2013. szeptember 15., vasárnap

Virágos romantika

Az fix, hogy ehhez a regényhez egyfajta elomló hangulat kell, de micsoda szerencse, hogy én épp ebben a bágyadt, ablakból távolba meredős, kandallótűzbe bambulós hangulatban penderítettem ölembe (sic!) ezt a romantikus, szerelmes, szenvedélyes történetet, aminek hála Istennek, semmi köze sincs a kardozós Alain Delonhoz. Dumas már amúgy is belopta magát a szívembe a Monte Cristo-val, és elmondhatom a Fekete tulipánnal csak tovább lépkedett - a maga szertelen módján - magán Parnasszusom csúcsai felé.
A történet középpontjában egy szenvedélyes fiatalember, Cornelius Van Baerle áll, aki még Čapek szenvedelmes kertészeit is überelné, olyan lángolással és odaadással veti bele magát a - Hollandiában amúgy is divatos - tulipánnevelésbe. Van Baerle a történet elején így nem tűnik többnek, mint egy időtúltengésben szenvedő, kissé izolált és naiv agglegénynek, aki szinte üvegburában kísérletezik a fekete tulipán kitenyésztésén, amiért nem mellesleg egy csomó pénz is jár. Csakhogy Cornelius keresztapja súlyos politikai konfliktusba keveredik, melynek szele és egyben egy gonosz szomszéd, aki Cornelius virágtermesztői babérjaira áhítozik, ártatlanul börtönbe juttatja hősünket. Hogy aztán hogyan lesz képes mégis álmait megvalósítani, és hogyan ér sok-sok viszontagság után boldog véget a történet, fedje itt most jótékony homály, de nagy gyönyörűség volt olvasni minden sorát. És annyit azért elárulok, hogy nő is van a dologban.
Persze akik nem állhatják a csapongó romantikát, az izgalomtól elaléló hősöket, az igazságos királyokat és velejéig romlott, púpos csalókat és nem hisznek a tiszta, romlatlan hűségbe sem, azok messze kerüljék el a regényt. A legjobban talán az egész történeten végigvonuló fekete tulipán motívum tetszett, amely hol a vágyak szimbóluma volt, hol a szárba szökkenő és bimbót hajtó szerelem olykor baljós virágává vált, hol a halált hirdette, hol pedig a boldogságot. Dumas stílusa pedig végig sziporkázóvá és lendületessé varázsolta, az amúgy többnyire kiszámítható történetet.
Szerintem épp januárra való olvasmány, szerezzétek be és adjátok át magatokat a bűbájnak és a virágoknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése