Tolsztoj Naplók

Nagy kedvenc íróm, Tolsztoj naplóit részben azért olvastam el, mert úgy hittem, valami mélységesen bensőségeset és intimet tudhatok majd meg róla, de eltekintve az ifjúkori bejegyzéseitől, nagyon hamar egyfajta másokat okító, olykor már-már didaktikus hangon íródott jegyzeteket kaptam. Tolsztoj maga is többször utal arra, hogy reméli, majd naplóit más is olvasni fogja,  (sőt, felesége rendszeresen olvasta is), ugyanakkor kétségtelen, hogy nagyon sok őszinte tépelődés, morcos napok leírásai, sok-sok testi nyavalya is helyet kap a naplókban, és természetesen a feleségével való enyhén szólva is ambivalens kapcsolata.

A naplókat olvasva előbb egy világfi arca bukkan elő, aki küzd ugyan bűnös szokásaival és szigorúan, pontokba szedett szabályok mentén próbál élni, de végül mindig és újra elbukik, adósságokat halmoz fel, és nem tud ellenállni játékszenvedélyének. A lánykérés csak egy buta epizódnak tűnik és nagyon heves szerelem bontakozik ki Szofja és Tolsztoj közt, ám később, ahogy az író saját filozófiájára talál, melyben Szofja nem követi, elhidegülnek egymástól, majd nagyon heves jelenetekre is sor kerül. Ezek egyikét Tolsztoj maga rögzíti is, amikor a hitvesi ágyban sikerül alvás helyett jól összevitatkozniuk, már ha vitának nevezhető, hogy Szofja egy kérdésére Tolsztoj erkölcsbölcseleti fejtegetéssel válaszol. Annak ellenére, hogy mélységesen megértettem Tolsztoj izolálódását saját környezetében, mégis világossá vált, mennyire irritáló alak is lehetett más szempontból. Nagyon sajnáltam, hogy az utolsó naplói és a titkos naplója is, teli van a feleségével való folyamatos ellentét feletti bánkódással, szorongással és fájdalommal, attól tartok többre ment volna, ha azt a bizonyos univerzális szeretetet megpróbálja közvetlen környezetében működésbe hozni. De tudjuk, hogy olykor épp ez a legnehezebb.

A naplókból az is kiderült számomra, hogy nem hirtelen indíttatásból indult el ama végzetes estén otthonról egy újabb családi perpatvart követően, hanem évek óta készült arra, hogy azt a meghasonlott állapotot, ti. hogy arisztokrataként a vagyon szétosztását hirdette, valamiképpen felszámolja. Tolsztoj másik nagy keresztje önnön hiúsága volt, bár kezdettől fogva harcolt ellene, azért sokszor érezhető, hogy enged a hiúság kísértésének, miközben a hízelgést megveti.

Összességében egy nagyon élvezetes, komoly írás, sok-sok mélyrepüléssel, de vidám pillanattal is (pl. amikor Tolsztoj biciklizni tanult), és aki kíváncsi Tolsztoj filozófiájára, az is megtalálja számítását, lévén nagyon sok az esszészerű jegyzet a naplókban.