2016. december 5., hétfő

Mai Jia: Kódfejtő




A legfrissebb megjelent kínai regény izgalmakkal kecsegtető címéhez híven estéimbe különlegesen hangulatú borzongást csempészett, ugyanakkor címével ellentétben mégis úgy éreztem, különösen a regény végén, hogy kívül rekedtem egy olyan világon, melybe beavatódni kívántam volna, tudniillik a kódfejtők világába.

Mai Jia tulajdonképpen egy legendát ír meg, olykor utalva a megírás körülményeire, a források bizonytalanságára, és úgy önmagában a teljes igazság feltárásának lehetetlenségére. Mindezen posztmodern fogások ellenére különben egy egységes szöveget kapunk, melynek főhőse kétségtelenül az óriási fejkörméretű Jinzhen lesz (mondhatni halálosan nagy koponya, hisz anyja halálát is okozza hatalmas feje). Már a tragikus sorsú, zseniális felmenők, és a zavaros hátterű nevelők és tanítók némiképp előrevetítik Jinzhen sorsát, aki egyetemi éveit követően saját belső zárt világával együtt egy térben is izolált helyre kerül, a 701-es egységhez kódfejtőnek. Az egységnél sajátos munkamódszerrel fejti meg a Bíbor nevű kódot, majd vág bele egy még nehezebb, a Fekete kibogozásába, de addigra elméje megbomlik, ha úgy tetszik a külvilág egy meglehetősen hétköznapi megnyilvánulása miatt.

Mint látható a történet nem túl fordulatos, s bár nem tudom, milyen egy kémregény, én sokkal több izgalmat és meglepetést vártam volna. A másik, amit talán az író kíméletből nem kötött az olvasó orrára, de engem mérhetetlenül izgatott volna, hogy voltaképpen milyen is egy ilyen kódolás, és a megfejtés módja. Noha a regény üzenete nyilvánvalóan az, hogy a kódolás folyamata metafizikai és lelki dimenziókkal is bír, ugyanakkor némi konkrétum színesítette volna a művet.

A metafizikai síkra visszatérve, Jinzhen azt mondja, hogy a kódolási folyamat során a kód készítői egyszerre törekednek arra, hogy valami vadonatújat, eddig nem létezőt kreáljanak, ugyanakkor mégis egyfajta ideát teremtenek maguknak, melyhez folyamatosan finomodik a rendszerük, vagyis egyfajta finom dinamika alakul ki a múlt (egy klasszikus idea) és a jövő (újdonság, változás) között. Ezt a kettős ösvényt fedezi fel Jinzhen és képes alkalmazni, felhasználva ehhez aktívan álmait.

A történetben szereplő másik bonyolult kód, a Fekete megfejtője már nem a megtört Jinzhen lesz, hanem Yan Shi, aki Jinzhen jegyzeteit olvasva döbben rá a kód kulcsára, ami Poe Az ellopott levél c. novelláját megidézve az egyszerűségben, a nyilvánvalóban leledzik. A legbosszantóbb, hogy a szerző ugyan elárulja, hogy ezek a jegyzetek, melyek időleges elvesztése Jinzhen megrendüléséhez vezettek, léteznek, de csak egyes részleteit olvashatjuk a könyvben mintegy függelékként. Ezek a töredékes jegyzetek Jinzhen belső világát mutatják be, mely a történetben nem mutatkozik meg, mivel személyisége izolált, szinte már az Asperger-szindróma határit súrolja.

Összességében tehát egy vonzó atmoszférájú élettörténetet kaptam, melyben nagyobb szerepet játszott a kódfejtő magányossága, szorongása és a kódolás művészetének romboló hatása, mint a fordulat, kaland vagy cselszövés.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése