Robert Harris: A szellemíró

Egy elképesztő méretű, közel 1 hónapja tomboló olvasási csömörrel küszködök, ha elkezdek olvasni, mindenféle zavaros gondolat támad bennem, aminek semmi köze az olvasottakhoz, rém bosszantó. Ez lehet különben, hogy a végigerőltetett Lessing-mű hatása, mert azóta egy, azaz egy könyvet sikerült elolvasnom, ha leszámítjuk azt az angol nyelvű tanulmánykötetet, amely a koreai hagyományos maszkjátékokról szólt és persze elképesztően izgalmas volt. Azóta bepróbálkoztam egy Huxley-val, ez volt A vak Sámson, és szerintem az egy jó könyv, csak én nem voltam abban a hangulatban, hogy az élet nagy kérdéseiről merengjek, hogy akkor bal vagy jobb, fekete vagy fehér, a szavak vagy a dolgok satöbbi. Ekkor gondoltam, hogy leemelem a polcról Harris A szellemíró c. könyvét és az első, amit konstatáltam, hogy ez nem az a szellemírós könyv, amire gondoltam, mert azt Michell írta, de azt nem árazták le mostanában a Szandiban... De végül is adtam esélyt a politikai kriminek, mert a fülszöveg szerint lebilincselő és izgalmas, pont erre vágytam. De hát, bevallom, a krimi műfaj úgy egy az egyben eléggé untat, ha nincs mondjuk jó kis sci-fibe ágyazva (Asimov), vagy nincs megfűszerezve valami posztmodern  kavarással (Borges, Auster), és Harris könyve szerintem vajmi kevés izgalmat vagy meglepetést tartogatott. Ráadásul semmi közöm az angol politikához, így nem tudtam együtt örülni Pávellel, aki rögtön tudta, mi a szitu, és hogy a könyv milyen kritikákat fogalmaz meg Tony Blairrel kapcsolatban. Nekem, mint politikailag alulművelt embernek, ez a regény meglehetősen közepeske volt, erőltetett humorral (okés, a Harry Potter-t olvasó biztonsági őr tényleg telitalálat), rettenetes szófordulatokkal és itt-ott komoly nyelvhelyességi bakikkal. A sztori legérdekesebb része egyértelműen a „szellemíró”-ságról szóló merengések voltak, vagyis azoknak az íróknak a műhelyproblémái, akik mások helyett írnak életrajzot, memoárt. Ja, és hogy miről szól? Van egy szellemíró, akit felkérnek, hogy egy épp kevésbé népszerű politikus életrajzát írja meg, és miközben kutat, persze beletenyerel a kakiba és a végén kiderül egy-két érdekes dolog. Hát, ennyi.