Hát elérkezett a nagy summázás ideje, a szokásos évi összefoglalásé. Kapásból kijelenthetem, hogy a 2011-es év voltÉletem Legrosszabb Éve, ugyanis egy bohón befalt gyógyszernek köszönhetően (álljon itt kopjafaként és tanulságként a termék neve: Omicral) heveny pánikzavar alakult ki nálam, ami soha nem tapasztalt, olykor egészen nem eviláginak tűnő rosszulléteket okozott, rémes agorafóbiával, borzasztó szorongásokkal és véget nem érő álmatlan éjszakákkal. Ugyanakkor épp a pánikzavar ébresztett rá arra, hogy bizony az olvasás, melyet a koreai nyelvtanulás miatt 2010-ben olyan erősen háttérbe szorítottam, egy nagyon fontos funkciót látott el az életemben, konkrétan: védte, őrizte, erősítette, karban tartotta a lelkemet. Így 2011 újra az olvasás éve lett 72 elolvasott könyvvel, és még akkor is így van ez, ha egzotikus tüneteim közül épp a kettős vagy homályos látás volt az egyik legzavaróbb, de könyvvel a kezemben nem érhetett baj, idegeim lassan kisimulni tűntek és az alvásmentes éjjelek is elviselhetetlenek lettek volna egy-egy jó könyv társasága nélkül. Válogatott szorongásaim persze rányomták bélyegüket olvasmányaim összetételére is, megjelentek új műfajok, úgy mint a napló (Kafka), a pszichológiai önsegítő könyvek (Szendi, Peurifoy) és keresztény könyvek (C. S. Lewis, Nemes Ödön, Böjte Csaba). Terápiás szempontból (is) a legtöbbet talán a Zsoltárok könyve jelentette, az emberi nyomorúságról, félelmekről, de a reménykedésről, örömről szóló versek nagyon sokat jelentettek. Idén arra is rákaptam, hogy egyszerre több könyvet olvassak, pedig ezt korábban zavarónak találtam, de most nagyon élvezem, hogy hol verset, hol regényt, hol nonfictiont olvasok, és semmi nem kavarodik össze a fejemben. 2011-ben olvastam először angol nyelvű könyveket is, ide tartozik az a három koreai nyelvkönyv, amit nagy élvezettel tanultam végig és két Koreáról szóló könyv (Korean Cultural Heritage, The Beauty of Korea), ahhoz képest, hogy annyira nem merültem el még az angol nyelv rejtelmeiben, nem okozott gondot a könyvek elolvasása. Egészen elképesztő újdonság volt alányregények megjelenése, soha nem hittem volna, hogy létezik ilyen csacska, romantikus felem is, de Jean Webster és Lucy Maud Montgomery levett a lábamról és Anne Shirley igen jó barátnőm lett.
Továbbdübörgött 2011-ben is a Korea-projekt, 14 koreai tárgyú vagy koreai szerzőjű könyvet olvastam, viszont megfeneklett a Proust-projekt és magyar szerzőktől is szégyenletesen keveset olvastam (Mikszáth, Bárdos Pál, Szabó Magda), kimaradt a Nagy Klasszikus is, ez különben Cao Hszüe-csin A vörös szoba álma lett volna, de hiába a könyv minden szépsége, a szerelmi történet egyszerűen untatott, így a 300. oldalon bedobtam a törülközőt. Talán zaklatott idegállapotom miatt, tavaly sokkal türelmetlenebb voltam a könyvekhez, unalmas vagy túlzottan letargikus könyveket nem tudtam végigolvasni és úgy döntöttem, nem is kell, így tettem félre Jane Austen A klastrom titka c. végtelenül sivár könyvét, vagy Tar Sándor borúlátó remekét, a Lassú teher-t. A filozófiai műveket is hanyagoltam, így a műfajt egyedül Eckhard mester képviseli, viszont ő be is lopta magát a szívembe katolikus miszticizmusával és metafizikus fejtegetéseivel.
Sok könyvet kezdtem el olvasni a moly-on őrület módjára elharapódzó kihívások örvén, így kapásból részt vettem Lobo várólista-csökkentős játékában, de nem átallottam saját kihívást is kezdeményezni, jelesül az Olvassuk el a Si Kinget egy év alatt! projektet.
Hála a tomboló válságnak és a csillagos egekbe szökő svájci frank árfolyamnak, 2011-ben alig vettem könyvet (eltekintve a pár száz forintos brutál akcióktól), annál nagyobb szerep jutott a könyvtáraknak és a molyon is több könyvet csereberéltem vagy vásároltam jó áron. Az Év Szenzációja kétségtelenül Ta-mia Sansa Sötét Hóruszának megjelenése volt, ezzel egyik nagy álmom valósult meg, s azon kívül, hogy a könyv végre nyomtatásban is megjelent, volt alkalmam az írót is vendégül látni, sőt.
Most pedig a hosszú summázatot kövesse az éves toplista.
Az Év Legjobb regényei:
- Kazuo Ishiguro: Napok romjai
- Olga Grushin: Szuhanov álomélete
- Alice Walker: Kedves Jóisten
- Pák Ván-sza: Annak az ősznek három napja
- Joyce Carol Oates: Luxusvilág
- Emile Ajar: Előttem az élet
- Ta-mia Sansa: Első áldozat
- L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
- Jean Webster: Kedves ellenségem
- Barbery: A sündisznó eleganciája
Az Év Legjobb Novelláskötetei:
- Lem: Kiberiáda
- Karen Blixen: A sors anekdotái
- Flanery O’Connor: Alig akad ma jó ember
Versek terén egyértelmű az ázsiai dominancia, így a Si King és Lee Gil Won: Napfénypalást c. kötetei fontosak.
Drámát nem olvastam, szégyenésgyalázat.
És muszáj egy Egyéb kategóriát is felvenni, mert ezek a könyvek valóban fontosak lettek számomra, helyezés nélkül a következők: C. S. Lewis: Keresztény vagyok, Nemes Ödön: Szabadon, örömmel, szeretettel, Osváth Gábor: Koreai nyelv és irodalom, Csoma Mózes: Koreai csaták és harcosok, Korean Grammar in Use, Lomb Kató: Így tanulok nyelveket!, Peurifoy: Szorongás, fóbiák, pánik, Butollo: A szorongás – erő, Szendi Gábor: Pánik – tények és tévhitek ésEckard mester: Tizenöt német beszéd.
Az Arany Szamóca-díjat a legunalmasabb könyvért Rejtő Jenő kapja (Csontbrigád), a legrosszabb írásműért járó Arany Citromot pedig kedvenc írómnak, Bret Easton Ellisnek nyújtanám át, a Királyi hálószobák c. könyvért.
2012 – elsősorban a kihívások éve lesz, igyekszem az eddig bohón bejelölt kihívások követelményeit teljesíteni, így biztosan lesz kékharisnyázás, szociografálás, japán irodalom, zsidó és néger és bibliai, szóval sok minden, de az fix, hogy az ábécé minden betűjével lesz szerző. Remélem, az önsegítő könyvek műfajának búcsút inthetek, viszont továbbra is olvasni fogok verset, naplót, továbbra is fontos szerep jut a koreai nyelvkönyveknek, a keresztény klasszikusoknak és a science-fictionnek, így remélhetőleg hamarosan Sansa új regényének, a Lélektelennek.
Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése