ABC

A moly.hu egyik legmegkapóbb kihívása számomra az ABC-kihívás volt, melynek lényege, hogy az ABC (majd minden) betűjével kell egy írótól olvasni. Hát, most értem a végére, íme a teljesített olvasmányaim ajánlóstul:

Dumas: A fekete tulipán

Gyönyörűség volt olvasni.

Ambrus: A dzsumbuj

Önmagában az nagyon érdekes volt, hogy nem egy társadalmi réteg, vagy egy tájegység, falu szociográfiáját olvashattam, hanem egy lakótömbét. Az is meghökkentett, hogy mennyire nem kell a Dzsumbujban (Budapest Illatos úti sajátos lakótömbjében) lakni ahhoz, hogy hasonló viselkedésmódokat tapasztaljunk közvetlen környezetünkben, ne adj Isten saját házunk táján is. A Dzsumbujnál persze kevés sokkoló életközösség van, a lakók elképesztő zsúfoltságban élnek, gyakorlatilag egymás szájában, több család egy garzonban szorong, a magánélet ismeretlen. Ugyanakkor a Dzsumbuj is kialakította sajátos közösségét, morálját (gyerekek védelme, a nők összefogása az alkoholtúlfogyasztó férjjel szemben, a lecsúszottak eltartása), különösen tetszettek a helyi kommunikációs szokások leírásai. Ambrus külön ír az alkohol normaformáló szerepéről, ugyanakkor annak veszélyeiről is (ha nem iszol, kiközösítenek, ha túl sokat iszol, kényszerelvonóra vitetnek). Nagyon érdekes, korrekt könyv volt, több ilyen mikroszociográfiát kellene írni, vevő lennék rá.

Fukudzava: Zarándokének

Bár Fukadzava írásai sem körömrágásig izgalmasak, mégis valami olyat mutat meg Japánból, amit mintha a korábban olvasott írók elkendőztek volna, vagy nem tartottak fontosnak, vagy ki tudja, talán köztudomású volt és nem nagyon számoltak nyugati olvasókkal. Fukadzava írásaiban ugyanis a 20. század első felének japán vidéki életét ábrázolja, és ha lehet hinni az életrajzoknak, igencsak hitelesen, természetesen az unikális japán mélabúval megfűszerezve, elbeszélései nyomokban Akira Kuroszava filmjeire emlékeztettek.

Gion: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Ez az első Gion Nándorom, de máris nagyon szeretem. Talán mert én is tóparton és vágóhíd közelében nőttem fel, bár ilyen szép jellemek, mint a vadőr Gergián, nem nagyon akadt a mi környékünkön. Viszont Burai J. és csapata sokkal vásottabbak, mint mi voltunk. Gion nagyon jól ragadta meg a természet és a kamaszkori érzékenység nagy találkozását Burai J. és a kárókatonák kapcsolatában, de sokat megmutat a faluvégi világból is Gergián már-már éteri alakjának tragédiájában.

Hesse: Sziddhárta

Becsapós könyv, mindig is azt hittem, Buddha életének regényítése, de ehelyett épp egy olyan életutat mutat be Hesse, amely a buddhista meditációtól, vágyak felszámolásától indul, abból kiábrándulva jut el a gyermekemberek világának felfedezéséig és végül a szeretetig, a természetig, az egység és teljesség keresztény és zen megfogalmazásáig. Szép könyv, nem szájbarágós, nem zavaróan bölcselkedő, épp megfelelő az év nyitásához.

Illyés: Fáklyaláng

A két felvonásos (+ utójáték) dráma középpontjában a lánglelkű, erősen romanticizált Kossuth és a heves, csapongó, katona-ember Görgey polémiája áll a világosi fegyverletétel előtt három nappal. Az egész drámát borzasztó feszültség hatja át, összecsap eszme és gyakorlat, ideál és szűklátókörűség, szenvedély és borúlátás – az utóhang pedig Kossuthnak ad igazat a népet képviselő Józsa szájával, s bár ez a megoldás nekem kissé czukros, a darab szerintem érdekfeszítő és aktuális.

Singer: A rabszolga

Amilyen ronda horgas orrú zsidót tettek a könyvem elejére, annyira szép és okos Jákob, a regény hőse, a kozákok által elhurcolt és eladott rabszolga. Bár szolgasága kezdettől fogva istenfélő szolgálat, talán inkább Isten rabszolgája ő, mint embereké. Kivéve a nagyszerű szerelmet, ami úgy söpör át Jákob életén, mint a tájfun és nézeteit, hitét, életkörülményeit fenekestül felfordítja. Szerintem határozottan jobb ember lesz. Singer könyve magával ragadó, gyönyörű és sokszor meg is könnyeztem, szép stílusban ír, számomra az év meglepetése. Fontos könyv.

Updike: A kentaur

Zseniális könyv! Egyszerűen teljesen lenyűgözött Updike stílusa, különösen ragyogó az első fejezet, ahol Caldwell tanárlétének szenvedéseit összemossa a tudós Kheirón kentaur fájdalmával. Ez az irizálás végighúzódik majd a regényen, Caldwell küszködéseit mitologikus és ezzel kozmikus méretűvé dagasztva, a szorongás és a kisszerű létbe szorult, erős igazságérzetű, érzékeny ember küszködéseinek regénye és egyben egy aparegény is, ami eléggé meglepett. Caldwellt ugyanis többnyire a fián keresztül láthatjuk, aki úgy aggódik apjáért, mintha szerepet cseréltek volna. Nagyon szép könyv és borzasztóan nyugtatanító, szomorú.

Jü Hua: Testvérek

A totális elkurvulás története 700 oldalban.
A könyv kiválóan mutatja be két elütő jellemű testvér történetén keresztül Kína nagy változásait. A csöndes, félparaszti Liuváros nyüzsög az élettől, csupa mókás figura népesíti be, amíg egyszerre be nem söpör a kulturális forradalom és fenekestül felfordít mindent. A köríves lábsöprések, a klasszikus műveltség és a földesúri származás új értelmet nyernek, mégpedig rosszat. A két testvér, a köpcös, erőszakos Kopasz Liu és a gyöngéd, érzékeny, okos Szung Kang hirtelen számkivetettek lesznek, majd a szerelem és a „reform és nyitás” politikája szétsodorja őket. A történet vége a vadkapitalizmus legrosszabb torzulásait mutatja be, amelyben Szung Kang csakis áldozat lehet, de Kopasz Liu története sem lesz happy end. A regény két része egészen ambivalens érzéseket keltett bennem, az első részben annyi nyomorúság és szenvedés volt, hogy érzelmileg nagyon megviselt, a második rész mozgalmasabb, de egyben kiábrándítóbb és dekadensebb is. Ahhoz képest, hogy 700 oldalas könyvről van szó, elég érdekes, sok helyen vicces, Szung Kang és Lin Hung szerelmi története pedig nagyon szép. Azt is elárulom, hogy a könyvben az egy oldalra eső fingok száma nagyjából kettő lehet, de takonyból és böfögésből is jut elég.
Meghökkentő regény, ilyet még nem olvastam kínai író tollából, örülök, hogy lefordították.

Onetti: A hajógyár

Elomló, álmatag, depresszív légkörű, már-már fullasztó regény egy bolyongó emberről, aki úgy tűnik identitását csak a romlóban, rothadóban találja meg. Ez pedig nem más, mint egy csődbe ment hajógyár, ahol mindenki (két, azaz kettő fő + a vezető) dolgozik ingyen, a hatalmas és dicső visszatérés reményében. A regény jó része Larsen tudatállapotait mutatja be, ahogy a szürke, bűzlő helységek közt ingázik – a fantasztikus hajógyár, az illatos, mégis őrülettől szennyezett filagória, a lelakott, nyomorúságos kunyhó és a helyi kiskocsma között. Nem éreztem jól magam ezen a környéken, de Onetti gyönyörűen ír.

Kaffka: Színek és évek

Nagyon ambivalens érzéseket váltott ki ez a regény belőlem. Egyrészt elgyönyörködtetett Kaffka stílusa, egészen másra emlékeztem fősulis éveimből, a Színek és években Kaffka nagyon választékosan, elmélyülőn és borongósan ír, a magyar nyelv szép rétegeiből válogatja a szavait. Ugyanakkor Magda csöppet sem volt szimpi és a regény teljes egészében az ő monológja, nem kellemes ilyen hosszú időt tölteni a társaságában. Magda sorsa valószínűleg a tipikus századfordulós asszonysors: találni egy férfit, aki mellett háziasszonykodni, ne talán tán alispánnénak lenni lehet, ruhákat venni, társaságba járni és cselédeket dirigálni. Magda csillagútja azonban tragikus hirtelenséggel lefelé ível, és képtelen megállni önállóan a lábán. Nagyon érdekes elméleteket lehet olvasni ezzel kapcsolatban a nőkről férfiak szájából: egyik szerint az „új nő” már csak önmagára támaszkodik és nem kell, hogy anya legyen, a férfit pusztán eszköznek tekintik, másik szerint viszont a nő örökre a férfi torzulása, alacsonyabbrendű biológiai lény és mint ilyen folyton gyámolításra szorul. Valójában Magda sem tud alternatívákat, míg végül öregen, átgondolva életét, egyfajta új asszonyi bölcsességet tanul.

Capek: A szenvedelmes kertész

Abszolúte szenvedelmes, de kissé igazságtalan a gyümölcs- és zöldségkertészekkel szemben.

Montgomery: Anne családja körében

Különleges darabja a sorozatnak, mert a szomorkásabb események ellenére is ez egy óriási nagy családi idill, sok mókázással a gyerekek körül és a Montgomerytől megszokott szép tájleírások is üdítőek voltak. Ez volt talán az első olyan kötet, ahol Anne nem hiányzott annyira, mert a gyerekei, mind a hat, és a gyerekek körüli kalamajkák kárpótoltak. Azért az durva, hogy Anne beelőzött korban…

Bulgakov: Morfium

Felemás kötet és nemcsak mert részben elbeszéléseket, részben pedig tárcákat gyűjt egybe, hanem mert Bulgakov stílusa, az írások színvonala is hullámzó. A tárcák például kifejezetten untattak, nem voltak érdekesek számomra, a novellák között is voltak gyenge darabok. Viszont a vidékre sodródott fiatal orvos viszontagságairól, lelki gyötrelmeiről, megpróbáltatásairól szóló elbeszélések nagyon jók voltak, ebből a kötet címadó darabja volt egyértelműen a legjobban megírt, a morfium mámorába menekülő orvos esete és talán még a Kakasmintás törülköző. Alapvetően nem volt rossz kötet, különösen az 1920-as évek politikai viharainak ironikus megfestése tetszett.

Németh László: Kocsik szeptemberben

Klasszikus vidéki téma az okos, de tanulmányi, művelődési lehetőségektől elzárt fiúról, aki tehetségét, érdeklődését kénytelen eltitkolni a keményfejű, nyakas környezetétől. A regény nyelvezete nagyon darabos volt és valahogy kurtán-furcsán lett vége, jó ez a téma, de Németh László valahogy nem a jó végén fogta meg, vagy nem tudom. Móra jobb ebben, az tuti.

Pák Ván-sza: Annak az ősznek három napja

http://konyvkukac.freeblog.hu/archives/2011/12/11/Noi_sorsok_Koreaban/

Radiguet: A test ördöge/Orgel gróf bálja

Többet vártam a cím alapján, valószínűleg túl buja a képzeletem. Radiguet egyértelműen Proust előfutára, legalábbis a technika, ahogy hömpölygeti az emberi érzelmeket, kapcsolatokat. A két kisregény közül szerintem A test ördöge az érdekesebb, az Orgel gróf bálja mintha túlságosan is Laclose hatása alatt íródott volna, de messze nem annyira rafinált, ugyanakkor mindkét kisregény vége meghökkentő és szabálytalan.

Lem: Kiberiáda

Szóhoz sem tudok jutni. Ennyi ötletességet, humort, iróniát és filozófiát csomagolni egy kötetbe, s mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem lankadunk bele a csavarokba (sic!), ez az igazi mestermunka. Ezek a robotok nem az előírt törvényeken és más etikai kérdésen rágódnak a la Asimov, hanem mondhatni teljesen elkanászodtak, így szabad terük van mind szellemileg, mind fizikálisan, hogy bejárják az univerzumot, elmélkedjenek és mindenféle szerkezetet barkácsoljanak. Csavarognak, valószínűtlen sárkányokkal viaskodnak, mesélőgépeket csinálnak vagy épp altruizinnal árasztják el a bolygót – nincs határ. A fordítás pedig egyszerűen zseniális, hangosan röhögtem egyes szóalkotásokon (talán legkedvencebb Bezsongár királyfi – akit még Erotronnal sem tudtak szerelmi bánatából kikúrálni). Többször olvasós.

Szabó Lőrinc: Tücsökzene

Nagyon kellemes volt így tavasszal újraolvasni Szabó Lőrinc ciripelő verseit gyerekkorról, felnőtté válásról, szellemi harcokról és végül az öregségről. Nagyon szerettem a csodaszép képeit a Balassagyarmat környéki természetről, az Egy világról, ami Debrecenben kettészakadt. Borzasztóan érdekesek voltak a hitharcokról és az olvasmányairól szóló versei, a Babits-csal való szorongó találkozása, majd első megjelenései. Sok verse ironikus vagy humoros, nem is tudtam például, hogy az ÓRIÁS és ékszerész versike is ebben a ciklusban van, gyerekkoromban nagyon szerettem. Nagyon jó volt olvasni esténként.

Tormay: Emberek a kövek között

A horvát sziklás vidéken játszódó mesének Jella az egyik hőse, aki a vadon leánya, és nagyjából Wass Albert erdélyi Nucájának édeshúga, egyedül él, miután édesanyja jobb élet reményében elvándorol, és majd csak elbúcsúzni tér haza. Magánya elszeparálja a falusi életközösségtől, de egyben erőssé, óvatossá és talpraesetté is neveli, végül egy idős magyar férfi mellett talál oltalmat és békét. De nem sokáig, mert feltűnik a fiatal András, és Jellában fellobban a szerelem olthatatlan lángja. Elég klasszikus történet, de Tormay olyan szépséges nyelven és olyan pompás színekkel festi a tájat és érzelmeket, hogy az egyszerű történet magával ragadó és borzongatóvá válik. A kötet elbeszélései kicsit patétikusak voltak az ízlésemnek, kivéve a Fehér halált.

Varga Katalin: Barátom, Bonca

Bence és a Boncák – ki gondolná, hogy egy névtelen kisfiú nyomába eredve, megtudhatunk sok mindent a színekről, a hangokról, az oroszlánok lelkivilágáról és még az is kiderül a végére, hogy vannak nemhülye lányok is.

Zalka: A Csollima szárnya

Nagyon érdekes riportkönyv a ’70-es évek Észak-Koreájáról. A meginterjúvolt emberek élete kísértetiesen hasonló mederben folyt, többségük borzalmas szegénységben, a japán megszállók vagy a koreai földesurak elnyomása alatt senyvedtek, majd jött Kim Ir Szen és minden megváltozott. Mindenki egy csapásra jól fizető munkához jutott, ingyenes kórházi ellátáshoz, a gyerekeket beiskolázták és mindenkinek lehetősége lett a napi jókedvvel végzett 10-12 órás munkája után tanulni hajnalig. A könyveben valló nőgyógyásznak például nincs munkaideje, mert egyszerűen mindig dolgozik. A vastag púderréteg alatt azonban mégis megláthatjuk a koreaiak nem mindennapi szenvedését, és talán azt is megérthetjük, miért hullott termékeny talajra a kommunizmus eszméje.