A szenvedély lángjai

Az olvasás szenvedélyének lángjai főiskolás éveim második felében csaptak igazán magasra, ekkor fedeztem fel az antikváriumok vonzó világát és egyik célom mi más is lehetett volna, mint hogy egy egész életre felhalmozzam a jobbnál jobb könyveket, bebiztosítva magam az unalom és a szellemi poshadás ellen. Az olcsóbbnál olcsóbb könyvek vásárlása előbb-utóbb kialakította bennem a könyvmolyokat sújtó könyvvásárlási és –birtoklási kényszert, ami tekintve hogy sose voltam nagypénzű, olykor komoly koplalásokkal is járt. Hiába lettem fősuli után könyvtáros, azért beleírni a nevem egy könyvbe, mindig a mámor havas hegyfokára juttatott, és ez a boldog állapot egészen a gazdasági válságig tartott. Ekkorra már több mint 1200 saját könyvem volt otthon, elhelyezésük elég nagy kihívást jelentett, az évenkénti nagy porolásról nem is szólva, ám a válság beköszönte megoldotta mind a helyhiányt, mind a lassan tényleg kényszeressé váló könyvbirtoklási mániámat. És ezzel egyidőben a könyvtárak szerepe is megnőtt az életemben, kihasználva dolgozói státuszomat egyre több és több könyvet kölcsönöztem az Egyetemi Könyvtárból, és lassan ugyan, de megszűnt a könyvvásárlási hajlamom, ma már nem okoz gondot elsétálni az antikváriumok dohszagú ajtajai előtt.

Mint előző vallomásomban említettem, szüleim a Világirodalom Remekei sorozatot gyűjtötték, gyanítom inkább esztétikai megfontolásból, később ezek a kötetek képezték magánkönyvtáram alapját és ez volt az egyik sorozat, amit előszeretettel vásároltam, annak ellenére, hogy a vászonkötés koszolódik és a lapok nagyon sárgák. A másik preferált sorozatom az Európa Zsebkönyvek volt, részben olcsóságuk, részben pedig kis méretük miatt, a buszos olvasáshoz kiválóak. Ezen kívül az Osiris Sapientia Humana és a Gondolat Kiadó Gondolkodók sorozat filozófiai műveit szedegettem össze.

Könyveim természetesen gondos rendben kaptak helyet házunk büszkeségében, a könyvtárszobában. A könyveimet három nagy csoportba osztottam: filozófia, szépirodalom és egyéb (faktografikus könyvek, albumok, szociológia, feminizmus, vallástudomány, kulturális antropológia, kultúrtörténet, történelem). Mivel a rendet közösen alakítottuk ki férjemmel, aki a filozófiai művek esetében a kronológiai sorrendet találta helyénvalónak, a sor a preszókratikusokkal és ókori kínai filozófiával nyit és Foucault-val, Rorty-val zárul. Ezután a szépirodalom tömege következik, rendetlen könyvtárosként azonban nem betűrendben, hanem nemzetek/nyelvek szerint (angol/amerikai, magyar, orosz, francia, távol-keleti és egyéb), azon belül pedig nagyjából időrendben, vagyis Shakespeare, Defoe és Milton az elején, Anne Rice, Niffenegger és Palahniuk a végén. A szótárak, albumok, lexikonok, határozók, házi disznóvágással vagy épp építészettel kapcsolatos könyvek a polcok aljára kerültek elég rendetlenül. Egy külön kis polcon kaptak helyet a vallások alapszövegei (Szent Bibliák, Korán, Upanisadok, Bhagavad Gita, Tao Te King, Buddha beszédei), a szociológiai és feminista irományok és némi koreai útleírás.

Szerencsére elmondhatom, hogy a jelenlegi könyvtárammal nagyon meg vagyok elégedve, kezelhető mennyiségű, átlátható és könnyen megtalálom a keresett könyvet, és továbbra is úgy tekintek ezekre a kötetekre, mint biztosítékra, soha nem fogom magam egyedül érezni.