2013. december 30., hétfő

온유 - 키 - 태민: 태양의 아이들



Aki ismer, tudja, mennyire irtózom a mediterrán éghajlattól és soha életemben nem vágytam Magyarországnál sokkal délebbre, mégis a koreaiak kedvéért, ha csak képzeletben is, de hajlandó voltam kiruccanni Barcelonába. Sőt. Egészen megkedveltem ezt a nyugodt és kellemes várost, már ha lehet hinni Dél-Korea egyik legjobb fiúbandájának, a SHINee három tagjának, akik a várost körbejárták és tapasztalataikat megosztották a „Nap fiai” c. útikönyvükben.
A könyv írói, Onew (이진기), Key (김기범) és Taemin (이태민) fiatal popzenészek, akik kvázi kimenőt kapnak menedzserüktől Spanyolországba, de persze jó koreai módra összekötik a kellemest a hasznossal, így szabadságukról egy képekkel gazdagon illusztrált, izgalmas és olvasmányos, ugyanakkor nagyon hasznos és informatív könyvet készítettek. És ha igazságosak szeretnénk lenni, akkor egy rejtélyes K nevű illetőt is a szerzők közé illene sorolni, aki nagy valószínűséggel egy Spanyolországban élő koreai srác, akivel véletlenül futnak össze Macba városrészben, ahol K előzékenyen gördeszkázni tanítja a SHINee-fiúkat, de ezen túlmenően elkalauzolja őket a városban.
A könyv logikus felépítésű, jól áttekinthető, a könyv elején megismerhetjük a várost és a fontosabb
városrészeket, az utakat, látnivalókat, jó éttermeket, múzeumokat, kávézókat, üzleteket, és nemcsak rövid leírásokat olvashatunk ezekről a helyekről térképpel, de jelzik az árakat is. A koreaiak jellemzően nem a legdrágább helyeket részesítik előnyben, inkább a jó hangulatot és az előzékeny kiszolgálást. A könyv második része személyes beszámolókat, benyomásokat is tartalmaz, a SHINee rajongói, így jómagam is, élvezettel olvastam Onew, Key és Taemin naplóbejegyzéseit, amelyeknek a legizgalmasabb része persze a kulturális sokk-hatások leírása. Taemint például ledöbbentette, hogy a tengerparton tusolás közben levetkőztek (ahogy ő fogalmaz: „hirtelen előtűnt egy fehér ülep”), Onew-t pedig meglepte hogy egyáltalán van rizs Spanyolországban, ráadásul ugyanolyan jó, mint a koreai. De meghökkentőnek találták a sziesztát és laza munkaidőt (későn nyitnak, sok üzlet 15 órakor bezár, és a legtöbb 19 óránál nincs tovább nyitva), a teraszokat és az együttélés intézményét, és eléggé lelombozta őket, hogy a spanyolok alig használják a légkondit (a koreaiak nyáron szeretik 18 fokra hűteni a belső tereket). A beszámolók alapján a SHINee-fiúk igencsak élvezték a koreai palli-balli életstílushoz képest lelassult európai fílinget, sokat írtak a koktélokról és a teraszokról, a szieszta csöndjéről, amikor csak lődörögtek, az embereket pedig nagyon segítőkésznek és kedvesnek találták, de persze a negatív tapasztalatokat is leírták. Key például imádja David Guetta-t és szeretett volna bejutni a koncertjére, de hiába öltözött át kétszer is, az ajtónálló hölgy a dress code-ra hivatkozva nem engedte be, egy alkalommal pedig majdnem meglovasították a menedzserük mobilját. De mindezek ellenére a spanyolok nagyon szívélyes emberek, egy kétgyerekes pár például vendégül látta a srácokat egy paella-partira, ahol Onew is szakácskodott, és ugyancsak Onew találkozott egy bácsival, aki kólával kínálta volna, miután Onew a Ringdingdong „rocka rocka rocka…” sorait dúdolta (ami rejtélyes módon kólának hangzik). A legizgalmasabb rész Key fejezete, ami az utcai művészetet mutatja be, nagyon sok jó graffiti-fotót is közölnek és főleg a deszkások világát ismerhetjük meg. Természetesen jó sok gasztro rész is van, az éjszakai életről is fejezetek, a flamenco és tabullao bárokról, de ezek engem nem nagyon fognak meg. Jóval érdekesebb volt a város építészetének bemutatása, elsősorban Gaudi, de nagyon izgalmas volt a focimán Taemin fejezete is az FC Barcelona-ról, itt nemcsak a sportcsarnok, múzeum és a szuvenírbolt került bemutatásra, de a csapat történetét is röviden összefoglalták és még arra is fény derült, hogy valójában a csapat katalán. Természetesen nem marad ki Picasso és Miro sem – ez szintén Key asztala volt, a lusta, hangulatos mellékutcákat pedig Onew mutatta be.
A könyv végén a legfontosabb utazási infókat olvashatjuk, így az információs bódékról, tömegközlekedésről, taxikról, bicajkölcsönzésről, terület és úti cél szerint csoportosítva a szálláslehetőségekről is olvashatunk, hasznos weboldalakkal, de itt tájékozódhatunk a spanyol márkákról is. Egy kétoldalas jegyzetben megtanulhatjuk a legalapvetőbb spanyol kifejezéseket, persze muris koreai átirattal.
Nem véletlen, hogy a könyvet a Talk to me in Korean csapata is ajnározza, ugyanis kiváló anyag a koreaiul tanulóknak, szerintem középhaladósoknak elsősorban. Nincsenek benne bonyolult szavak, bár én vagy tíz oldalnyit kiszótáraztam, és változatos szövegtípusokat tartalmaz a leírásoktól kezdve a naplón keresztül a párbeszédig. Nagyon meglepő volt a konglish szavak aránya, például 식당 helyett rendre 레스토랑-t írtak, de olyan rémségek is előfordultak, mint a 컬러풀하다 (az angol colorful szóból).
Mondanom sem kell, hogy a shawoloknak a könyv egyenesen kötelező, a város látványosságai mellett nagyon szép, ízléses képeket készítettek a SHINee három tagjáról séta, mókázás, szieszta vagy épp macskázás közben. Köszönöm Nominak, hogy kölcsönadta féltve őrzött kincsét és elutazhattam Onew-val, Key-jel és Taeminnel ebbe a kellemes, fűszeres és meleg hangulatú városba.    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése