흰 학 - A koreai nyelv kezdő lépései

 

Hiánypótló és sokak által várt koreai nyelvkönyv látott napvilágot a Műszaki Kiadó gondozásában. Nem túlzok, ha azt mondom, egyenesen szenzáció, hogy végre a magyar nyelvtanulók is egy olyan szakmailag színvonalas könyvet vehetnek a kezükbe, mellyel a koreai nyelv alapjait sajátíthatják el akár önállóan is. 

A szerzőt nem kell bemutatni, Juhász Bori volt az első koreai nyelvoktató, akinek honlapját már több, mint egy évtizeddel ezelőtt is megtalálhatta az egyszeri koreai nyelvet tanulni vágyó, ő szervezte az első koreai kultúrát népszerűsítő klubot és koreai-japán nyelvi táborokat szervezett. 20 év oktatási tapasztalata egyértelműen nyomot hagyott a kiadványon is, nemcsak a logikus felépítésében, lényegretörő magyarázataiban, a feladatok mennyiségében látom ezt, hanem a nyelvészeti zsargont mellőző, egyszerű, vagy egészen egyedi fogalmakkal operáló megfogalmazásán is. (Ebből személyes kedvencem a pöckös cs elnevezés, márcsak mert ezt én is így hívom.) A kiadvány lektorai, Nam Sunmi és Teszár Dávid szintén annak zálogai, hogy szakmai szempontból kritika nem érheti a kiadványt.

A 흰 학 (Fehér daru) tankönyvet és munkafüzetet kézbe véve rögtön az a benyomásom támadt, hogy egy nagyon átgondolt tematikájú, alapvetően az Osváth-féle hagyományt követő könyvről van szó. A leckék elején található tehát a tudnivaló, így a szókincs és nyelvtan, ezt követik a példamondatok, majd párbeszéd és végül a szövegek. 8 leckét kapunk, de igen nagy falatokat, akár 16 leckére is elegendő tudnivalót, tehát aki megtervezi a tanulását, az ne számítson arra, hogy 2 hónap alatt képes lesz feldolgozni a tankönyvet. A leckéken keresztül, gazdag nyelvtani anyaggal, bőséges szókinccsel és kiváló kifejezés-, illetve példamondat-gyűjteménnyel juthatunk el nagyjából a B1-es szintre, bár bizonyos tekintetben haladó szintű tudást is kínál.

A koreai írással és kiejtéssel indít a tankönyv, ez különben az egyetlen fejezet, ahol átírással is találkozhatunk, ami alapvetően a Mártonfi-féle magyaros átírás egy barátságosabb változata, így az 으 betű például ü-nek (Mártonfinál u), a bilabiális hangzók diftongusoknál pedig (u)w-ként vannak átírva (Mártonfinál v), illetve itt találkozunk egészen egyedi elnevezésekkel is, mint a fekvő o (오) és az álló o (어). Sajnos, ehhez a részhez nem kapcsolódik hanganyag, és a hozzá tartozó munkafüzeti feladatoknál is az átírás alapján kell tudni produkálni a hangeullel leírt változatot, amit én személy szerint nem tartok ebben a formában olyan produktív feladatnak. Egy biztos, az érthető és jó kiejtést nem egy tankönyvi leckéből tanulja meg az ember, hanem bőséges hanganyaggal, sok-sok gyakorlással, amire a könyv a későbbiekben különben számos lehetőséget biztosít. Az anyanyelvi beszélők által készített, kiváló minőségű felvételekkel, melyek a párbeszédekhez, szövegekhez, illetve hallás utáni értés feladatokhoz kapcsolódnak, nagyon jól be lehet gyakorolni a kiejtést, akár oly módon, hogy a tankönyv szövegeit mi magunk mondjuk fel diktafonra és vetjük össze a hanganyaggal.

Alapos nyelvtani magyarázatok példákkal és a való életben hallható koreai beszédfordulatokkal

A második leckétől a nyolcadikig az alapszintű nyelvtani pontok mellett megtanulunk bemutatkozni és másokat bemutatni, vásárolni, találkozót megbeszélni, mesélni a családról és étteremben rendelni, segítséget kérni és elmagyarázni útvonalat, végül telefonbeszélgetést lebonyolítani, mások üzenetét átadni. Nagyon nagy pozitívuma a könyvnek, hogy nemcsak a sztenderd koreai nyelvet tanulhatjuk meg belőle, hanem az életben is hallható kifejezéseket, amikkel a legtöbb tankönyv adós szokott maradni, például a telefonbeszélgetés zárása, a visszakérdezés módjai, vagy hogy a "szívesen" nagyon sokszor a koreaiban csupán: 아니에요.

A leckék főnevek, melléknevek, igék, névmások listáival nyitnak, majd ezt hasznos kifejezések, mondatok követik, illetve egyéb szófajú szavak, és a leckéhez kapcsolódó tematikus szókincs (pl. országnevek, színek, időkifejezések, rokonságnevek stb.). Ezt nyelvtani egység követi, melyhez a magyarázaton kívül színkódos példák és szívmelengető táblázatok is kapcsolódnak. Az udvariassági szintek tekintetében a hivatalos-udvarias szinttel kezd, de a névszói állítmányt záró bizalmas szintű végződést is rögtön bevezeti, és azt mind a párbeszéd, mind a szöveg részben bemutatja, gyakoroltatja. Nagy erénye a 흰 학 tankönyvnek, hogy nem ragad le egyetlen udvariassági szintnél, hivatalos és bizalmas stílusban is olvashatjuk a szövegeket, és viszonylag gyorsan megismerkedünk a semleges és a 반말 (itt: tegező) szinttel is. A bizalmas szintet a múlt időből tanítja, ahol roppant szimpatikus módon nem spórolja le a ㅎ tövűek ragozását sem, viszont egészen egyedi módon jár el: előbb a múlt idejű semleges alakot tanítja meg, majd abból egy egyszerű lépéssel egyszerre megtanulhatjuk a múlt idejű hivatalos-udvarias és bizalmas-udvarias alakot. Ez nekem nagyon tetszett, mert innen megint csak egy lépés és meg is van a jelen idejű bizalmas-udvarias alak, majd a rá következő leckében a tegező. A nyelvtani alaposság különben egyértelműen a könyv egyik legnagyobb erénye, minden egy helyen, logikusan elrendezve olvasható, így például kiváló a jövő időkről vagy a főnévképzésről szóló rész is. Egészen káprázatos a függő beszéd bemutatása, táblázatot kapunk, amihez a függelékben példamondatokkal és a rövidített alakokkal is szolgál.

Szövegek akár négy udvariassági szinten (természetesen a magyar fordítással együtt)

Apropó függelék, egy igazi kincsesbánya! Hasznos táblázatok, az összes kiejtési furcsaság (még olyan is, mint a szókezdő ㅁ, amit időnként ㅂ-nek hallunk), családtag- és rokonságnevek teljes palettája, megszólítási formulák, ragozási táblázatok, tiszteleti kifejezések találhatóak itt.

A kiadványhoz mindannyiunk örömére munkafüzet is kapcsolódik, mégpedig igazán jó feladatokkal. Szókincset, nyelvtant gyakoroltat, fordítás-feladatokkal, kiegészítés megfogalmazásával, párosítással, sőt szabad szövegezésű írások elkészítésével is gyakorolhatunk. Nagyon jó hallás utáni értés feladatokat találunk a munkafüzetben, ami sok tankönyv elhanyagolt része, itt viszont kapunk diktálást, képek kapcsolását hallott szöveghez, helyes válasz megtalálását audióanyag alapján, tehát tényleg jól megdolgoztatja a tanulót. A függelékben szóbeli témaköröket, bőséges kérdéssort és képleírás feladatokat kapunk. Az egyetlen szépséghibája a munkafüzetnek, hogy megoldókulcs egyelőre nem készült hozzá, de remélhetőleg ezt hamarosan pótolni fogja a kiadó (a hallás utáni értés feladatokat természetesen az átirat segítségével le lehet ellenőrizni).

Bőséges hallás utáni értés feladatsor minden leckéhez

A tankönyvhöz négy ingyen letölthető anyag tartozik a kiadó honlapján: a hanganyagok a tankönyvhöz és a munkafüzethez, egy kinyomtatható szókincs- és kifejezés-gyűjtemény, és egy audióanyag-átirat pdf-ben. Akinek problémája van ezek letöltésével, keresse a kiadó vevőszolgálatát az alábbi elérhetőségek egyikén: 06-33-473-473 vagy info[kukac]muszakikiado.hu. 

Végül néhány szót a tankönyv megjelenéséről. A borítón a 향원정 (Hyangwonjeong) látható őszi tájban, ami talán az egyik legszebb palotai pihenő-építmény Dél-Koreában, ami egyszerre fejezi ki a koreai hagyományos szépséget: színes és elegáns. A borítón egy koreai zászlóból hajtogatott daru is látható, ami a könyv - különben nagyon kreatív - címéhez passzol. A lapok jó minőségűek, és a fejezeteket tusrajzra emlékeztető, szép képek nyitják és zárják klasszikus távol-keleti témákkal.

Vonzó megjelenés nagyon szép illusztrációkkal

Összességében nekem repes a szívem, hogy van végre használható koreai nyelvkönyvünk, amivel önállóan is lehet boldogulni, mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretné az első, nagy lépését megtenni a koreai társalgás és a koreai nyelv feltérképezése felé.

Ezúton szeretném megköszönni Juhász Borinak, Teszár Dávidnak és a kiadónak, hogy kézbe vehettem a kiadványt, amit nagy becsben fogok tartani. 

A könyv megrendelhető a kiadó honlapján nyomtatott vagy digitális formában:

흰 학 tankönyv

흰 학 munkafüzet

흰 학 digitális tankönyv

흰 학 digitális munkafüzet

Hanganyag, javítókulcs

 

YTN 뉴스로 배우는 시사 한국어

Üdítő volt ebből a könyvből tanulni. A hírek megértése első hallgatásra koreai nyelven számomra ugyan még mindig egy enigmatikus képesség, de a könyv kivégzése után egyértelműen javult a helyzet. A koreai híreket azért nehéz megérteni, mert a bemondók és riporterek sajátos hanglejtéssel, gesztusok nélkül, hivatalos nyelvi stílusban, viszonylag gyorsan mondanak el nagyon sok adatot és információt, miközben a feliratokat, grafikonokat és felvillanó táblázatokat is értelmezni kellene.

A könyv nem a legnagyobb hírügynökség híreire alapozott, de én a magam részéről teljesen elégedett voltam a beválogatott YTN hírek minőségével, hosszával és nem utolsó sorban az érdekességével. Politika, gazdaság, társadalom, kultúra, tudomány, környezet, egészség és időjárás témákban kaptunk rövid híreket, amiket a magam részéről vagy a youtube csatornán vagy a YTN oldalán csekkoltam le. A hírek tartalmaztak nyelvjárást, gyerekbeszédet, archív felvételt, idegen nyelvű nyilatkozatot felirattal, diagramot, táblázatot – tényleg nagyon sokszínű volt a kínálat. A leckékben a hír meghallgatása után négy hallás utáni feladat következik, ami nem volt egyszerű, többnyire 70%-át első hallásra meg tudtam csinálni, de csak miután elolvastam a feladatot és másodjára meghallgattam, akkor tudtam csak teljesen megoldani. Ezt követi a hír hiányos szövege, a feladat, hogy újrahallgatás közben a hiányzó szavakat pótoljuk a szövegben. Ezt egy szókincsfejlesztő rész követi, ahol gyakran előforduló szavak koreai és angol jelentése olvasható példamondatokkal, alapvetően 4-5급 szavak ezek, tehát aki már túlesett a TOPIK II-n nem sok új szóval fog találkozni, én a magam részéről azért jó párat még kiírtam, vagy helyretettem. Különösen jók az apró betűs kiegészítések, amik szóbokrokat tartalmaznak, vagy lerántják a leplet például a 부 és 불 fosztóképzők működéséről. Imádtam! A szókincset a grammatika követi, ami meghökkentően eklektikusra sikerült, alapszintű nyelvtan keveredett felsőfokúval, részemről semmi újat nem találtam, így a gyakorló feladatokon is átlendültem. A leckéket egy újrahallgatás és egy beszédtéma felvetése zárja.

Számomra a könyv legnagyobb erénye azon kívül, hogy nagyon jó és izgalmas hírcsokrot hallgathattam meg 2014-2015-ös évből, hogy egyfajta módszert és forrást is ad a kezünkbe. Ezek alapján bárki felépíthet egy tanulási tervet, melyben a koreai hírek is szerepet kaphatnak, és követheti a tankönyv által ajánlott metódust, és akár a YTN mellett elkötelezve magát segít abban is, hogy megfelelő híreket vadásszunk le magunknak.  

LinguaShop - koreai nyelv

Mivel a nyelvtanulós csoportomban többen megfontolás tárgyává tették már, hogy beruháznak a LinguaShop vonzó ajánlatába, illetve többen kérdezték már, mi a véleményem róla, úgy döntöttem írok egy kicsit erről az oldalról, és ezt követően mindenki maga döntse el, hogy fizetne-e ezért több ezer forintot, vagy többet. Képeket nem fogok az oldalból ide bevágni, egyrészt mert el akarom kerülni az esetleges jogi problémákat, másrészt nem akarok hibás dolgokat sem látni ehelyütt. A linken minden megtekinthető: https://www.linguashop.com/koreai-tanfolyamok [letöltve: 2020.04.16.]

Az oldal ígérete így hangzik: „A LinguaShop nyelvtanfolyamainak segítségével 2-4 hét alatt elegendő tudást sajátíthatsz el ahhoz, hogy idegen nyelvi társalgásban vehess részt, vagy egyszerűbb könyveket elolvass.” Csodamódszerektől hemzsegő világunkban minden bizonnyal sok naiv ember akad, akik minden további nélkül elhiszik, hogy lehetséges 2-4 hét alatt koreai nyelven elolvasni egy meseregényt csak akarni és hinni kell, de valószínűleg még a legoptimistábbak is megrökönyödnek, és legalább egy kicsit elgondolkodnak azon, hogy vajon komolyan vehető-e egy ilyen oldal. Az is gondolkodóba ejtheti a mezei nyelvtanulót, hogy az oldal maga is sok helyen helytelen fordítású, mitöbb gyanítható, hogy gépi fordítással készültek egyes passzusok, és ha az oldal egyéb linkjeit nyitogatjuk meg, rendre angol nyelvű szövegekre bukkanhatunk.

De lássuk sorban, mit kínál az oldal:

Tanfolyamok

Ez beugratós, szó sincs tanfolyamokról. Ha kurzust szeretnénk választani, akkor az oldal az oktatócsomaghoz navigál, de kurzus címszó alá rendeződnek a szókártyák, audióanyagok stb. is.

Szókártyák

„A koreai nyelvű tanulókártya játék 2000-ben tartalmazza a leggyakrabban használt koreai szavakat. A koreai kártyák tartalmát tanárok és nyelvi szakemberek állították össze.” Azt ugyan nem tudjuk meg, hogy egy 2000-es kiadású pakliról van-e szó, vagy 2000 szót tartalmaz, de az illusztrációként látható „tsip” semmi jót nem ígér. Nemcsak, mert ez az átírás semmilyen szabványos rendszerbe nem illeszthető bele, hanem azért is, mert az átírások nem a nyelvtanulók számára készült rendszerek. A koreai írás kiolvasásának művészetét (ha a hasonulásokat is belevesszük) néhány nap alatt el lehet sajátítani, ezt követően az efféle átírások csak akadályozzák a további haladást. A kártyákon sehol nem olvashatóak koreai betűkkel szavak, Koreában pedig sehol nem használatosak a latin betűs átiratok. Minden szó önmagában áll, egyetlen példamondatot sem olvashatunk, képi anyag nincs hozzá, viszont hanganyag igen, és az rendben is volt, legalábbis a próbaverzióban. Az említett szakemberi gárdáról semmilyen adatot nem találtam az oldalon. A csomag 2600 forint.

Oktatócsomag

A magyarul meghökkentő mód „Taníts!”-ra keresztelt oktatócsomag (eredetileg: Taníts engem!) gyors és szórakoztató tanulást ígér 13 700 forintért. Az oldalt megnyitva a következőket tudhatjuk meg a koreai igékről: „Különlegességnek számít a koreai nyelvben, hogy másképp ragozza az igéket ha barátságosan szól és másképp ha tisztelettel '(tegezés <-> magázás)'. A koreai nyelvben 'a lenni' ige segédigeként is használható. A jelen idejű igéknek nincs ragozásuk. Az ige változatlan marad minden számban és személyben. Azonban van egy igevégződés a barátságos, és egy a tiszteletteljes közléshez.” A koreai nyelv hasonlóképp a japánhoz, tiszteleti szinteket használ, melyek a társalgásban résztvevők viszonyától, a társalgás helyzetétől és témájától függően igen változatosak lehetnek. Határozottan nem barátságosságról van szó, hisz egy magasabb udvariassági szinten is lehet igen barátságos végződéseket alkalmazni. A magyar tegezés és magázás határozottan nem feleltethető meg a koreai tiszteleti szinteknek, talán annyi jelenthető ki, hogy a legalsó szint (반말) mindig tegezőnek fordítandó, egyéb esetben szituációfüggő. Ezért is kiemelten fontos a koreai kultúra beható ismerete, mely nélkül a nyelv nem sajátítható el megfelelően. A passzust egy fura táblázat követi, melyben megintcsak nem találunk koreai betűket, így egy kezdőnek szerintem lövése sem lesz arról, melyik szavakról vagy szerkezetekről lehet szó. A példák átírva: 저는 놀아요. 저희는 말합니다. 저희는 할 줄 알다. (ez kapásból helytelen, ㄹ tövűek esetén: 할 줄 안다 helyesen) 저희는 넣습니다. 저희는 줘요. Ez így konkrétan 4 tiszteleti szint, amikhez semmiféle magyarázatot nem fűznek. További leckéket böngészve a „ti” személyes névmára a 당신들-t használja, de kikötések nélkül. Az egyszerű koreai mondatok kapcsán azt írja: „Egy tipikus koreai mondatban ahol 'a lenni' ige szerepel, az ige a mondat végére kerül. 'A lenni' ige egyes és többes számban is '-ayo|-oyo'.” Ebből csak annyi igaz, hogy a koreai mondat végén szerepel mindig az állítmány, ugyanakkor a tiszteleti végződések határozottan nem létigék. Egy másik lecke szerint: „Ahhoz, hogy azt mondhassuk koreaiul 'házam' vagy 'fiam' stb a 'na-öi' szót kell használnunk.” Ez arra akar utalni, hogy a birtok elé kell illeszteni a 나의 szót, viszont azt elfelejti hozzátenni, hogy többnyire csak írásban fest így a dolog, szóban 내 bizalmasabb szinteken, és 제 udvariasabb szinteken. A legmeghökkentőbb a jelzőkről szóló szösszenet, mely szerint: „A melléknevek a főnév előtt állnak a koreai nyelvben csakúgy mint a magyarban. A mellékneveket a főnévvel egyeztetik. Ez azt jelenti, hogy a mellékneveknek van nőnemű alakjuk a nőnemű főnevekhez, és van többes számú alakjuk a többes számú főnevekhez.” A melléknevek állhatnak állítmányként a mondat végén, és jelzőként a jelzett szó előtt. Ha jelzőként áll, akkor nem a jelzőt követő főnévhez kell illeszteni, egyszerűen az dönti el a végződését, hogy maga a melléknév töve magánhangzóra vagy mássalhangzóra végződik, és használata pofonegyszerű. A koreai nyelvben nincsenek nyelvtani nemek. Összességében az oktatócsomag ad hoc átírásokkal készült kifejezések listáját tartalmazza, mely hemzseg a hibáktól.

Hanganyag

„Töltse le a koreai-magyar audió fájlokat, és tanuljon kocogás közben, gyakorlással, ingázással, főzéssel vagy alvással. Az MP3 fájlok másolhatók okostelefonjára vagy iPadjére (iTunes-on keresztül).” Belehallgatni nem tudunk, annyit tudhatunk csak, hogy 50 percnyi hanganyagot kapunk 3300 forintért, amin szavak és kifejezések hallhatóak. Mondanom sem kell, hogy ennél jóval többet nyújtanak ingyenes applikációk, igaz nem magyarul.

Utazás közben hallgatható szótanuló program

5500 forintért 10 perccel több hanganyagot kapsz, amit az autódban hallgathatsz. Belehallgatni ebbe sem lehet. Itt jegyzem meg, hogy az értékelések, amik ott virítanak a rendelő felületen a linguashop összes kiadványára vonatkoznak, és nem arra a tételre, amit naivul meg szeretnél venni.

Munkafüzet

3000 forintért tied lehet egy 37 oldalas munkafüzet, amit pdf-ben letölthetsz. Nyelvtani gyakorlatokat ígér, és ha a mellékelt kép nem csak illusztráció, akkor a koreai nyelvtanulóktól itt is azt várják el, hogy latin betűkkel oldják meg az amúgy helytelen feladatot. Az képen az összes feladat helytelen, az „én vagyok” koreaiul, lehet 저요., a 저는요. ugyanis már tartalmaz egy témajelölőt, így az csak reakcióként képzelhető el, pl. 저는요? (Mármint én? / Ami engem illet stb.).

Hangos könyv

Koreai egyszerű történeteket ígérnek 3500 forintért, 60 percnyi hanganyaggal és letölthető pdf-fel, elvileg koreaiul és magyarul. Nem lehet belehallgatni.

Szótár

Vajon milyen szótárat kaphatunk 1500 forintért? Vélhetően a fura átírással megírt szószedetet kaphatjuk meg, a rendelő felület szerint amúgy magyar-koreai nyelven. Semmilyen információt nem kapunk azzal kapcsolatban, hogy hány szót tartalmaz a pdf-ként letölthető szótár.

Társalgás

Egy másik drága tétel, 11 000 forintos a társalgási oktatócsomag. Ebből megintcsak semmit nem láthatunk, annyi derül ki, hogy egy szoftverről van szó, amit telepíteni lehet, magyar nyelvű, és van benne hangosszótár, kinyomtatható leckék, nyelvtan és szókincs, és hangfelismeréssel javítja a kiejtést. A borító nem sok jót ígér ezzel az anyong-gal…

Nyelvtan

2500 forintért egy 30 oldalas nyelvtani anyagot kapsz, többek közt a nem létező határozott névelőről is tanulhatsz (semmilyen névelő nincs a koreai nyelvben), és beavatást nyersz az egyes és többes számú főnevek rejtélyébe is (a többes szám semmi más, mint a 들 végződés hozzáillesztése a főnévhez…). Az illusztrációként látható kártyán az áll, hogy egy melléknév igévé alakítható a –다 végződéssel. A melléknevek attól, hogy állítmányi pozícióba kerülnek, még nem lesznek igék. Ha képzőt illesztünk hozzájuk, akkor ez megeshet, pl. piros – pirul. A –다 végződés nem képző, hanem a semleges/publicisztikai stílus végződése, amit kiadványokban, naplóban stb. használnak, illetve önmagunkhoz intézett beszédben. Tehát a 사과는 빨갛다 pusztán annyit jelent, hogy Az alma piros. és a piros nem lesz ige természetesen.

Összességében tehát lesújtó a véleményem erről a kiadványról, csak remélni merem, hogy nem sokan ruháztak be nyelvtanulóként ezekbe a termékekbe. Ha megbízható alternatívára vágysz, akkor innen szemezgess.

Boyé Lafayette de Mente: A koreai észjárás

Nincsenek jó híreim.

Ezt a könyvet még egy olyan laikus is, mint én, aki csak 10 éve foglalkozik a koreai kultúrával és nyelvvel, különösebb nehézség nélkül tudja szakszerűtlennek, sőt akár károsnak is titulálni. Tegnap a 70. oldal magasságában és a sokadik margóra vetett WTF jegyzetet követően úgy gondoltam, hogy leírom az eddigi benyomásaimat, aztán pedig jó mélyre süllyesztem ezt a meglehetősen drága kiadványt könyvespolcom legárnyékosabb bugyrába.

Boyé Lafayette de Mente hisz abban, hogy a nyelv határozza meg a gondolkodást – fejti ki az előszóban. Ami nincs a nyelvben, az tehát nincs a gondolatban sem, ergo ha a koreai nyelvvel foglalkozunk, akkor megismerjük a koreaiak gondolkodásmódját. Ezen egyszerű, nyilván finomításra váró és a legtöbb filozófus szerint pedig egyenesen együgyű gondolat feltételezné, hogy a könyv szerzője kiválóan ismeri a koreai nyelvet, különösen hogy a könyvet magát is koreai szavak tematizálják. Azonban ha csak átlapozzuk a magyar kiadást, feltűnhet, hogy egyetlen koreai szó sincs benne koreai írással, csakis latin betűs, átírt változatokat láthatunk, amikor pedig közelebbről szemügyre vesszük ezeket a romanizált alakokat, rádöbbenhetünk, hogy egyik szabványos átírási rendszerhez sem illeszkednek az alakok, olyannyira, hogy egyes szavak kibogarászása szinte lehetetlenné válik. A kvázi szócikkek fogalmai tehát egyfelől le vannak írva egy Mente-féle ad hoc átírással, amit ő szabványosnak tart, de nem az, nem tesz különbséget például ㅈ és ㅊ között (nála mindkettő ch), vagy sztochasztikus módon az ㅓ ㅜ ㅡ betűket is ugyanazzal a latin betűvel (u) írja át, komoly fejtörést okozva annak, aki vissza szeretné keresni koreaiul is a szót. Emellett a magyar kiadásban is indokolatlanul helyet kapott egy sajátos átirat, ami azt prezentálná, hogyan ejti ki a szót egy angol, ehelyett sokkal megfelelőbb lett volna, ha a magyaros átírás kerül a kiadványba, amit Mártonfi koreanológus dolgozott ki, és használata teljesen alkalmas lett volna egy ismeretterjesztő kiadványban. Először nyilván hiányoltam az eredeti koreai betűkkel írt szót is, de igazából örülhetünk, hogy nem szerepelnek benne ezek a torz és helytelen változatok, melyek az angol kiadásban fellelhetőek. Néhány példa: az arirang koreaiul 아리랑, Mente-nél 알일앙, a türelem koreaiul 참을성, Mente-nél 찰물성, a koreai történelem pedig 한국 역사, Mente-nél 항욱욕사. Természetesen olyan szavakra is akadtam, amit biztosan rosszul írt le a szerző (pl. a chagun, ami az átírása szerint 차군, jelentése: bambusz művészi kifejezéssel, nála viszont együttérzés és könyörület), és rosszul fordított szóra is akadtam (pl. 체벌, ami testi fenyítést jelent, nála viszont kollektív büntetést). Önmagában szerintem már ezen a nyilvánvaló és döbbenetes inkompetencián sem lehet túllendülni, hisz ha a szerző azt állítja, hogy a koreaiakat csak a nyelvükön keresztül ismerhetjük meg, akkor vajon mit gondoljunk arról a kiadványról, amit olyasvalaki írt, aki nemhogy nem ért a koreai nyelvhez, de mint látni fogjuk, még arra sem vette a fáradságot, hogy felüssön egy koreai szótárat, vagy megnyisson egy koreai weblapot.

Miután ugyanis eldöntöttem, hogy nem lifteztetem a vércukorszintem ezzel a könyvvel a 70. oldal magasságában, mégiscsak odalapoztam azokhoz a témákhoz, melyek egy évtizede izgalomban tartanak. A hangul szócikk, egészen pontosan a hangul/handzsa szócikk kapásból terminológiai bakival indít  (a handzsa a koreai nyelvben használt kínai írásjegyeket jelenti), ezután át kell evickélnünk olyan gondolatokon, hogy a koreaiak azokat a kínai írásjegyeket választották ki, ha tehették, amik leginkább megfeleltek a koreai szavak jelentésének, vagy hogy Hunmindzsongum volt a hangul eredeti neve (ez a kiadvány címe, amiben ismertették a betűket), végül odáig jutunk, hogy a hangul karakterekről olvashatunk. Na most, ha csak a wikipédiáig eljutott volna a szerző, akkor tudhatná, hogy a koreai írás hangjelölő, így karakterekről nem beszélhetünk. A koreai betűk, azok egyszerűsége és roppant logikája nem kerül bemutatásra, összességében a 6 oldalas szócikkből, mindössze másfél oldal foglalkozik csupán a koreai betűkkel. Sokkal nagyobb figyelmet szentel a szerző az átírási mizériáknak, melynek fejtegetése közben ilyen meghökkentő konzekvenciákra jut: „A hangul valójában két szó, a Han (Korea) és a gul (írás) összevonásával jött létre, és számomra úgy tűnik, hogy ésszerűen szétválasztva írni őket, mint ahogy az angol nyelvben tesszük, sokkal jobb megoldás lenne.” Ebből a mondatból nemcsak a szerző bicskanyitogató anglocentrizmusa süt, hanem hogy nem ismeri az összetett szó fogalmát sem. Pár mondattal később elcsodálkozik azon a jelenségen, hogy az Yi, Lee és Rhee ugyanaz a koreai vezetéknév, és hogy a Pak és a Park „szintén ugyanúgy hangzanak koreaiul”. Valószínűleg kevesen vannak, akik ne hallottak volna legalább egy-két koreai dalt, vagy ne láttak volna koreai nyelvű filmet, talán az ő számukra is meghökkentő Mente nyilvánvalóan végtelenül szubjektív megállapítása, miszerint a koreaiak az angolhoz hasonlóan ejtik a mássalhangzókat, míg a magánhangzókat a spanyolhoz hasonlóan. No comment. Az átírás rejtelmei után Mente a handzsákról ír a szócikkben, kijelentve, hogy a koreaiak a kínai eredetű szavakat anélkül használják, hogy tudatában lennének a szavak eredetének (hö?), majd arról ír, hogy a koreaiak mennyire nagyon hiányolják a handzsákat, ami persze megint valami légbőlkapott ötletnek tűnik. (Hivatkozások természetesen nincsenek a szövegben.) A handzsák körül mindig is parázs vita zajlott, de a mai Dél-Koreában a handzsák használata korlátozott, és inkább tudományos, illetve szépirodalmi művekben bukkanhatunk rájuk, illetve egy-egy közismertebb írásjegyre a sajtóban, eseményeken, Észak-Koreában pedig – a szerző állításával ellentétben – a mai napig nem használatosak. A szócikkhez egy izgalmas lábjegyzet is kapcsolódik, melyben a szerző azt állítja, hogy a koreaiak nem használnak szóközt, ami a koreai nyelvtanulást rettentően nehézzé teszi, illetve azt is hozzáfűzi, hogy a koreaiak nem hajlandóak megtanulni a szabványos McCune-Reischauer-féle átírást, ami nehezíti a kommunikációt. Nos, a koreaiak valóban egy ideig nem használtak szóközt, de amikor Mente a könyvét publikálta, már aligha akadhatott olyan szótárra, vagy internetes anyagra, ami nem használt szóközöket.

Pár lappal odébb vár a hankuk mal (hahn-kuuk mahl), vagyis a koreai nyelv szócikk. Most lendüljünk át azon, hogy a koreaiak mit gondolnak a saját nyelvükről (a legtöbb nyelvész szigetnyelvnek tartja a koreait), de kijelenteni, hogy a „nyelv valójában inkább kínai, mint koreai”, annyira amatőr és vérlázító, hogy túlmegy minden határon. Mente azonban még rátesz egy lapáttal, amikor azt állítja, hogy azok az elvont fogalmak, amiket a koreaiak a kínaiból vettek át a szókészletükbe, mint amilyen a jóság, vagy bátorság, eredetileg nem léteztek a koreai nyelvben, azt a benyomást keltve, hogy a koreaiak nem voltak képesek elvont fogalmak alkotására a kínai kultúrával való találkozás előtt. A koreai számrendszerbe és személyes névmásokba sikeresen belebonyolódik, ezt talán bocsássuk meg a szerzőnek, de azt megbocsáthatatlannak tartom, hogy a „mi” névmás használata kapcsán túldimenzionálva kijelenti, hogy „az emberek gyakran nem arra használják fel ezt a szokást, hogy a családjuk vagy az adott csoport érdekeit önzetlenül a sajátjaik fölé helyezzék, hanem egyszerűen csak meg akarnak szabadulni a felelősségtől”. Az enigmatikus és az irodalomjegyzékben sem szereplő Shin és Yu professzorok szerint a koreai nyelv tiszta formájában, jelentsen ez bármit is, „nem alkalmas a logikus gondolkodásra, mert nincsenek vonatkozó névmások a nyelvben, az állítmány rendszerint hiányzik, a különbségtétel az egyes szám és a többes szám között bizonytalan, és gyakoriak az alany nélküli mondatok.” Ha valami igazán vonzó és szeretnivaló van a koreai nyelvben, az a roppant logikája, ami szinte mindenkit lenyűgöz, és noha valóban gyakori az alany hiánya, és másképp írnak érvelő szövegeket, aligha okoz komolyabb megértési nehézséget a kontextus ismeretében. Az anglocentrizmusnak ez a fajta dominanciája, ami az arcunkba robban a könyvet olvasva, engem személy szerint eltántorít attól, hogy komolyan vegyem ezt a kiadványt.

Nagyon nehéz a szívem, ahogy erre a roppant méretű könyvre ránézek. Mert látom, hogy sok munka volt a kiadásban, a fordító minden bizonnyal megtett minden tőle telhetőt, szép a kivitelezés, és biztosan minden hozzám hasonló, Korea iránt elkötelezett embernek a szeme felcsillan, hogy íme, 655 oldal, tele Koreával. Azonban megtapasztalva ezt a mérhetetlen szakszerűtlenséget, hiányosságokat, pontatlanságokat, a hivatkozások teljes hiányát, a fel-felbukkanó kulturális etno- és anglocentrizmust, elszorul a szívem, hogy ma Magyarországon ezt tudjuk adni a koreai emberekről, noha nyilvánvaló, hogy ebből a könyvből Mente észjárását ismerhetjük meg, és nem a koreaiakét.

Utánanéztem, mit reagáltak a koreaiak a könyvre. Szerencsére nem fordították le, de így is akadt, aki átrágta magát a nagy tömegű szövegen, mégpedig 김지명 (Kim Csimjong) a Koreai Kulturális Örökség Oktatási és Kutatási Intézetének (한국문화유산교육연구원) vezetője. Mint írja, mélységesen sajnálja, hogy ez a kiadvány ilyen formában látott napvilágot, és 2015-ben legalábbis igyekezett felvenni a kapcsolatot a szerzővel a hibák kiküszöbölésére, Mente azonban 2017-ben elhalálozott, így valószínűleg könyve már így marad, a koreaiak és a koreai kultúrát szeretők nagy bánatára.

Remélem, másnak több türelme lesz ehhez a könyvhöz, vagy más szempontból, más mentalitással olvassa, és árnyalja majd ezt a képet.

김진명: 예언

Kedves ismerősömtől kaptam ajándékba ezt a Dél-Koreában népszerű regényt, amely a KAL 007-es személyszállító repülőgép 1983-as rejtélyes esetét dolgozza fel. Vagyis hát, ezt sugallta minden. 

A Jóslat c. könyv nagyon izgalmas felütéssel indít, a KAL 007-es lelövésének éjszakáját szovjet, majd japán szempontból meséli el a szokott sztereotíp jellemábrázolásokkal, és míg odakinn zajlik a nagy hidegháború a manipulatív és érzéketlen oroszok és amerikaiak közt, Korea ezúttal is az ártatlan, eltiport és elhallgatatott nemzetként jelenik meg, egy személyes tragédia, Jimin történetén keresztül. Jimin szüleit korán elveszítette, anyja betegségben halt meg, apja önkezével vetett véget életének, így igen korán egyedül magadnak Jihyunnal, kishúgával. Jihyunt végül amerikai szülők örökbe fogadják, s évek múlva, a lány felvételijének örömére hazaengedik Koreába, ám Jihyun arra a bizonyos, végzetes KAL 007-esre száll fel, mely soha nem ért el Szöulba. Jimin, aki éveken keresztül a viszontlátás reményében élte életét irgalmatlan bosszút esküszik, és egész életét arra teszi fel, hogy megölje Oszipovicsot, a lövést leadó pilótát. 

És igazából éppenséggel innentől nem érdekelt engem az egész. Mert azt reméltem, hogy egy politikai krimit kapok – nyilván némi spekulációval meghintve – az esetről, de sajnos ehelyett Jimin történetét kellett (majdnem) végigkísérnem, hogyan jut ki Amerikába, majd Szovjetunióba, milyen kapcsolatokra tesz szert stb. és ez alatt az idő alatt semmiféle jellemfejlődést nem láttam. Jimin végig ugyanaz az irracionális, bosszútól fűtött figura marad, aki egyszer sem képes reflektálni a tetteire, olvasmányaira, tanulmányaira, és persze az is bosszantott, mint oly sokszor, hogy noha semmit nem dolgozik a történetben, mégis mindene megvan. Végül a könyvet 70 oldallal a vége előtt félbehagytam. Nem érdekel. 

Kim Jin-Myung egyike a legnépszerűbb koreai szerzőknek, nem véletlenül. Fordulatosak a regényei és érdekes témákhoz nyúl, de sajnos, engem nem tudnak lekötni a történések, ha nem tarkítják reflexív, kontemplatív vagy leíró részek, így ezt a könyvét is többször félbeszakítottam, hogy kicsit a saját ízlésemnek megfelelőbb könyvet iktathassak be. 

A címbeli jóslat különben a SZU széthullására és a kommunizmus bukására vonatkozott.

HOT TOPIK II 쓰기

A létező legtökéletesebb könyv azoknak, akik TOPIK II nyelvvizsgára gyúrnak, vagy csak szeretnének szabatosan, a koreai sztenderdnek megfelelően nyilatkozni írásban. A TOPIK II nyelvvizsga 쓰기 részében 50 perc alatt kell az egyszeri nyelvtanulónak megoldania 4 mondat-, illetve szöveg-kiegészítés feladatot, megírni egy 2-300 szótagos elemzést megadott diagramról vagy információs blokkról, és végül egy egész oldalnyi értekező esszét társadalmi kérdésekről. Ismétlem, minderre mindössze 50 perc áll rendelkezésre, ami olyan szövegírási rutint tételez, amivel a koreaiak - bevallásuk szerint - maguk sem rendelkeznek. Épp ezért lehetséges, hogy az írott és hallott szöveg értése részeken 90-95%-ot teljesítő nyelvtanulók, a fogalmazás részen mindössze 45-60% körül teljesítenek.

A HOT TOPIK II 쓰기 tankönyve nem másra vállalkozik, mint megválaszolni az összes felmerülő kérdést és jó gyakorlatokkal, stratégiákkal segíteni a TOPIK II nyelvvizsga kalandjára áhítozókat. A könyv egy 25 napos programot készített, azonban itt máris meg kell jegyeznem, hogy van olyan nap, amikor elegendő 30-40 percet szánni a leckére, de van olyan nap, amikor a két óra is elmegy vele, tehát nem egyenletes a tananyag elosztása. Az első négy napon a többnyire hirdetések, felhívások, levelek egyes mondatainak kiegészítendős feladatát ismerhetjük meg. Megtudjuk a feladat célját, milyen típusokkal találkozhatunk, milyen stratégiát követve tudjuk kitalálni, hogy logikusan mi illik a hiányzó helyre (rajtam mondjuk ez sem segített, de ez nem a könyv hibája), a feladat részletes elemzését, típusokat, pontról pontra követhető stratégiát és jellemző mondatokat tanulhatunk meg. Segít abban, hogy egyes utalások milyen nyelvtani szerkezetet hívnak elő, vagy vonzanak, és külön foglalkozik olyan nyelvtani pontokkal, amik a feladatban hangsúlyosak, és természetesen az értékelés szempontjait is lecsekkolhatjuk. Minden feladatrészhez van egy 실수클리닉 (Hibaklinika) rész, ahol tipikus hibákat lehet orvosolni. A fejezet végén gyakorlófeladatokkal mélyíthetjük el a tanultakat. A következő etapot (5-8. nap) a magyarázó, érvelő szöveg kiegészítésének szenteli a tankönyv a fenti menet szerint, ehhez például klassz szókincs-feladatok is tartoznak, és már ebben a fejezetben elmerülhetünk az érvelés kifejezésének gyakorlásában, ami a későbbi feladatoknál is jól jön. A 9. naptól az elemző szöveg gyakorlása kerül a fókuszpontba, itt is előbb a típusokat ismerjük meg részletesen, a rövid, bekezdésnyi szöveg felépítésének lehetséges módjait, megtudjuk, hogy pontosan miért vonnak le pontot a vizsgán és hogy milyen stratégia mentén érdemes a különböző szövegeket felépíteni úgy, hogy az lehetőleg 20-25 perc alatt kész legyen. A 원고지-ra írással nem foglalkozik a könyv, ezt ismertnek tételezi, ezért erre érdemes külön gyúrni, mert nagy meglepetést okozhat a vizsgán. Szerintem ez az a feladatrész, amit különben a legjobban be lehet gyakorolni vizsgára, a tipikus mondatszerkezetek gyakorlásával nagyon könnyen leírható egy logikus ív mentén az adott feladat. A 16. naptól a 22. napig már a nagy esszé a téma, itt is megismerkedhettek a jellegzetes témákkal, amik a nyelvvizsgán előjönnek, az érvelés felépítésének lehetséges módjaival, a személyes vélemények kifejtésének formáival, milyen hibákat és megnyilatkozásokat kerüljünk el, hogyan vezessünk fel példákat, amikből következtetést vonunk le stb. A tankönyvet a 23. naptól real-time elvégzendő tesztek zárják és magyarázatokkal ellátott megoldókulcs, melyben a fogalmazásokra több példamegoldást is mutat értékeléssel, melyből leszűrhetjük, hogy a saját produkciónk nagyjából hol helyezkedik el.

Összességében mindenkinek nagyon ajánlanám ezt a könyvet, aki fejleszteni szeretné az íráskészségét, én elmondhatom, hogy nagyon sokat fejlődtek a kompetenciáim és több különben kiváló 쓰기 tankönyvet is átrágva, nekem ez tetszett a legjobban.

O Dzsonghi: Esti játék

Hallatlanul izgatott voltam, amikor értesültem a könyv megjelenéséről, ugyanis nem ez volt az első találkozásom 오정희 (O Dzsonghi / O Csonghi / O Jeonghee) íróval. A Nagyvilág Korea-számában Kiss Marcell mesteri fordításában már olvashatták a koreai irodalom iránt érdeklődők a kísérteties hangulatú Pharo tó c. novellát. Az Esti játék kötetben három, hasonlóan borzongató,  áttűnésekben gazdag, bennem egyfajta meghatározhatatlanul sejtelmes érzést hátrahagyó novella kapott helyet, melyben a 20. század második felének koreai történelme és társadalma, annak minden nyomora, de egyben derűs, kellemes, olykor elzsongító családi pillanatai is átsejlenek egy-egy női sorson keresztül. Ez az a korszak, melynek vérverejtékéből a mai koreai csoda virágzott ki.

Az első darabban, a Kínai negyed c. novellában egy fiatal, épp serdülő lánykának a szemén keresztül láthatjuk a koreai háború utáni állapotokat, a vasúti szénlopásokkal, az élősködőkkel való örökös küzdelemmel, a kamaszok lődörgéseivel, a nők örökös, szinte állati „vemhességével”, majd a városi prostitúcióval, az amerikai holmik bűvöletével, és az emberi tragédiákkal. Soha olyan sokkolót, mint amikor egy amerikai katona egyszerűen kidobja az emeletről a részegségében megunt koreai szeretőjét. Az egész novella egyszerre ábrázolta az adott történelmi-társadalmi helyzetben lévők kiszolgáltatottságát, a nők védtelenségét és a gyerekek sodródását. A második, Esti játék c. elbeszélés esti játéka a koreai go-stop, ami egyszerre ábrázolt egy rituális, fatikus tevékenységet a kártyajátékon keresztül, szívmelengető, vagy épp szívfacsaró emberi játszmákkal apa és lánya között, és ezzel párhuzamosan – és valószínűleg ez az író sajátja – sokkoló betéteket, olykor víziószerűen felbukkanó képeket, gondolatsorokat ékelt az alkotásba. Megsirattam. Az utolsó darabban, a Búcsúzó szavakban három generáció, nagyanya, anya és fia róják az útjukat a nagymama leendő sírhelye felé. A vándorlás, megérkezés és visszaindulás kiváló alkalom az írónak, hogy három szemszögből, de hangsúlyozottan az anyáéból láttassa a környezetet, az elmúlt időszakot, benne az politikai üldöztetés miatt elbujdokolt apát és a generációk közti feszültséget.   

A szövegeket Pásztor Gergely fordította angolból, nagyon szép, érzékeny, plasztikus stílusban, érezni lehetett, hogy a szíve benne van. Viszont valószínűleg az angol forrás miatt egyes koreai szavakat sajnos (mármint nekem sajnos^^) néhány helyen japánra fordították (pl. tatami, go, rámen), de azért maradtak benne jellegzetes koreai kifejezések is, például a szuri, szuri, maszuri (nagyjából: csiribú-csiribá), ami nagyon megmelengette a szívemet. Nagyon sok, értékes lábjegyzet segíti az olvasót a történelmi és kulturális háttér megértésében, így sokat megtudhatunk például a go-stop játékról, a szarka-szimbolikáról és a temetkezési kultúráról is. A könyvet különben egy értő bevezető indítja, ami talán utószónak jobb lett volna, mivel erősen spoileres, és értelmezési utakat is kínál.

Úgy gondolom, fontos könyv jelent meg, olyan elbeszéléseket olvashatunk kiváló fordításban, melyek Dél-Koreában kötelező olvasmányok, nemcsak mert magukba tömörítik egy korszak problémáit és érzéseit, hanem mert O Dzsonghi megrendítő erővel ábrázol, sokkoló történeteket képes mesteri módon, sűrítve, olykor szimbólumokkal tűzdelve megfesteni.  

지금 알고 있는 걸 그때도 알았더라면

Sokszor ára van annak, ha rajongunk és fülig belepistulva koreai szépfiúkba olyan könyvek megvásárlására is ragadtatjuk magunkat, melyek alkalomadtán egy-egy sorozatban tűnnek fel imádottunk kezében. De én még azt sem találtam intő jelnek, hogy e verseskötet éppenséggel óriási hype vesz körül, és ha kicsit alaposabb vagyok, azt is könnyűszerrel kideríthettem volna, hogy a válogatáskötet szerkesztője és a versek fordítója a miszticizmushoz való vonzódásáról híres 류시화 költő.

A „Ha akkor is tudtam volna, amit most tudok” című válogatáskötet egy 잠언 시집, ahogy az alcíme hirdeti, vagyis példabeszéd-verseskönyv, bölcseleti jellegű verseskönyv, ami persze rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ám – ahogy ez népszerű tartalmak esetén is szokott lenni – nem eszeveszett ontológiai fejtegetéseket, agyafúrt episztemológiai eszmefuttatásokat vagy kétségbeejtő teológiai ámokfutásokat olvashatunk ki a rövid sorok közül, hanem egyszerű, könnyen emészthető, általános erkölcsi tanulságot vagy morális mondanivalót tartalmazó, gondolatritmusra építő verseket, melyeknek szerzői talán túl sokszor engedtek az oximoronok és ellentétek csábításának, vagy épp a jelzőket halmozó lajstromozásnak.

Természetesen a kötetben találtam megindító, szép, sőt tartalmas, elgondolkodtató verseket, és összességében egyáltalán nem volt rossz elolvasni ezt a kötetet, kellemes, elzsongító, itt-ott megríkató, érzelmes, de azért a komfortzónából nem feltétlenül kirángató költemények ezek, jobbára olyanok tollából, akikről még soha nem is hallottam.

Ajánlom a könyvet alapszintű nyelvtudással rendelkezőknek, és ajándék-kötetnek szerintem elsőrangú választás, és vigaszforrásként is jól működhet.

박준: 운다고 달라지는 일은 아무것도 없겠지만

Park Jun (Pak Dzsun / 박준) prózakötete 2017 egyik legnagyobb sikerű irodalmi megjelenése volt Koreában, már szokatlanul hosszú és talányos címével (Semmin sem segít a sírás, de…) is felkelti a figyelmet, de a borítón látható, arcnélküli páros is mélyen elgondolkodtatja azt, aki a szép kivitelezésű könyvet a kezébe veszi. A kötet vonzerejét személyességének, költői stílusának és fiatalos őszinteségének köszönheti, igazi élmény volt olvasni, több darab is mélyen megérintett és bizony, hiába nem segít semmin a sírás, néhány esszé fölött mégiscsak el kellett morzsolni egy-két könnycseppet.

Én magam a kötetre az 이번생은 처음이라 (Because This is My First Life) c. sorozatban figyeltem fel, melyben többek közt az azóta elhíresült idézet is felhangzik: 

„A szavak az ember szájában jönnek világra és a másik ember fülében halnak el. De egyes szavak nem pusztulnak el, hanem az ember szívében életben maradnak.”  (어떤 말은 죽지 않는다)

Annyira vonzónak találtam a sorokat, hogy beszereztem a könyvet, ami ugyan prózának (산문) aposztrofálja önmagát, de minden ízében magán viseli a költőiség jegyeit, olyannyira hogy a kötet közel 10%-át konkrétan költemények teszik ki, és a prózai alkotások java része is inkább a szabadvers irányába tendál. Nem csoda, ugyanis Park Jun költő, és ez a fajta érzékeny, plasztikus, költői képekben való gondolkodás teljesen áthatja ezeket a szövegeket, érezhető, hogy nem egy kívülálló pozíciójából meséli el, figyeli meg és írja le az élményeit, hanem belülről átélve, naplószerűen, elképesztően szépen megformált mondatokkal, legtöbbször az oly sokszor mesterkéltnek hangzó szentenciák nélkül.

Ahogy a cím maga is befejezetlen (az egyik esszében olvasható a befejezés, de nem lövöm le a poént), úgy a kötet írásaira is jellemző a kihagyás, az ellipszis és a(z el)hallgatás, ami sokszor annyira átütő, hogy az olvasó maga is megneszül. Különösen jellemző ez a stilisztikai megoldás a 그해 versciklusra. A 그해 önmagában is olyan évre utal, melyről a beszélő mesélni akar és a múlt eseményeihez, megélt élményhez kapcsolódik, és valóban ezek a versek valamiképp kopjafái egy-egy város, falu valamely megélt történésének, melynek az olvasó nem része ugyan, nem feltétlenül érti az utalásokat, mégis nem képes kivonni magát a hatásuk alól.

Kjongdzsu, anno (그해 경주)

Egy hatalmas sír előtt

Kinyitottad markomat

Hogy ujjaddal néhány írásjegyet belevéss.

Újra becsuktam tenyerem.

Nem tudtam, mit írtál

De egy idő után bólintottam rá.

Az írások különben lassú sodrásúak, de a legkevésbé sem unalmasak, és olyan szépek, hogy egyes darabokat, amiket a buszon olvastam el, később intimebb környezetben hangosan is elolvastam, mert annyira káprázatosak és nemcsak a szemhez szólnak, de a fülhöz is, különösen igaz ez a hanghatásokat sorjázó Hangok (소리들) c. darabra.

És hogy miről szólnak ezek az írások? Meglehetősen személyes tapasztalatokról, helyekről, helyszínekről, melyeket a múlt emlékei megtöltenek, gyerekkorról, a költővé válásról, ételekről, magányról, évszakokról, sírásról, hangokról, utazásokról és a kötet végének főszereplője kétségtelenül az apa lesz.

Vitán felül a Park Jun első prózakötete körüli ováció nem túlzás, értékes, szép és szuggesztív, mindenképp olyan alkotás, amihez jó lesz időről időre visszatérni.  

A költővel készült interjút érdemes megnézni, nagyon sok izgalmas kulisszatitkot elárul (koreai felirattal is megtekinthető):

https://www.vlive.tv/video/38030

서강 쓰기

서강 쓰기 1.

Életem legizgalmasabb tankönyve! Egyszerűen annyira magával ragadó, izgalmas és hatékony tankönyv, hogy egyfelől nagyon bántam, hogy nem szereztem be sokkal hamarabb, másfelől melegséggel töltötte el szívemet, hogy még háromkötetnyi vár rám ebből a csodából a polcomon.

A koreai szövegalkotás nem egyszerű feladat, nagy az eltérés a beszélt és az írott nyelvi stílus között mind nyelvtani szerkezetek, mind szókincs tekintetében, ráadásul olyan logikával építik fel a szövegeiket, ami a nyugati típusú szövegépítkezéstől kissé idegen. Régóta törekszem arra, hogy legalább elfogadható írásműveket alkossak koreaiul, de viszonylag későn jutottam el a 서강 쓰기 tankönyvcsaládhoz, ami azt a célt tűzte ki, hogy az egyetemre készülőket felkészítse azokra a helyzetekre, amikben írásban kell megnyilvánulni. Egy-egy lecke nagyon logikusan felépítve bemutatja a legfontosabb tudnivalókat, az ehhez kapcsolódó helyesírási és nyelvtani pontokat, majd pontról pontra magunk is alkothatunk egy írásművet, ami a gyakorlatok elvégzése után nem is igazán okozott gondot.

A témák elképesztően izgalmasak voltak, így készíthettem mindmap-et a bemutatkozásomhoz, Koreában tanuló barátnőm segítségével interjút, blogbejegyzést a kedvenc könyvtári színtereimről, könyvajánlót, olvasóköri toborzó plakátot, megtanultam, hogyan kell kérést megfogalmazni egy egyetemi oktatónak e-mailben, vagy hogyan kell kiselőadást és ppt-t tervezni koreai módra.

Nagyon sokat tanultam, nemcsak a fogalmazásról, de a koreai gondolkodásmódról és logikáról.

서강 쓰기 2.

Az első kötethez hasonlóan izgalmas, elképesztően hasznos, koreai egyetemekre készülőknek tulajdonképpen megkerülhetetlen tankönyv. A Sogang második kötete már kifejezetten az egyetemi tanulmányokra készít elő, és míg az első kötetből azt tanultuk meg, hogyan írjunk természetes sodrású koreai mondatokat, addig a második kötet a szövegalkotásra helyezi a hangsúlyt. Ezzel együtt az írásbeli feladatok egyszerre voltak könnyebbek, mert pusztán egy-két bekezdést kellett megfogalmazni, ugyanakkor egyszerre voltak nehezek is, mivel a mondatfeletti szövegkoherencia kialakítása számomra még mindig elég nehéz.

A Sogang 2. kötetében pontról pontra ismerkedhetünk meg a kulcsmondat, az alátámasztó mondatok és a zárógondolat kialakításának mikéntjével, megtanulhatjuk és feladatokon keresztül begyakorolhatjuk a definiálás és jellemzés, az indoklás, az összevetés, a magyarázat, az állítás és ellenvetés, a felsorolás, a példa és az idézet természetes elhelyezését a szövegben. A tankönyv arra is megtanít, hogy formailag hogyan alakítsuk ki a szövegünket, hova kerüljön a cím, a név és hogyan idézzünk helyesírásilag is helyesen.

A tankönyv végén a koreai egyetemre készülők egy igen hasznos mellékletet találnak, ahol a felvételire beadandó iratok elkészítését tanulhatják meg, így a meglehetősen meghökkentő szempontokat felvonultató bemutatkozást (ami csak távolról rokon a mi motivációs levelünkkel), jelentkezési lapot és egyéb csatolmányokat.

Számomra kész kéjmámor volt ez a tankönyv, egyedüli nehézséget az okozta, hogy az egyetemi tanulmányoktól már majd 20 év választ el, így sok téma távol állt tőlem, a jelentkezési iratokkal sem tudtam mit kezdeni, és sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy még évtizedek kérdése, míg rájövök, hogy egy koreainak mi a kulcsszó egy szövegben. 

이화 6.

Az úgy kezdődött, hogy mindenképp szerettem volna egy koreai egyetem által gondozott tankönyvet tanulni, és ha lúd, legyen kövér alapon, felsőfokút. Így esett a választásom az 이화-ra, bevallom töredelmesen, ez volt a három nagy egyetem kiadványai közül a legolcsóbb.

Amit mindenképp szerettem a tankönyvben, az a sokféle, nagyon izgalmas szöveg és a témákhoz kapcsolódó audióanyag. Kiválóak! Különben arra számítottam, hogy nem sokat fogok ezekből érteni, de úgy tűnik az 이화 nem teszi olyan nagyon magasra a lécet, így igen elégedett voltam magammal ezeknél a feladatrészeknél, annak ellenére, hogy nem sok energiát fektettem az 읽기 és 듣기 feladatok megoldásába, mert bizony kissé ellustultam. Volt szöveg a gondolkodásmód megváltoztatásáról, a koreai toldalékok funkcióiról, piaci stratégiákról vagy a koreai hagyományos házak filozófiájáról. Nagyon tetszettek a 기능 표현 részek is, melyben szép, hosszú, hivatalos és körmönfont mondatok voltak formális helyzetekre, pl. előadás felvezetése, témaváltáskor, hogyan tereljük vissza az eredeti mederbe a vitát, hogyan vegyük át a szót udvariasan, hogyan tegyünk javaslatot stb. A nyelvtani rész is nagyon rendben volt, különben olyan nyelvtani pontok kerültek elő, amikkel nagyrészt még a Korean Grammar in Use advanced-ben sem találkoztam. Az íráskészség feladatok egyszerűen fantasztikusan vannak felvezetve, a különböző típusú szövegek megalkotása előtt ugyanis egy komplett szöveget elemez a tankönyv, ami alapján a saját írásműveinket is megírhatjuk. Az más kérdés, hogy nekem valahogy nem volt érkezésem fogalmazást írni a véradás társadalmi hasznosságáról, valamely kulturális örökség személyes, átélt bemutatásáról, az oktatás problémáinak lehetséges megoldásairól vagy a cégek szolgáltatás-fejlesztéséről, de igen erős bennem az elhatározás, hogy megszülöm ezeket az írásműveket.

Amikkel nem boldogultam, az nagyrészt a 과제 활동 részek, ami nem is csoda, mivel leginkább csoportmunkában lehetne ezeket elvégezni. Itt egészen elborult feladatok voltak, mint brandépítés, interjúkészítés (márminthogy tényleg!), rádiókampány készítés, környezetvédelmi témájú dal írása, vagy épp színdarab előadása. A másik bonyolult pont az 어휘 확장 volt, ahol egy kifejezés köré átvitt értelmű, vagy ritkábban használt, kifinomultabb kifejezéseket gyűjtöttek, ámde magyarázat nélkül. A feladat itt az, hogy meg kell sejteni (sic!) a jelentést, és rögtön utána tudni is kellett használni – mondanom sem kell, hogy ezzel a résszel zaklattam a legtöbbet koreai ismerősömet, mert a kifejezések egy része még a szótárban sem szerepelt. Meghökkentőnek találtam, hogy  a 사자성어 résznél nem szerepelnek a kínai írásjegyek és azok jelentése, én ugyanis képtelen vagyok ilyen mondásokat hanja nélkül megjegyezni, de itt legalább volt koreai nyelvű magyarázat mielőtt használni kellett volna. A könyvben ami számomra még érthetetlen volt, hogy az idegen szavak ugyan ki voltak gyűjtve a lap szélén, de még koreaiul sem volt mellé írva a jelentése, így nem is értem, milyen funkciót töltött be ott az oldal alján, ráadásul olykor meghökkentő alapszavakat gondoltak ismeretlennek, mint pl. a 가야금, 공유하다, vagy a 마감.

A könyv illusztrációjával sem voltam maradéktalanul elégedett, a fejezeteket elválasztó nagy és kis képekhez nem kapcsolódik feladat, ugyanakkor az egyes feladatokhoz kapcsolódó képek meg olyan parányiak, hogy alig használhatóak vagy épp az nem vehető ki jól rajtuk, amit be kéne mutassanak.

Mindezektől eltekintve szerintem ez egy klassz könyv, tényleg felsőfokú témákkal, és noha jóval kevesebb szót gyűjtöttem ki belőle, mint gondoltam (670 szó körül), azért nagyon megérte, és örülök, hogy a könyvhöz tartozó munkafüzetbe is beruháztam, ugyanis némi ismétlést követően azt is hamarosan elkezdem.