---------------------------------
Avagy a magyar betegségregény, de sallangoktól, önsajnálattól mentesen. Karinthy itt (is) olyan bravúrt képes végrehajtani, amely nem billen át sem a naturalizmus felé (ámbár az agyműtét leírása azért nem ajánlatos gyengébb idegzetűeknek), sem a szentimentalizmus felé. Talán nem véletlen, hogy az orvosi karon a legidézettebb szépirodalmi mű az Utazás, hisz leírásai, Karinthy lelkes öndiagnosztikája teljesen hiteles, ugyanakkor kétségtelenül megrázó is. Az író kíméletlenül írja le a rajta lefolyó, olykor teljesen személytelen vizsgálatokat és sehol sem olvastam olyan érzékeny, de nem nyavalygós leírásokat a beteg ember izolálódásáról, szinte eltárgyiasodásáról. Persze a regény nem nélkülözi a Karinthytól megszokott pazar humort és iróniát sem A könyv rövid, mindenkinek kötelező!
-----------------------------------
Hamvas Béla
(1897-1968) a tradíció filozófiai rendszerének legnagyobb alakja,
Magyarországon a kilencvenes évek vége óta reneszánszát éli. Művei közül a
Karneválra szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét.
Hamvas Béla
Karneválja azon könyvek közé tartozik, amely bámulatosan sokféleképp olvasható,
épp ezért le kell ülni mellé, olykor félre kell tenni és meditálni fölötte.
Aludni rá. Bevallom, magam is második nekifutásra tudtam végigolvasni ezt a
több mint 370 szereplőt felvonultató 1500 oldalas mesterművet. Elsőre már a
„küszöbön” elhasaltam.
A regényt,
talán az egyedüli beavatásregényként tartja számon a magyar irodalom, hét
részből áll, a hét ezoterikus és a hét alkímiai lépcsőfoknak megfelelően: a
küszöb, mindenki átváltozik (metamorphosis), az elmélyítés (descensio), a lélek
kettéválása (separatio és multiplicatio), időutazás a kezdetekbe (reductio és
fixatio), a kiégetés (calcinatio és coagulatio) és végül a megtisztulás
(sublimatio).
A történeti
sík tulajdonképpen Bormesterékről szól, előbb Virgilről, aki elkezdi keresni
önmagát (vö. Hérakleitosz), ártatlanul börtönbe kerül és Tépelődéseit írja
élete végéig. Aztán Virgil fia, Mihály lesz a "főhős" (bár valójában
nincs ilyenje a regénynek vagy másképp: számtalan főhőse van), aki tönkrement házasságából
más földrészekre menekül, megkettőzött önmaga bejárja a Nyugatot és a Délt,
ugyanakkor a Keletet és az Északot, míg ismét egyesül önmagával. Ezután
visszatérve otthonába mentora segítségével az időt járja végig, a mitikus
kezdetektől a jelenig, végigbarangolja a túlvilágot és felfedezi a világ
körforgás jellegét. Visszatérve ezoterikus útjáról a két világháború
világégését írja le belső szemszögből és meglepő módon saját halálát is (az
elbeszélő ugyanis maga Mihály). Az utolsó részben Vidal könyvtáros fogja a
szálakat kibogozni (pl. Bormester Mihály és ifj. Herstal Raimund
összecserélését megszületésükkor) és levonni némi konzekvenciát.
Azért mertem
ilyen részletességgel összefoglalni a történetet, mert ez csupán egy töredéke,
ha úgy tetszik a felszíne mindannak a mély, sokszínű, karneválszerű
kavalkádnak, ami a regény szépségét és lényegét jelenti. A számtalan szereplő
által képviselt filozófiák, magatartások, egzisztenciák (vagyis álarcok,
lárvák, monomániák, őrületek) újra és újra megcáfolódnak, kifigurázódnak és
nevetségesekké válnak. A regényt meg-megszakító elbeszélői és regényírói (a
kettő különbözik!) dialógusokból is kiderül, hogy az eredeti szándék sem a
történetmesélés, hanem egy sorskatalógus (képeskönyv és karakterológia). Hamvas
érdeme, hogy önmagát és minket, olvasókat is inventárba vesz: nincs kivétel,
mindenki benne van (a pácban).
Aki érdeklődik
önmaga és mások iránt és nem állnak tőle távol a filozófia (elsősorban az
egzisztencialista) és a vallás kérdései (hogyan keressem önmagam? van-e
szabadság? mi a szeretet? van-e Isten? van-e visszatérés? milyen a normális
ember?) és olyan könyvet kíván, amin sokat törheti a fejét, az vegye kezébe ezt
a különös, rafinált és végtelenül bölcs könyvet. A regény azonban bátran
ajánlható kevéssé filozófikus szemléletűeknek is páratlan humora és élvezetes
stílusa miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése