán nem volt rossz elolvasni ezt a kötetet, kellemes,
elzsongító, itt-ott megríkató, érzelmes, de azért a komfortzónából nem
feltétlenül kirángató költemények ezek, jobbára olyanok tollából, akikről még
soha nem is hallottam.
Ajánlom
a könyvet alapszintű nyelvtudással rendelkezőknek, és ajándék-kötetnek
szerintem elsőrangú választás, és vigaszforrásként is jól működhet.
