한강: 채식주의자

세상의 나무들은 모두 형제 같아

A világon minden fa testvér

Hogy az ember valójában egy állat, erről szerintem már nagyon sok regény szólt, de viszonylag ritka téma, hogy az ember alapvetően növényi. Han Kang (nevét Korea nagy folyójától kölcsönözte: Han folyó) három kisregényt fűzött össze egyetlen naggyá, melynek középpontjában egy nő áll, aki egy szörnyű, visszatérő rémálom hatására előbb vegetáriánussá válik, majd lassan azonosul a növényekkel, és egyfajta vegetatív életre rendezkedik be. Mindezt korunk Dél-Koreájában, amely ugyan nem a húsfogyasztásáról híres, ugyanakkor értetlenül áll úgy általában minden válogatás, táplálék-visszautasítás előtt, így a főhősnő Yeonghyae (영혜) viselkedése is teljesen érthetetlen környezete számára.

Yeonghyae rémálma, ami az egész folyamat katalizátora, egy sűrű erdőben kezdődik, ahol lemaradva a csoportjától magára marad és eltéved, fél és fázik, de hirtelen egy kis fényt pillant meg, a fészer azonban, ahová belép vértől iszamós, vörös húsokkal teli hentespulthoz hasonló. A húsok közé keveredő Yeonghyae hánykolódik, és nem találja a kijáratot, fehér ruhája csupa vér lesz. Valamilyen megmagyarázhatatlan módon mégis kijut és hirtelen egy zöld erdőben találja magát, ahol kiránduló családok piknikeznek. Yeonghyae csurom véresen fél közéjük menni, ezért elbújik egy fa mögé, de szájában mintha véres húscafat forogna, amitől nem tud szabadulni. És végül feltűnik a saját arca, ami olyan mint egy idegené és a borzalom érzése járja át ettől az idegenségtől.

Ezt az álmot azért is írtam le ilyen részletesen, mert az Im Woosung rendezésében készült filmben nem kerül bemutatásra, és talán nem is véletlenül, ugyanis mindhárom történetben a környezetet szinte teljesen hidegen hagyja. A férje, aki Yeonghyae-ben egy szexuális és egyéb igényeit kiszolgáló, csöndes, passzív lényt lát, nagyon gyorsan megszabadul a nőtől, aki egyre kínosabban viselkedik társaságban, és végül egy családi botrányt követően, ahol Yeonghyae-be erőszakkal próbálnak húst tömni, végül el is hagyja majd.  Az első kisregény borzalma talán a környezet tökéletes közönye, akik soha nem kérdeznek rá a nő motivációira, inkább úgy tekintenek rá, mint aki meghibásodott, nem képes ellátni háziasszonyi teendőit, és botrányosan öltözik, ugyanis egyre kevésbé viseli el a ruhát szorítását, például a melltartóét. Yeonghyae mégis megfullad, megnémul és pszichiátriai klinikára kerül.

A második kisregény címe a „Mongolfolt”, ami tulajdonképpen egy kiégőben lévő grafikus művész története is, akit megihlet a növényi Yeonghyae, és felkelti szexuális fantáziáját is. Képzelgéseinek középpontjában a nő fenekén előtűnő, virágszirom alakú, kék mongolfolt áll, ez a folt egyfajta genetikai jellegzetesség a koreaiaknál, ami újszülött korban a fenék nagy részére kiterjed, de fel is szívódik, bizonyos esetekben azonban kis folt alakjában megmarad. A grafikus szinte a nő bűvkörébe esik, sikerül rávennie, hogy modellként egy videót készítsen róla, melyhez a nő egész testét virágokkal festi tele. Mondanom se kell, hogy a kisregény teli van erotikus részekkel, virágnyelven: megtörténik Yeonghyae beporzása, aki valóban úgy érzi, hogy teste a minták hatására átlényegül és megszabadul a rémálmoktól is. A történet persze botrányba fullad, a művész lebukik a felesége előtt, az utolsó jelentben Yeonghyae a verandára sétál és kitárja festett testét, mint egy fa.

A harmadik kisregény a „Fa láng” a leglehangolóbb volt, ez nagyrészt a pszichiátrián játszódik, ahová Yeonghyae húga indul látogatóba, aki végül tanúja lesz nővére szenvedéseinek és kényszertáplálásának. A történet számomra nehezen olvasható volt, talán elfáradtam kicsit a koreai szövegben, sokszor figyelmetlen is voltam, de nagyrészt visszaemlékezésből állt, amiből kihámozható volt több, ha úgy tetszik, ősjelenet, amely szerint Yeonghyae fává lényegülése tulajdonképpen egyfajta folyamatba illeszkedik bele. A történet végén Yeonghyae húga kiszabadítja nővérét és ő maga felébred.

A könyv nagyon tetszett, bár nem mindent sikerült értenem belőle, főleg az esztétikai fejtegetésekből és a visszaemlékezéseknél is sokszor elveszítettem a fonalat, mégis talán ez az első olyan koreai nyelvű kortárs regény, amit már némiképp esztétikailag is élvezni tudtam. Szerintem Han Kang nemcsak egy sajátos lelki folyamatot ábrázol benne, de kíméletlenül ítéletet is mond a koreai társadalom közönye, a hagyományos, patriarchális családmodell és a lélektelen, kíméletlen pszichiátria felett.

A könyv hozzáférhető az ELTE Orientalisztika Könyvtárában, középhaladó szinttől bátran olvasható.  
A film angol felirattal.