Koreai csaták és harcosok

Csoma Mózes legújabb Koreás könyve ezúttal egy korrekt és igen izgalmas hadtörténet a koreai ókor nagy háborúitól a hidegháborús konfliktusokon át napjaink olykor emberéleteket is követelő ellenséges akcióikig. És hát milyen is lenne egy hadtörténet, ha nem épp nyomasztó és kissé száraz, legalábbis nekem, ugyanakkor a szerző kiváló érzékkel tűzdelte tele a hadműveletek leírásait pompás életrajzokkal és jól áttekinthető térképekkel. A hadjáratok és csaták mozzanatain kívül leírta a harci eszközök jellemzőit, használatuk módját, olvashattam a hvarangokról és a híres teknőchajóról, a kobukszonról is. Csoma Mózes arra is ráérzett, hogy sok olyan olvasója lesz ennek  a könyvnek, akik a koreai történelmi sorozatok rajongói, így több koreai hadvezér bemutatásakor kitért arra is, melyik sorozatban láthatjuk a hősöket.

Most nem sorolom elő, milyen nagy háborúk dúltak a Koreai-félszigeten, egy efféle könyv elolvasása után gyakorlatilag az a benyomásunk támadhat, hogy a koreaiak vagy folyton csatároztak a körülöttük lévő nagyhatalmakkal (Kína, Japán és Mongólia), vagy épp belháborúk zajlottak. Inkább néhány szívem szerint való koreai hősről fogok megemlékezni, így rögtön Ko Dzsumongról (주몽, Koreában inkább Tongmjongszongváng 동명성왕), Kogurjó megalapítójáról, akinek eredete mitikus homályba vész.  A Számguk Juszá krónikái szerint például egy hatalmas tojásból született, és i.e. 37-ben alapította meg a Kogurjó Királyságot. Utóneve Íjász Mestert jelent, ugyanis kiváló lovas és íjász volt, ahogy a kogurjó harcosok többsége.

A másik nagy kedvencem Kim Ju Sin (596-673, 김 유신), akinek életét A Silla királyság ékkövében lehetett látni (én nem láttam), már 15 évesen hvarang lett, 18 évesen pedig parancsnok, aztán pedig egyre feljebb lépkedett a ranglétrán. Nagy szerepe volt a Silla Birodalom védelmében, Pekcse és Kogurjó legyőzésében, kivívta Japán és Kína tiszteletét. Alakja számos koreai irodalmi alkotásban megjelenik mint a félszigetet és a koreai népet egyesítő harcos és politikus, érdekesség, hogy figuráját Észak-Koreában negatívnak tartják, mert Kína kegyeit kereste az ország egyesítése érdekében.

Kiemelkedő fontosságú Li Szun Sin (1545-1598, 이 순신), akinek a nevét a japánok elleni Imdzsin-háborúban aratott fényes tengeri győzelmek miatt érdemes megjegyezni. Ő volt az, aki megerősítette a koreai hadiflottát és bevetette a híres kobukszont (거북선), ezt a teknőc alakú hajótípust, amely sajátos kialakításával a Távol-Kelet leghatékonyabb tengeri hadihajója volt. Li Szun Sin általában szerepel a dél-koreai kiadványok legtöbbjében a Szöulban felállított híres szobrával, de ő látható a 100 wonos érmén is, több filmsorozatban is bemutatták életét.

Végül a koreai történelem egyik fontos hőse An Dzsung Gün (안 중근, 1879-1910), aki nem mással végzett egy merényletben, mint a japán Ito Hirobumival, a japán megszállás főrezidensével, ezzel a japán gyarmatosítás elleni függetlenségi törekvések szimbólumává vált, mind észak-, mind dél-koreai filmek feldolgozták történetét.

Csoma Mózes tehát egy hihetetlenül izgalmas és hiánypótló könyvet írt Korea hadtörténetéről, sokat megtudtam a koreaiak harcmodoráról, újabb adalékokat a koreai háborúról, nem mellesleg pedig értékes képanyagot a szerző gyűjteményéből.