2020. december 1., kedd

Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig

 

Kína újkori történetének viharos eseményeit mi mással is lehetne szebben és stílusosabban illusztrálni, mint egy újraszületések sorát megélő férfi sorsával, akit Mo Yan regény-monstrumának középpontjába állít. Vagyis rosszul mondom, a történet elején a pokolbéli uralkodó által újraszületésre ítélt Ximen Nao inkább egyfajta szervezője, motívuma a szövegnek, hisz egyszer a történések katalizátora, másszor csak megfigyelőre, máskor meg pusztán mellékszereplője. Állattestben való újra- meg újraszületésével azonban mintha Kína új és új korszakai tárulnának fel - egy fél évszázad történései - melyben állati hősünk figyelemmel kísérheti háztartásának alakulását egy kis falucskában.   
Ximen Nao Ximenfalva jólelkű földesura, akit azonban a kommunista hatalomátvételkor kivégeznek, s lett légyen bármennyire is ártatlan, a túlvilágon arra ítélik, hogy előbb szamárként, majd ökör, disznó, kutya, végül majom képében térjen vissza saját udvarába. Újjászületései közben fokozatosan halványul el benne emberi öntudata, ezzel együtt bosszúvágya és gyűlölete, és az állatokra jellemző tulajdonságok is befolyásolják karakterének formálódását. Így szamárként heves, csökönyös és környezetét alakító lényként igyekszik kifejezni felháborodását és ellenállását a kialakuló kommunista berendezkedés ellen. Ökörként passzívabb, de annál heroikusabb szerepet tölt be emberi életében fogadott fia, Lan Lian mellett, aki egyetlen szabad, független parasztként hamarosan a kommunalizálódó falusiak számkivetettje lesz. Arcát hatalmas, kék anyajegye teszi egyedivé, egyszerre kap démonikus és vonzó karaktert, és ahogy anyajegyét, úgy az átlagtól való eltérésre való hajlamot is örökíti több generáción keresztül - mondhatjuk, az ő sorsukat ismerhetjük meg a regényből. Lan Lian fiai a második részben két eltérő utat követnek, egyikük egy ideig képes megmaradni a függetlenség mellett apjával és az ökörrel, míg másik fia, valójában mostohafia, ádáz dühvel és erőszakkal igyekszik Lan Lian-t betagosítani, ebbéli törekvéseinek áldozata lesz az ökör is, akinek tragikus és heroikus halálát nem lehet könnyek nélkül olvasni. A regény leghosszabb része a disznóként visszatérő Ximen elbeszélése, aki a mao-i nagy ugrás eredményeként létrehozott kapitális sertéstelep egyik első példányaként látja meg a napvilágot. Okos, rafinált és manipulatív játszmáival alakítja a falubeliek és a sertéstelep életét, az ő szemén keresztül láthatjuk a groteszk népi operákat, az éhínséget, ami a falubeliekre szakad, a Mao elnök halála után beálló zűrzavart, melynek leple alatt hősünk megszökik és végül a kommunák eltűnését. A negyedik részben kutyaként tér vissza Ximen, és a faluról a városra, Gaomira helyeződik át a történések színhelye. Kutyaként hősünk okos, megfontolt, erkölcsös és hűséges Lan Lian fiának, Jiefangnak feleségéhez, Hezuo-hoz. Ebben az időszakban már nem a társadalom átszervezése, a termelékenység vagy a kultúra kipurgálása áll a középpontban, hanem a szenvedélyes szerelem, ami Jiefang és egy fiatal könyvesboltos, Chunmiao között bontakozik ki, és amely Hezuo-t szégyenbe hozza, és aki így magára marad gyerekével. Eközben a kapitalizmus is egyre inkább előretör Kínában, Lan Lian másik gyermeke, Jinlong "kulturális forradalom" tematikájú falut tervez csinálni szülőfalujából. A kutya halálát követően Ximen még egy rövid időre majomként tér vissza, ekkor már teljesen elvesztve emberi tudatát szolgál a történet harmadik generációjának, Lan Lian unokájának és kedvesének. Az utolsó részben a narrátor igyekszik lezárni a történetet és elvarrni a szálakat, noha a regény utolsó mondata egybeér a kezdő mondattal, ahogy az újra emberként megszülető Ximen elmeséli mindazt, amit elolvastunk.
A történet nemcsak fordulatos eseményeivel, izgalmaival köti le az olvasó figyelmét, hanem a bravúros elbeszélési technikákkal, így a narrátorok cserélgetésével, vagy - különösen az utolsó részben - a regényírás kulisszatitkaival. Legparádésabb megoldásnak Mo Yan szerepeltetését tartom, sokszor nevettem fel a történetben felbukkanó, nem létező elbeszélésein, regényein, amikből a szerző hosszan-rövidebben idéz is, és jellemzően lesújtó a véleménye róluk. Mo Yan mint maga is ximenfalvi, a szemünk előtt cseperedik fel,  gyerekkorában ügyefogyott és idétlen, később minden lében kanál, tudálékos, és végig egy gennyes kis alak, de azért lehet rá számítani, segítőkész és végeredményben ő kapja meg az utolsó rész elbeszélőjének tisztét is. Jellemző rá, hogy az egész mű épp az ő neve alatt jelent meg, :)
Mindenképp szólnom kell a kiváló műfordításról, amit Kiss Marcellnek köszönhetünk. Kiváló érzékkel festette meg a holdfényes, hallucinatórikus jeleneteket, a heves dialógusokat és szenvedélyes sorokat, a komikus versbetéteket rímestül. Kiss Marcell képes visszaadni a kínai próza sajátos lüktetését, miközben európai olvasók számára is befogadhatóvá varázsolja a szöveget. Páratlan szókincse, fordítási bravúrjai, kreatív jelzői megmelengetik az olvasó szívét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése