A falvédő színvonala

“A csata túl forró, a béke túl hideg. A megbízatás kicsi, a kihívás túl nagy. A nők férfiasak, a férfiak nőiesek, az időjárás pocsék, és egyáltalán, mindenki kibírhatatlanul szánalmas. Te pedig ott vagy, ahol voltál, nincs más választásod, mint ábrázolni ezt az egész szart.”

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat olvashatunk Bárdos Pál Sose lesz vége ennek a napnak c. regényében. A gondolat íve szerintem mindenkinek ismerős, ismerősségében kellemetlen, ugyanakkor némiképp unalmas is. Ismerjük azokat a napokat, amikor a tükör előtt elmerengünk arról, miért is indulunk a munkánkba, és romantikusan, már-már viccelődve fut át rajtunk az öngyilkosság langymeleg érzése. Aztán szorongva, hasgörcsökkel (vagy kinek mi jut) hallgatjuk a buszbeli magyar panaszkultúra gyöngyszemeit, végül ugyanazt kicsit más stílusban folytatjuk, mitöbb műveljük a munkahelyünkön és végül hazatérve csak az zökkent ki nyomott hangulatunkból, hogy sikerül összeveszni a házastársunkkal.

Az egynapos történet főleg ezekről szól, kiüresedett, értékevesztett értelmiségi busongás, érdekessége, hogy úgy tűnik ez a depresszióözön örökérvényű, ugyanúgy ezt mondtuk a hatvanas években, mint most. Épp ezért szinte le se lehet rakni a könyvet, mert ez egy nagy-nagy sensus communis, amiben otthonosan mozgunk, pontosan értjük a névtelen narrátor bajait a világgal és együtt szenvedünk vele. Szerencsére nem sokáig: a regény rövid.

Igazából, ha jól belegondolok, csak azért olvastam el, mert szerepelt az Elfeledett könyvek molyos olvasási projektben és nyolcvan forintért meg lehetett venni a Nyugatiban. (Pánikbetegeknek nem ajánlott, hacsak nem kalandvágyóknak, egy-két roham olvasása közben garantált.)