Japán énekek

Szoktam én mondogatni fejcsóválva, hogy nem értem én a japán irodalmat, és tényleg, alig van japán író, aki közel áll a szívemhez. A populárisabb műfajokban valahogy sokkal nyerőbbek (Truancy, Battle Royale), a szépliteratúrában viszont lassúak, búskomorak és pepecselőek. Persze itt is vannak kivételek, de az eddigi olvasmányaim valahogy épp ilyenek voltak. Ennek ellenére nem adtam fel és most, hogy Fukadzava Hicsiró elbeszéléseihez értem, úgy érzem nem hiába. Bár Fukadzava írásai sem körömrágásig izgalmasak, mégis valami olyat mutat meg Japánból, amit mintha a korábban olvasott írók elkendőztek volna, vagy nem tartottak fontosnak, vagy ki tudja, talán köztudomású volt és nem nagyon számoltak nyugati olvasókkal. Fukadzava írásaiban ugyanis a 20. század első felének japán vidéki életét ábrázolja, és ha lehet hinni az életrajzoknak, igencsak hitelesen, természetesen az unikális japán mélabúval megfűszerezve, elbeszélései nyomokban Akira Kuroszava filmjeire emlékeztettek.

A címadó elbeszélés, a Zarándokének, talán a legsikerültebb darab, egy amúgy ténylegesen létezett japán szokás drámai leírása, a 60. életévüket betöltött idősek egy hegyre vonulnak meghalni, egészen pontosan a fiuk cipeli föl őket. Ha szerencsések, aznap esik a hó és a fagyhalál jótékonyan átsegíti őket. A Zarándokének egyik érdekessége, hogy a végtelenül szeretnivaló Rin anyó teljesen természetesnek és helyénvalónak tartja ezt a szokást, még akkor is, ha ő maga ereje teljében van, amit szinte már szégyell is. Lélektanilag egy hihetetlenül összetett problémát ábrázol Fukadzava, hisz egy mélyszegénységben élő család életét mutatja be a szűkösség konflikusaival, amely kénytelen kalkulálni az életekkel, csak akkor születhet gyermek, ha egy éhes szájjal kevesebb lesz, ugyanakkor az író egyértelműen szimpátiát érez Rin anyóval, aki bár elfogadja sorsát, sőt idő előtt elindul a halálos zarándokútra, mégis olyan életrevaló. (Különben érdemes elolvasni adalékként ehhez Sánta Ferenc Sokan voltunk c. novelláját, amely hasonló szituációt ábrázol, de magyar viszonyokra vonatkoztatva.)

A másik kedvenc elbeszélésem Az Aki-vidék felhőénekei, ami egy hirosimai atomrobbanásban megvakult nő küszködéseit festi fel, az érdekessége egy régi japán énekben rejlik, amely színes felhőkről szól, és melynek értelme egészen más interpretációt nyer a megvakult asszony gondolataiban.

Egészen különleges a Tokió hercegei c. írás, amely simán felkerülhetne a minimalista írásművek polcára, Fukadzava a japán elveszett nemzedéket mutatja be, nem kevés iróniával, de ugyanakkor mély együttérzéssel, olyan fiatalokat, akik a háború után céljukat vesztve Elvist hallgatnak, az amerikai dalszövegek bűvöletében élnek és olyan világról ábrándoznak, amelyben nincs kötelesség és nem kell megfelelni a szülők elvárásainak.

A kötetben két hosszabb elbeszélés is van, a Hömpölygő Fuefuki és a Kósui bölcsődal, melyek családtörténetek arról a vidékről, ahonnan különben maga az író is származik. Az első még a világháború előtti vidéki életet mutatja be, annak minden nyomorával, közösségi konfliktusaival. A főleg földmunkából, kereskedelemből élő parasztokat nemcsak a természet viszontagságai, a szeszélyes Fuefuki folyó sanyargatja, de a vidéken uralkodó uraság, aki szinte bármilyen okkal megölhette parasztjait, vagy ha úgy szottyant kedve és háborúzni indult szomszédjai ellen, elhurcolhatta a fiatal férfiakat. A Kósui bölcsődal szintén egy család széthullásának története, de itt már a 40-es években járunk, a vidékiek fiatal férfijai már nem az uraság szolgái, hanem évtizedekre Amerikába indulnak, hogy megalázó munkával megkeressék a családalapításhoz, megélhetéshez szükséges pénzt. Azonban kitör a II. világháború, egyre kevesebbet ér a keservesen összegyűjtött pénz és végül szintén a kényszerű katonáskodás lesz a férfiak sorsa. Mindkét elbeszélést valamiféle könyörtelen személytelenség hatja át, mintha a japánok teljesen ki lennének szolgáltatva körülményeiknek, és bármennyire is igyekeznek alkalmazkodni hozzá, végül a sorsuk a széthullás lesz, még ha Fukadzava mindkét elbeszélésben olyan nagyszerű anyákat szerepeltet, akik akár az életüket is feláldozzák fiukért.

Úgy gondolom, Fukadzava Hicsiró kötete igen fontos adalék a mai Japán megértéshez, ajánlom mindenkinek, fillérekért kapható az antikváriumokban.