2013. szeptember 15., vasárnap

Isten rabszolgája

Ezt a könyvet, olvasás után, megöleltem, s bár a könyvek birtoklásának vágya már évek óta alábbhagyott, ezúttal mérhetetlen örömmel töltött el, hogy ez a könyv az enyém. Sőt, még enyémebb.
A rabszolga főhőse valóban rabszolga, de nem a klasszikus értelemben. A 17. századi Lengyelországban játszódó történet egy viharos időszak, a kozák támadások idejét mutatja be, amikor is egy ilyen portyázás alkalmával Jákob családját legyilkolják, őt magát pedig eladják, és egy lengyel kis faluba kerül pásztornak. Jákob hithű zsidó, rabságában is igyekszik megtartani Isten rengeteg előírását, rituáléit, némiképp környezete tiszteletét is kivívja, bár azért a vidékiek babonasága, durvasága, vérszomja jóval erősebb, mégsem félti az életét. Jákob, a könyv borítójával ellentétben, egy nagyon jóképű fiatalember és a falubeli lányok nem is leplezik állatias vágyaikat, mégis képes megtartóztatni önmagát, igyekszik a zsidó Talmud, Tóra és egyéb iratok felidézésével ébren tartani hitét. Ámde van egy keresztény lány, Wanda, akivel szinte első pillanattól egy hullámhosszon vannak, szerelmük kibimbózik, majd szárba szökken, nem kevés hitbéli vívódást okozva Jákobnak. Wandát vonzza Jákob szépsége, műveltsége és az a szellemi felülemelkedettség, ami mégis alázattal párosul, Jákob hitét is el tudja fogadni. A történet aztán kettejük hányattatásairól szól, szerintem nagyon izgalmasan és mindvégig a szerelmi szenvedély, az élettárs melletti hűség és lojalitás kerül szembe a hagyományokkal, olykor a hittel és a közösség érdekeivel.
Nagyon érdekes, hogy Singer egy zsidó férfiban ábrázolja a keresztény értékeket, Jákob a történetben végig sokszor újragondolja a rituálék értelmét, a Tóra, a Zsoltárok, a kabbalista tanítások szövegeit, végül egy nagyon is keresztényi tanításban látja meg a lényeget: „Most legalább világosan értette már, mi az ő hitének a lényege: az ember kapcsolata embertársaival.”. Ugyanakkor Singer nem fukarkodik a kritikával sem, ami a képmutatást vagy a bigottságot illeti, nagyon sokszor él egészen mágikus eszközökkel, nagyon szépen mesél és gyönyörűen fejezi be a történetét. A regény számos szállal kötődik különben ószövetségi történetekhez, különösen persze Jákob és Ézsau, Jákob és Ráchel, illetve Ábrahám és Sára történeteihez, de megidéződik Szodoma vagy a babiloni fogság is.
Nagyon nehéz írnom erről a könyvről, mert közel áll hozzám, Jákob számomra az irodalom egyik legvonzóbb alakja és Singertől még biztosan sokat fogok olvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése