Truman Capote: Mozart és a kaméleonok

Capote mostmár végképp összezavart ezzel a könyvével, mert az van, hogy a Hidegvérrel-t halálosan untam, a Fűhárfát és az Álom luxuskivitelben-t imádtam és akkor most itt van Mozart, meg az ő kaméleonjai. Nem igazán tudom hova tenni, műfajilag biztosan behatárolhatatlan, mert van az elején néhány történet, a közepén egy komplett bűnügyi elbeszélés, a végén pedig frappáns párbeszédek. És hát ennek megfelelően hol untam, hol fel voltam villanyozódva, hol a körmöm rágtam, hol meg rezignáltan legyintettem, hol rötyögtem az orrom alatt, hol meg fanyalogtam. A stílusa azonban végig nagyon menő és a formai virtuozitására is ötöst adnék, továbbá nagyon megnyugtató, hogy mások se nőnek fel még hatvan éves korukra se.