Most nagyon gondolkodtam, írjak-e Radiguet két kisregényéről (A test ördöge, Orgel gróf bálja), mert mostanában csak arról szeretek írni, ami nagyon megfog vagy megrángat. Olykor még arról se. Olyan blogcsömöröm van.
De azért mégis, mert Radiguet-t annyira nem hype-olják, pedig érdemes olvasni mindazoknak (is), akik odavannak Laclose-ért, Mme Lafayette-ért vagy épp Prousttal kacérkodnak, mert a fiatal írónak van köze hozzájuk, gyanítom Proust maga is nagy kedvvel olvasta Radiguet-t. Radiguet jellemábrázolása, a belső lelki folyamatok finom kibontása és a nagy csavarok, különösen e két kisregény végének egészen szabálytalan befejezésénél, egészen modern szerzővé avatják, ugyanakkor nem titkolhatom csalódóttságomat sem, mert A test ördögétől több bujaságot vártam (olyan Lawrence-esen), az Orgel gróf báljáról meg valami egészen mást hittem.
A test ördöge azért érdekelt elsősorban, mert a fülszöveg szerint egy fiatal kamasz elcsábít egy idősebb asszonyt – ez nagyon izgalmasan hangzik, de valójában csak három év korkülönbség van a két szerelmes között, és ráadásul a főszereplő narrátor, a fiatal srác gondolkodásban is jóval érettebbnek bizonyul, mint a naiv és irritáló Marthe. A történetben kétségtelenül a kamasz érzelmei, mesterkedései, lázadása a legérdekesebb, de erősen lefaragott az élvezetből Marthe jelleme, amely a regény elején egészen sokat ígérő (Baudelaire-t, Verlaine-t olvas), de végül kiszámítható, hisztis nő lesz belőle, mint amilyenekről Maupassant-nál is lehet olvasni. Nagyon hiányoltam alakjában a felvezetett, beígért intellektualizmust. (Nah, ez itt most az én ízlésem, ha szerelem, akkor legyen okos!)
Az Orgel gróf bálja nem is titkolja, hogy hasonlítani akar A veszedelmes viszonyokhoz, csak persze nincs benne semmi intrika és az áldozat is megőrzi tisztességét. Amivel viszont meglepett ez a kisregény, az megint a baráti/szerelmi viszonyok egészen elképesztő ábrázolása, ezúttal a férj-feleség-udvarló triásznak egy mélylélektanilag igen alapos megfestésével. Ebben a történetben mindenképp Orgel grófnak és feleségének egészen rendkívüli kapcsolata volt a legkülönösebb, a regény befejezése pedig legalább háromféle értelmezésnek ad lehetőséget.
Összességében azt gondolom, érdemes elolvasni ezeket a kisregényeket, és bár én remekműnek nem tartom őket, egyértelműen a modern francia regény felé mutatnak. (A test ördögének a fordítása jó, de hogy Benyhe János miért fordított olyan ronda tőmondatokat az Orgel gróf báljában, nem értem. Majd megfulladtam tőlük…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése