Tavaly
év végén hiánypótló könyv jelent meg, mely bepillantást enged a Magyarországon
alig ismert koreai irodalom világába. A cím ugyan történetet ígér, de
belelapozva a kötetbe jól látható, hogy itt részben többről, részben
kevesebbről lesz szó. A tartalomjegyzékből jól kiviláglik, amit az előszó is
megerősít, hogy a három nagy műnem közül részben terjedelmi okok miatt, a dráma
nem szerepel a kötetben, és az is világos, hogy leginkább a lírába vezettetünk
be, hisz a több, mint 250 oldalas könyvből mindössze 61 oldalon foglalkozik a
szerző prózával.
Ugyanakkor
a kötet sokkal több, mint egy irodalomtörténet, ugyanis Osváth Gábor a lírai
műveket nem pusztán bemutatja, elemzi, de magukat a költeményeket is
közzéteszi, többször koreai eredetivel, nyers- és szabadfordításokkal, értő
verstani elemzésekkel. Így a könyv gyakorlatilag megkerülhetetlen mindazoknak,
akik a műfordítás műhelytitkaiba kívánnak betekintést nyerni, és mindazoknak
akik maguk is koreai fordítással foglalkoznak. Ezzel együtt igazi csemegét kínál
azoknak is, akik koreaiul tanulnak, érdeklődnek a klasszikus és modern kultúra
iránt.
A
könyv kronológiai rendet követ, így a krónikák és mítoszok, klasszikus regények
és a szívemet megdobogtató panszorik bemutatásával indít, ezt a kínai nyelven
írt koreai versek,és a koreai nyelven írott versek követik, ahol a
legterjedelmesebb részt a szerző szakterülete, a sidzso és kászá kapja, majd a
modern kor prózája és költészete zárja az irodalomtörténetet. A kötet itt
azonban nem ér véget, Osváth részletesen bemutatja azokat a jelentős költőket,
akik a koreai költészet képviselőinek tekinthetők, megismerhetjük életüket és
műveiket is, mitöbb a szerző több verset is közöl saját fordításában. Az egyes
fejezeteket igazi kincsesbánya, forrásjegyzék zárja, ahogy magát a kötetet is
két nagyszerű melléklet (sidzso versek lexikai és grammatikai elemzése és egy
bibliográfia), illetve egy kiváló név- és tárgymutató zárja, ahol hangeullel is
olvashatóak az egyes nevek.
A
koreai irodalom rövid történetét olvasni olyan volt számomra mint egy nagy
utazás a világ egyik legizgalmasabb helyére. A könyvet szétfirkáltam,
összejelölgettem, becsillagoztam (a szamárfülezésről leszoktam) és egy életre
való irodalmat jegyzeteltem ki, amiket természetesen eredetiben el akarok majd
olvasni. Vannak olyan szerzők, akiknek az életútja iránt is nagy érdeklődésem
támadt, ilyen például Kim Szakkat (김삿갓) vándorköltő,
vagy Jun Dongdzsu (윤동주),
és persze az összes nő. Annak ellenére, hogy Osváth Gábor korábban megjelent A koreai nyelv és irodalom kötetét olvasva, sok mindent tudtam a koreai
irodalomról, mégis nagyon sok meglepő, sokszor szívfacsaró tényt ismerhettem
meg. Talán ezek közül a legszomorúbb a japán megszállás idején élt tehetségek
hányattatott élete volt, nagyon fiatalon haltak meg a költők, írók, sokszor
eszembe jutott, mennyit írhattak volna még, ha nem egy börtönben pusztulnak el
betegségektől elgyötörten.
A
kötet, mint említettem, egyben szöveggyűjtemény is, elsősorban a koreai
költészet kiemelkedő alkotásainak gyűjteménye, és ehhez kapcsolódóan
tanulmányozhatjuk elsősorban a szerző fordításait. Több esetben is részletesen
követhetjük egy-egy fordítás születésének útját, a szó szerinti fordítástól a
nyers változaton keresztül a kész műfordításig. Osváth fordító kreativitása,
érzéke és tapasztalata megcsillan nemcsak a versek értő magyar fordításában, de
a rímtechnikában és a gyönyörű költői képekben is.
A
könyv szép kivitelezésű, de sajnos a fotók nem mind jó minőségűek (a forrás a
wikipédia volt, és a szerkesztő nem méretezte át megfelelően a képeket, így pl. a panszori illusztrációja elég homályos lett), és nekem, aki erősen rövidlátó vagyok,
rettentően apró betűkkel van szedve a szöveg, így arról szó sem lehetett, hogy
a buszon is olvashassam. Mivel nem tudom nem szerkesztői szemmel is nézni, azt
kell mondanom, hogy a szerkesztő nem végezte hiánytalanul a dolgát, maradt
bőven helyesírási hiba a szövegben, nem volt egységes a szövegmegjelenítés (a
versek címe mellett hol szerepelt, hol nem az eredeti cím, néhol csak a
magyarra átírt cím volt feltüntetve, szerzők neve mellett hol volt, hol nem
évszám stb.), a zárójelek egy része nem záródott be, és a koreai írás is több
tipográfiával jelent meg. Tartalmilag nyilván kritika nem érheti a kötetet,
hisz a tudásom olyan csekély e területen, de hiányoltam Ra Hidok bemutatását,
aki ugyan említésre kerül a tavalyi fórum kapcsán a kötetben is, de mégis később
kimarad, noha több verse is megjelent és nagyon érdekes, izgalmas költői világa
van.
A
koreai irodalom rövid története tehát egy nagyszerű és izgalmas utazás, melyre
mindenki hivatalos, aki a koreai kultúra iránt komolyabban érdeklődik, vagy
szeretné megérteni a koreai emberek gondolkodását, érzésvilágát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése