Kim Mandzsung (김만중)
a koreai irodalom klasszikus szerzője, nevéhez sokáig az első koreai
nyelvű regény megalkotását fűzték, míg kutatások ki nem derítették, hogy
fő művének, a magyarul Pajzán álomnak
fordított regényének eredetije kínai nyelven íródott. A koreai irodalom
ugyanis nagyon sokáig a kínai irodalom hatása és a kínai írás
hegemóniája alatt állt, a szövegek nagy részét egészen a 20. század
elejéig leginkább klasszikus kínai nyelven (venjen, koreaiul: hanmun)
írták.
Kim
Mandzsung 1637-ben született Kvangszanban és 1692-ben halt meg Namhe
városában. Élete igencsak hányattatott volt, édesapja a kínai mandzsu
megszálláskor öngyilkos lett, nagy műveltségű édesanyja nevelte, aki
komoly hatással volt irodalmi érdeklődésére és pályájára. Tehetsége és
szorgalma folytán igen hamar magas rangú tisztséget vívott ki az
udvarnál, 1674-ben ő is részt vett a korabeli Korea térképének
megalkotásában. 1687-ben azonban politikai okokból száműzték, ekkor
kötelezte el magát az írás mellett. Szépirodalmi munkái mellett,
irodalomkritikai műveket is írt, versei elvesztek. Fennmaradt művei: A kilencek felhőálma (구운몽), Szá asszony hányattatásai Délen (사씨 남정기), Szopho irodalmi vázlatai (서포 만필), Szopho háza (서포 집) és a Kosiszok (고시선).
Magyar
nyelven leghíresebb és roppant élvezetes regénye, a Kilencek felhőálma
olvasható, mely 1990-ben jelent meg és különlegességét növeli a kiváló
fordítás mellett (Harsányi Éva, versek fordítója Kalmár Éva és Tandori
Dezső, szaklektor Mártonfi Ferenc), hogy a kötet jó minőségű koreai
festményeket is tartalmaz (ezek egy része az Egy szépség arcképe c.
koreai filmben is látható). A magyar címfordítást, Pajzán álom, a
fordító az eredeti címben megbúvó kétértemű szimbolikával okolta,
ugyanis az eredeti címben (Kilencek felhőálma) szereplő felhő számos
jelentése között egy sikamlósabb metafora is szerepel. A regény műfaját
tekintve az álomregényekhez tartozik, vagyis a történet végén a főhős,
Szongdzsin felébred és levonja a tanulságot.
Mindezek
ellenére a Pajzán álom c. regényben nincs fülledt erotika, a klasszikus
regényekhez hasonlóan a szerelmi jelenetek ábrázolása igen finomra
sikeredett, az áthallások kibontása a vájtfülű olvasóra van bízva. A
történet pedig csak részben szól szerelemről, a regény egyrészt a Tang
kori (9. század) Kína idillikus és optimista képe, másrész pedig egy
buddhista tanmese. Főhőse Szongdzsin a fiatal és szép szerzetesfiú, aki
remeteként él mestere mellett a hegyekben, és Buddha tanaiba mélyedve a
tökéletesség felé törekszik. Egy nap azonban mestere elküldi az ifjút a
sárkánykirályhoz, hogy tisztelegjen a nevében, de Szongdzsin
vendéglátója nem fukarkodik a borral, így az ifjú kissé illuminált
állapotba kerül, így indul vissza a remetelak felé. Ezenközben a Déli
Orom úrnőjének, Vej asszonynak nyolc tündérlánya is elindul, hogy
tiszteletét tegye a bölcs Mester előtt. A fiatal lányok persze
elcsavarognak útközben, végül pedig egy hídon találkoznak a kicsit
pityókás Szongdzsinnal, és könnyed kis flörtbe kezdenek. Amikor
Szongdzsin hazatér remetebarlangjába, képtelen kiverni fejéből a
szépséges lányokat, meginog elhatározását illetően, már nem is látja
olyan vonzónak Buddha követését. Mestere ekkor büntetésből halandóvá
teszi és a metafizikus világból leveti a földre, ahol Szojuként születik
újjá. A regény nagy részét Szoju kalandjai teszik ki, ahogy sorsa
előbb-utóbb újra összehozza a nyolc lánnyal, akikre hasonló büntetést
mértek. Történetük során megismerhetjük a paloták életét, sokat ír a nők
helyzetéről, főhősnői (így Drágakincs vagy Holdsugár) kivételesen
műveltek, határozott és többnyire igen csintalan karakterek, akik
igyekeznek a szép Szoju kedveseivé válni. A háborúk, diplomáciai
manőverek és szerelmi játékok mellett a regényben, különösen a végén a
buddhizmus igazságára való rátalálás kap hangsúlyt. Idős korukra
szereplőink megvilágosodnak és elhagyják a hívságos életet.
Felhasznált irodalom:
김만중 In: 위키백과 [online] <http://ko.wikipedia.org/wiki/%EA%B9%80%EB%A7%8C%EC%A4%91> [letöltve: 2010. 01. 27.]
cotta: Kilenc álom, szemérmesen [online] <http://konyvkukac.freeblog.hu/archives/2010/12/14/Kilenc_alom_szemermesen/> [letöltve: 2010. 01. 27.]
Kalmár Éva: Utószó In: Kim Mandzsung: Pajzán álom, Európa, Bp., 1990. 353-366. p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése