Kibermesék

Lemet már a Solarisnál lezseniztem, és bevallom, kicsit tartottam attól, hogy a Kiberiáda kötet majd messze alatta marad bősz vágyaimnak, főleg, mert valamiért azt gondoltam, hogy ezek úgy mesék, ahogy lenni szokott, egyszervoltholnemvolt és ittavégefusselvéle. Ehelyett azonban egy lélegzetelállítóan szellemes, filozofikus és ugyanakkor könnyfakasztóan kacagtató elbeszélés-gyűjteményt kaptam, amelyben ugyan tényleg vannak kvarclovagok, meg unatkozó királyok, szerelembe bolondult királyfiak, a lehető legvalószínűtlenebb kibersárkányok, de az igazi élvezetet számomra mégis a belecsempészett tudományelméleti, matematikai, filozófiai nyalánkságok adták. És azt is meg kell jegyezni, hogy Murányi Beatrix fordítóként legalább annyit hozzátett a katarzishoz, mint a szerző, csak hogy kedvenc szavaimat idézzem – Robodri, polipolip (ezen jó tíz percet röhögtem), katódicabogár, Bezsongár királyfi (szerelemőrült), volt-nincs feszültség vagy épp a  Kiberáró nevű kiberparipa. De gyakorlatilag bárhol felüthetjük a kötetet, garantáltan arcunkra kerekedik a mosoly.

A novella-fűzér két részből áll, az egyik igazi robotmeséket tartalmaz, míg a másik fele a robotok, különösen pedig két mérnök, Trurl és Klapanciusz kreatív vetélkedéséről és utazásairól szól, akik szintén robotok. És hogy milyenek Lem robotjai? Messze nem olyan ártatlanok, mint Asimov három (plusz egy) törvényén töprengő lényei, inkább elkanászodott banda, akiket a sápatagok, ezek a kocsonyás testű lények (vagyis mi emberek) a saját képmásukra alkottak, vagyis olykor önzők, máskor áldozatra készek, szerelmesek vagy épp kegyetlenek, de mindenképpen szabadok. Szabadok az alkotásra, a gondolkodásra, a világ elrontására és helyrepofozására. A kotnyeles, dicsvágyó Trurl és a kissé higgadtabb, de kellőképp irigy Klapanciusz a legkedvencebb figuráim, Lem, aki amúgy sem fukarkodik az iróniával ebben a könyvében, bennük ábrázolja talán a legélesebben az emberekre jellemző állhatatlanságot, kapzsiságot, a túlzott tudásvágyat, ugyanakkor a bölcsesség, a kreativitás, a határok feszegetésének és a bátorságnak is mintaképei.

A kötetben sok tudományos elmélet, filozófiai kérdés és paradoxon bukkan fel, nagyon élvezetes körítésekkel, így a világ keletkezésére, az univerzum tágulására, a valószínűtlenség valószínűségére ugyanúgy nyakatekert választ kapunk, mint az álom és valóság viszonyára, a túl tökéletes modellek problémáira, vagy épp arra, hogy mi történik, ha a világban minden nagyon jó lesz és mindenki együttérez a másikkal. Képzeljük csak el például, hogy sárkányok, amik ugyan nincsenek, de van némi valószínűségük a létezésüknek egy napon, hála Trurl valószínűségerősítőjének mégiscsak valósággá válnak, és mindenféle szűz királylányokat rendelnek maguknak egy ártatlan bolygón. A megoldás természetesen a sárkányvalószerűtlenítő lesz majd, de hogy a nemlétbe taszítsa Klapanciusz bohó kollégája termékét, még vár rá néhány meglepetés. Aztán a világűr tele van szerelmes királyfiakkal, akik épp az ellenséges robotszépségbe habarodtak bele, így jár Bezsongár királyfi is, akit Trurl egy briliáns találmány segítségével próbál kijózanítani, az Erotronnal. „Az Erotron, más néven Poligamizátor működési elve egyszerű: aki belép a készülékbe, egy csapásra megismeri az egész kozmosz minden nőnemű egyedének bűbáját, varázsát, szépségét, gyengéd suttogását, csókjait és ölelését. Az Erotron teljesítménye hatszáznegyven megaszex, a feszültség kétszázhúsz libid, a szenvedélyemisszió nyolcvanhat kiloamor. A központi smárolóegység kapacitása harmincezer afrodyte (mint ismeretes, az amorizáció egysége az afrodit és az afrodyte). Trurl hosszan fejtegette a királynak, hogy mire való az őrületszűrő, a kimeneti és bemeneti smároló, az ajzóegység és a villámcsapás-automata, amely a hirtelen szerelmesítő tér elve alapján működik. Beszélt az operatív és háttér-amóriákról, a közvetlen hozzáérésről és a ripsz-ropsz áramkörökről. Megmutatta a kiegészítő egységeket: a gyorsflörtölőt, az udvarlásreduktort, a fűzéserősítőt, meg az üvegfülkében levő mérőműszereket, amelyeken pontosan meg lehet figyelni a kiszerelmesítő kezelés lefolyását. Elmondta, hogy a statisztikák szerint az Erotron a szerelmi téboly eseteinek kilencvennyolc százalékában tartós, jó eredményt biztosít, tehát nagy az esély a királyfi megmentésére.”

Szóval mindenre  van találmány, gép, robot, bár olykor megsértődnek, fellázadnak vagy vallásokat ötlenek ki, de vajon nem ilyenek vagyunk-e mi mindannyian? Lem robottörténeteiben olykor a sok kacagás közepette egy-egy könnycsepp is legördül, mert a görbe robottükörben bizony önmagunkat, sápatag mivoltunkat láthatjuk viszont.

Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a könyvet, okos, muris, szórakoztató és tanulságos!