Kim Mandzsung, a koreai álomregény szerzője

Kim Mandzsung (김만중) a koreai irodalom klasszikus szerzője, nevéhez sokáig az első koreai nyelvű regény megalkotását fűzték, míg kutatások ki nem derítették, hogy fő művének, a magyarul Pajzán álomnak fordított regényének eredetije kínai nyelven íródott. A koreai irodalom ugyanis nagyon sokáig a kínai irodalom hatása és a kínai írás hegemóniája alatt állt, a szövegek nagy részét egészen a 20. század elejéig leginkább klasszikus kínai nyelven (venjen, koreaiul: hanmun) írták.

Kim Mandzsung 1637-ben született Kvangszanban és 1692-ben halt meg Namhe városában. Élete igencsak hányattatott volt, édesapja a kínai mandzsu megszálláskor öngyilkos lett, nagy műveltségű édesanyja nevelte, aki komoly hatással volt irodalmi érdeklődésére és pályájára. Tehetsége és szorgalma folytán igen hamar magas rangú tisztséget vívott ki az udvarnál, 1674-ben ő is részt vett a korabeli Korea térképének megalkotásában. 1687-ben azonban politikai okokból száműzték, ekkor kötelezte el magát az írás mellett. Szépirodalmi munkái mellett, irodalomkritikai műveket is írt, versei elvesztek. Fennmaradt művei: A kilencek felhőálma (구운몽), Szá asszony hányattatásai Délen (사씨 남정기), Szopho irodalmi vázlatai (서포 만필), Szopho háza (서포 집) és a Kosiszok (고시선).

Magyar nyelven leghíresebb és roppant élvezetes regénye, a Kilencek felhőálma olvasható, mely 1990-ben jelent meg és különlegességét növeli a kiváló fordítás mellett (Harsányi Éva, versek fordítója Kalmár Éva és Tandori Dezső, szaklektor Mártonfi Ferenc), hogy a kötet jó minőségű koreai festményeket is tartalmaz (ezek egy része az Egy szépség arcképe c. koreai filmben is látható). A magyar címfordítást, Pajzán álom, a fordító az eredeti címben megbúvó kétértemű szimbolikával okolta, ugyanis az eredeti címben (Kilencek felhőálma) szereplő felhő számos jelentése között egy sikamlósabb metafora is szerepel. A regény műfaját tekintve az álomregényekhez tartozik, vagyis a történet végén a főhős, Szongdzsin felébred és levonja a tanulságot.

Mindezek ellenére a Pajzán álom c. regényben nincs fülledt erotika, a klasszikus regényekhez hasonlóan a szerelmi jelenetek ábrázolása igen finomra sikeredett, az áthallások kibontása a vájtfülű olvasóra van bízva. A történet pedig csak részben szól szerelemről, a regény egyrészt a Tang kori (9. század) Kína idillikus és optimista képe, másrész pedig egy buddhista tanmese. Főhőse Szongdzsin a fiatal és szép szerzetesfiú, aki remeteként él mestere mellett a hegyekben, és Buddha tanaiba mélyedve a tökéletesség felé törekszik. Egy nap azonban mestere elküldi az ifjút a sárkánykirályhoz, hogy tisztelegjen a nevében, de Szongdzsin vendéglátója nem fukarkodik a borral, így az ifjú kissé illuminált állapotba kerül, így indul vissza a remetelak felé. Ezenközben a Déli Orom úrnőjének, Vej asszonynak nyolc tündérlánya is elindul, hogy tiszteletét tegye a bölcs Mester előtt. A fiatal lányok persze elcsavarognak útközben, végül pedig egy hídon találkoznak a kicsit pityókás Szongdzsinnal, és könnyed kis flörtbe kezdenek. Amikor Szongdzsin hazatér remetebarlangjába, képtelen kiverni fejéből a szépséges lányokat, meginog elhatározását illetően, már nem is látja olyan vonzónak Buddha követését. Mestere ekkor büntetésből halandóvá teszi és a metafizikus világból leveti a földre, ahol Szojuként születik újjá. A regény nagy részét Szoju kalandjai teszik ki, ahogy sorsa előbb-utóbb újra összehozza a nyolc lánnyal, akikre hasonló büntetést mértek. Történetük során megismerhetjük a paloták életét, sokat ír a nők helyzetéről, főhősnői (így Drágakincs vagy Holdsugár) kivételesen műveltek, határozott és többnyire igen csintalan karakterek, akik igyekeznek a szép Szoju kedveseivé válni. A háborúk, diplomáciai manőverek és szerelmi játékok mellett a regényben, különösen a végén a buddhizmus igazságára való rátalálás kap hangsúlyt. Idős korukra szereplőink megvilágosodnak és elhagyják a hívságos életet.

Felhasznált irodalom:

김만중 In: 위키백과 [online] <http://ko.wikipedia.org/wiki/%EA%B9%80%EB%A7%8C%EC%A4%91> [letöltve: 2010. 01. 27.]

cotta: Kilenc álom, szemérmesen [online] <http://konyvkukac.freeblog.hu/archives/2010/12/14/Kilenc_alom_szemermesen/> [letöltve: 2010. 01. 27.]

Kalmár Éva: Utószó In: Kim Mandzsung: Pajzán álom, Európa, Bp., 1990. 353-366. p.

Kim Mandzsung [szócikk] In: Világirodalmi Lexikon. 6. köt., Akadémiai Kiadó, Bp., 1979. 266. p.