Pak
Jaedong Élet-manhwa c. könyvére teljesen véletlenül akadtam a Koreai Kulturális
Központ könyvtárában, és első pillantásra egy nagyon emberi, egyszerű
verseskötetnek tűnt jó sok illusztrációval. Aztán ahogy belelapoztam,
beleolvastam rájöttem, hogy ezek a szövegek nem egészen versek, és a képek
funkciója is túlmutat az illusztrációkén, de mindaz, amit bemutatott, és ahogy
bemutatta azonnal rabul ejtett, így a könyvet egy nagyon kedves koreainak
köszönhetően elég gyorsan be tudtam szerezni, és szinte azonnal el is olvastam.
Az
Ulsanban született Pak Jaedong nem író, hanem grafikus és manhwa-rajzoló
művész, jelenleg a Szöuli Egyetem művészeti tanszékének professzora. Ez a
könyve pedig nem más, mint a Hankyeore (한겨레) lapnak írt
tárcái szisztematikusan rendezve, és ezekhez rajzokat is készített. Írásaiban a
koreai élet tipikus, vagy épp kirívó jelenségeit festi meg mesterkéletlenül,
nagyon vonzó számomra a szövegek egyszerűsége, és őszintesége. Ahogy a
hátlapszöveg is megjegyzi, Pak Jaedongnak „a világot vizslató szeme” van, és
szövegein nagyon érződik a képzőművészi látásmód, inkább képekben gondolkodik,
jeleneteket fest elénk, mint hogy szóképekkel bíbelődjön, nem mintha híján
lenne különben ez utóbbiaknak a könyv.
Nagyon
sok tárca árulkodik Pak Jaedong szociális érzékenységéről, a nyitó és záró kép,
illetve szöveg sem véletlenül az út mentén papírdobozt gyűjtögető idős néni
alakja, de felbukkan a nyomorék kéregető, az utcazenész, a kimerült dolgozók
figurája a metrón, és megrázó sorokat olvashatunk az erőszakos modernizációnak
áldozatul esett vidéki idősekről is.
Különösen közel állnak szívemhez a hétköznap
hőseit bemutató karcok, melyekben kreatív mesélőerővel rendelkező anyák és
nagynénik, szorgos és kimeríthetetlen ajummák, életművész zenészek, művészek,
világjobbító békeharcosok arca tűnik fel, többnyire megnevesítve.
http://www.hani.co.kr/arti/culture/book/78666.html |
Több írást is
szentel a koreai animáció mestereinek, az épp aktuális munkának, a vidéki
tájnak és embereknek, és nem mellesleg a zajongó nyestkutyáknak.
A könyv persze
bővelkedik a vicces és szívderítő képekben és szövegekben is, így felüdítő
olvasni a természetélményről és tavaszi-őszi színkavalkádról szóló
szösszeneteket, vagy a szerző fia megnevelésére tett kísérleteit, a
kutyakaki-dalról nem is szólva.
Aki
egy darabka valódi Koreát szeretne egy grafikus művész szemüvegén keresztül,
keresse meg ezt a könyvet a KKK polcán, vagy olvasson belőlük a napilap
hasábjain.
egyszer le kellene fordítani és megjelentetni itthon. köszönöm!!
VálaszTörlésÉn vállalkozok rá. :) Csak vajon ki adná ki?
Törlés