Lee Joohyung (이주형), ha lehet ilyet mondani, SNS-szerző, vagyis műveit részben
a szociális médián keresztül alkotja, és azon keresztül is népszerűsíti, magam
is így akadtam instagram fiókjára, ahol naponta osztja meg többek közt korábbi
művei részleteit vagy épp készülő könyvei sorait. Ezzel együtt rá is szoktam
arra, hogy a reggeli kávém mellett elolvassam ezeket a sokszor nem is különösebben
magasröptű, az élet szépségeire vagy épp nehézségeire rámutató sorokat. (Apropó,
kávé, a könyv egyik visszatérő motívuma.) Ezek után nem volt kérdés, hogy a
tavaly év végén megjelenő A nap, melyen felnőtté szeretnék válni c. könyvét
megszerzem és elolvasom.
A könyv nagyon
szép tipográfiailag, gazdagon illusztrált és könnyen emészthető, bár sokszor
kifejezetten mellbevágó, rövid karcokat tartalmaz. A fő téma a középkorú ember,
ha egészen konkrétak szeretnénk lenni, akkor a középkorú koreai apa
tapasztalatai, élményei, gondolatai. A középkorú ember koreaiul 중년
(中年) részben azt
jelenti, hogy az évek közepén álló ember, részben viszont azt is, hogy egy
bizonyos folyamat, történés közepette leledző emberről van szó, tehát egyfajta
átmenetiség jellemzi. A középkorú ember már nem vágyik vissza a gyermekkorba,
viszonylag stabil az identitása és az egzisztenciája, kevésbé hozza lázba a
karrier, inkább a megelégedett élet felé fordul, felértékelődnek a családi és
baráti kapcsolatai. Elfogadja, hogy az életben és a világban sok a keserűség,
baj és gond, nem menekül el ezek elől, mondhatni kialakul egyfajta túlélési
készlete, mellyel átvészeli a bonyodalmakat. Lee Joohyung szerint persze vannak
még álmai, céljai a középkorúaknak is, de ezek jobb esetben inkább már mások
felé irányulnak, jobbá tenni mások életét, biztatni, támogatni másokat. A könyv
nem titkolt szándéka egyben a vigasznyújtás is azoknak, akik elpillednek a
köztes létben, a család – munka – magánélet malmában elfáradóknak.
A kötet négy
fejezetből áll: Derűs nap (맑은 날), Felhős nap (흐린 날), Esős nap (비온 날) és Kitisztult nap (개인 날), mely jól mutatja a könyv ívét. A Derűs nap fejezetbe több
visszarévedő írás került, sok humorral, megismerhetjük a koreai hétköznapokat,
a munka világát, a vidéki gyermekkor emlékeit, az író figyelme gyakran
terelődik az önfeláldozó kisemberekre és az élet apró örömeire. A Felhős nap
kissé már borongósabb szösszeneteket tartalmaz, filozofikusabb, elvontabb
szövegeket a mások felé forduló életről, a saját tér fontosságáról, az anyagi
javak kultiválásától való elfordulásról, álarcokról stb. Az Esős nap volt persze
a kedvencem, ebben a fejezetben több karc is szólt a sztoikus helytállásról az
élet nehézségei közepette, az aktív és derűs életszemlélet fontosságáról, és
van egy klassz írás a koreai közmondások ellentmondásosságáról is. A Kitisztult
nap fejezet leginkább a gyermeknevelés örömeiről szól, nagyon bájos és poénos
jeleneteket olvashatunk a szerző magánéletéből, néhány írás szól a gyerekek
bölcsességéről, ezzel együtt az iskolarendszer csököttségéről is.
Nagyon ajánlom
ezt a könyvet minden koreai nyelvtanulónak, mert a szövegek kellemesen rövidek,
középszintű nyelvtudással jól érthetőek, de azért izgalmas, új szavakkal is
találkozhatunk, és a szövegek tartalmasak, elgondolkodtatóak vagy épp
kacagtatóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése