Ezzel
a könyvvel végre levegőhöz jutottam a lassan két hónapja tomboló olvasási
csömörömben, mert annyira remek volt, hogy nem is tudtam letenni, két nap alatt
kivégeztem. Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, PKD mestere a sci-finek, a
rejtélynek, a metafizikának. A halál útvesztőjét is belengi az a fajta
referenciapont nélküliségből fakadó bizonytalanság, ami olyannyira jellemző
PKD-re, nem tudjuk belőni, mi is a valóság, mert a felvázolt világban a
metafizika valóságos testet ölt. PKD-nél ezúttal ez a világ: hívő, bár nem
vallásos, bármikor válaszolhat az imára a Létrehozó, esetleg közvetít a Közbenjáró,
vagy épp megváltoztathatja az életedet a Földönjáró. Így jár az egyik hősünk
is, aki tizenharmadmagával egy különös bolygón találja magát, ahonnan nincs
menekvés, ellenben különös, időnként feltűnő „épület” teszi izgalmassá a
mindennapokat, egy meghökkentő sárkány duplázza a tárgyakat, esetleg válaszol a
kérdésekre, ráadásul a vegyes társaság tagjai egyszer csak hullani kezdenek.
Kicsit Tíz kicsi néger fílingje van, de annál sokkal, de sokkal izgalmasabban
tekeri a szálakat PKD, és nem maradnak el a pszichológiai-filozófiai
eszmefuttatások sem arról, hogyan is lehetne túlélni egy ilyen szituációt. A
történet vége elképesztő fordulatot vesz, amit előre talán részben lehet is
sejteni, de még így is kapunk egy kis sokkot és egy kis metafizikát a végére, úgy tűnik az ember szorult helyzetében önkéntelenül is megálmodja a segítő szándékú Istent. És az álmok olykor valóra válnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése