New 스타일 한국어 의성어* 의태어

A koreai hangutánzó és hangulatfestő szók bájait nem kell ecsetelnem, hisz az egyszeri nyelvtanuló nagyon gyorsan megtanulja – ha máshonnan nem a népszerű kpop dalokból -, a gyakran használatos, fülbemászó, cuki szavakat, mint a 두근두근 (izgatottság, szívdobogás), 반짝반짝 (ragyogó, csillog-villog) vagy 사뿐사뿐 (könnyed léptekkel). Ezek többségét magyar fordításban egy szóval nem is tudjuk mindig visszaadni, sokszor körülírással kell élnünk, hisz a koreaiak olykor olyan effekteknek is hangot adnak vagy hangulatot kölcsönöznek, ami egy magyarnak nem feltétlenül jut eszébe, például a koreai nyelvben van hangulatfestő szó arra, ha valakinek a betegsége hol javul, hol romlik. Ezek a szavak tehát vonatkozhatnak hangeffektre, fényjelenségre, mozdulatokra, állapotokra és hangulatokra egyaránt, képesek olyan árnyalatokat adni a hozzá kapcsolódó szónak, amivel sokkal plasztikusabbá és színesebbé teszi a mondandót.

A New 스타일 한국어 의성어*의태어 tankönyv 40 fejezetre osztva mutat be több, mint 170 olyan hangutánzó, hangulatfestő szót, melyeket nemcsak aranyos illusztrációkkal, de bőséges példamondat apparátussal is ellát. Nagyon sokféle területet mutat be a konfliktusoktól, lustálkodáson keresztül a különböző sebességű mozgásokon át a különféle állapotokig és hangeffektekig.

Mivel egynyelvű kiadványról van szó, a hangutánzó és hangulatfestő szóknak koreaiul olvashatjuk a meghatározását, majd egy példamondat következik, de függelékként minden szóhoz még további öt mondatot olvashatunk. Az egyes egységeket rövid tudásellenőrző teszt zárja. A könyv ráadásul úgy van megszerkesztve, hogy lefénymásolva, akár kis kártyácskák is készíthetők a szavakhoz, és a kiadvány azt is jelöli, ha valamelyik szó feltűnt a TOPIK nyelvvizsgán.

Nagyon szépen köszönöm Katának ezt a könyvet, amit ajándékba adott nekem, nagyon hasznos és nagyon élveztem a tanulást belőle!

A kép forrása: https://koreanvitamin.wordpress.com/2015/04/11/korean-textbook-review-new-%EC%8A%A4%ED%83%80%EC%9D%BC-%ED%95%9C%EA%B5%AD%EC%96%B4-%EC%9D%98%EC%84%B1%EC%96%B4-%C2%B7-%EC%9D%98%ED%83%9C%EC%96%B4/

韓中日共用漢字 808字 / 한중일 공용한자 808 자

Amióta Isii-nek köszönhetően olvastam a Koreában, Kínában és Japánban közös (használatú) hanjákról, azóta heves vágyakozás élt a szívemben, hogy ezzel kapcsolatosan beszerezzek valamiféle könyvet. Vágyaimat természetesen tett követte, így kaptam meg a 韓中日共用漢字 808字 c. kötetet, melyet szeretnék most bemutatni. Igazából ezekről a közös használatú hanjákról csak annyit tudtam, amit az Isii-től kapott cikkből kihámoztam, miszerint ezek a kínai írásjegyek a három országot kulturálisan összekapcsolják, ezért jelentőségük kiemelkedő, és elősegítik a három ország és kultúra közti kommunikációt, épp emiatt a közeljövőben mindhárom ország előtérbe helyezi a közös kínai jelek oktatását és ennek megfelelően fogja megváltoztatni az oktatási stratégiáját.

Dél-Koreában 1948 óta hivatalos írásmód a hangeul (한글), mely mellett bevezetését követően óriási propaganda indult. A kínai írásjegyeket, a 한자-kat régimódi, elavult maradványnak tekintették, olyannyira, hogy 1968 és 1972 között a kormány kényszernyugdíjazta az egyetemi oktatók egy részét, akik az előadásaikon hanjákat használtak. Ez az eset különben komoly ellenáramlatot indított, sokan épp ezért kezdtek el a 한문-nal, vagyis 한자-val írott klasszikus szövegekkel foglalkozni. Az 1990-es évek második felében azonban a hanját kényelmetlennek tituláló külföldiek megnövekedett érdeklődése miatt újra csökkent a hanja-k népszerűsége. Épp ezért 1998-ban Lee Jae-jeon (이재전) kultuszminiszter három elv alapján célul tűzte ki a hanják visszaépítését a koreai oktatásba, a három elv a következő volt: 1. a hanja a közös nyelv alapja távol-keleten 2. a hanják használata a koreai írásban is érje el a japánok színvonalát 3. legyen kötelező a hanják tanulása általános iskolától kezdve. Ezek az elvek végül sose mentek át a gyakorlatba, és a miniszter 2004-es halálával a törekvések is elcsitultak. Ugyan 2009-ben újra benyújtották a hanják kötelező oktatásának tervét, de azóta is csak specializációként vehető fel általános és középiskolákban, ezzel együtt a hanják oktatásának kérdéskörét teljes mértékben az egyes iskolák és intézmények hatáskörébe utalták. Így például akik az illusztris gangnami iskolákba járnak, azoknak kötelezően kell tanulniuk kínai írásjegyeket, de sok iskolába egyáltalán nem kell ismerniük őket. Ezzel szemben az egyetemi diplomák egy részéhez le kell tenni a hanja vizsga valamelyik szintjét, ez legtöbbször a 2급 (2000-2800 írásjegy) vagy a 3급 (1000-1800 írásjegy) szintet jelenti. [forrás: 한자의 부활]

Ami a szinteket illeti, létezik Nemzeti Hanja Vizsga (전국한자능력검정시험) is, ami 8 szintből és egy különleges haladó szintből áll, a 8. szint jelenti az alapot (50 hanja) és az 1. szint a legmagasabb (3500 hanja). A különleges szinten pedig több mint 5000 kínai írásjegyet kell ismerni..

És akkor térjünk is rá a csodálatos könyvecskémre, amelynek apropója már a fentiek tükrében is érthető, és persze nem ez az egyetlen ilyen kiadvány, mitöbb az ehelyütt is bemutatott Naver szótárnak is van 한중일 한자 része. Elárulom, hogy a könyv egy kicsit csalódás volt számomra, egyrészt mert számítottam valamiféle átfogó, bevezető jellegű tanulmányra, amely a három ország viszonyát mutatja be az írásjegyek tükrében, de semmi ilyesmi nincs benne. A könyv egy egyszerű bevezetővel kezd, melyben a kiadvány felépítéséről és hasznáról értekezik. Azt is elárulja, hogy a könyvet a három ország 30 szakértője állította össze, a 808 írásjegy a kínai „mai hétköznapi írásjegyek”-ből 801-et tartalmaz, és ehhez csatoltak még 7, a koreai felső középiskolában oktatott írásjegyet, mindez megegyezik a japán 701 oktatott és 98 hétköznap használatos kanjijával. A könyv három részből áll, a szintek szerint ismertetett szótár részből, és két mutatóból. A könyv természetesen koreaiaknak készült, tehát angol nyelvű magyarázatok nincsenek benne, egyedül a kínai írásjegy romanizációjánál tűnik fel, mert így jelölhető a hangsúly.

A szótár része tehát 8 szintet különít el, de csak 3급-ig hozza a hanjákat, hisz az 1. és 2. szintek már nagyon haladók. Minden egyes szint előtt egy tájékoztató összefoglaló olvasható, amely megmutatja, hogy az adott szinthez tartozó közös írásjegyek a szinthez kapcsolódó vizsgakövetelményből hányat tartalmaznak. A képen a 4. szint táblázata, mely a vizsgarendszer szerinti 250 írásjegyből 175-öt mutat be, ezután leckékre/részekre osztva olvashatóak az írásjegyek (egy lecke 4 írásjegy), a lap alján pedig a maradék 75 karakter is látható eum olvasattal, vagyis a könyv tulajdonképpen tartalmazza a hanja nyelvvizsga teljes anyagát is.

Az egyes leckék az írásjegy három változatát mutatják be, ezek az esetek jó részében teljesen megegyeznek, azonban nagyon sok esetben eltérnek egymástól, melyet színekkel is kiemel a kiadvány. A hanja karakter mindig sötétzöld, amennyiben ezzel megegyezik a hanzi és/vagy a kanji, úgy azok fekete színűek, ha viszont eltér az írás, akkor világoszöld lesz a két másik jel. A mellékelt oldalon például jól látható, hogy mind a négy karaktert kicsit másképp írják, ezért a hanja sötétzöld, míg a kínai és japán írásjegyek világoszöldek.

Az egyes szócikkek hármas felosztásúak, balról jobbra látható a koreai, a kínai és a japán írásjegy. A hanja alatt előbb a han olvasat, majd az eum, a kínai karakter alatt romanizált átírat hangsúly-jelöléssel és koreai kiejtés, a japán alatt pedig a hiragana átirat és a koreai kiejtése. Ez alatt a karakter vonássorrendje silabizálható ki, és három üres hely halvány nyomattal, ahová mi magunk is bevéshetjük a hanjánkat. A jobb oldalon koreaiul olvasható a karakter eredete, a példán a bárány hanjája látható, magyarázatként elolvasható, hogy csavart szarvak láthatóak egy bárány fejét ábrázoló jelen, a jelentése pedig bárány, aminek épp az éve most kezdődött. [Az más kérdés, hogy ez egy olyan bárány, ami kecske is.^^] Ez alatt hasznos szólások és kifejezések olvashatóak, az alábbi példán: 1. 양피 - irha, juhbőr 2. 양모 - gyapjú 3. 양두구육 - szó szerinti jelentése: juh fejű kutya húsú – vagyis valami, ami sokkal jobbnak tűnik, vagy jobbnak próbálják feltűntetni, de a valóságban silány 4. 구절양장 – szó szerinti jelentése: kilencszer csavarodott juhbél, amit használhatnak kanyargós, átláthatatlan útra, vagy arra, hogy a  világ annyira zavaros, hogy nehéz emiatt élni benne. Sajnos a 한자어-khoz, vagyis 사자/고자/한자성어-khoz nincs semmilyen magyarázat, ezeket másik szótárból kell előkutatni, pl. a Naverből.

A leckékbe foglalt szótárrészt egy táblázat követi, melyben a leggyakrabban használt 500 kínai írásjegyet foglalták össze, ezekben nem szerepel a kanji.

Az utolsó rész az eum olvasat szerinti mutató lenne, használata azonban kissé nehézkes. Egy jó mutató a keresőszóval nyit, amik betűrendbe vannak rendezve, itt viszont előbb a hanját látjuk, ezt követi a han olvasat, majd ezt az eum olvasat, vagyis ha keresünk valamit, akkor nem tudjuk könnyen átlátni, mert nem a sor elején van a keresőszó, hanem középtájon, ami kissé bosszantó. A könyvet jegyzetlapok zárják.

Young-Ja Kim-Beckers – Helmut Hetzer: Hanja. Handbuch und Lexikon der sinokoreanischen Schriftzeichen

A lexikon az 1982-ben megjelent Guide to Korean Characters újrakiadása német nyelven, de egy speciális kiegészítéssel, ami számomra igazán értékessé tette ezt a kiadványt. A kötet végén ugyanis 300 사자성어-t (négy kínai karakterből álló velős mondást, kifejezést) tartalmaz magyarázattal és német megfelelővel.

A kötet bevezetője ismerteti a koreai írás történetét, a kínai írásjegyek kialakulását és változásait, majd a hanják hat kategóriáját taglalja. A hanják lehetnek 1. egyszerű piktogrammok, ilyenkor közvetlen kapcsolat van a kép és a jelentés között, 2. egyszerű ideogrammok, ezek elvont fogalmak képi ábrázolásai, 3. egyszerű összetételek, 4. fonetikus összetételek, ezek a jelek tartalmaznak egy szemantikus, vagyis jelentésre utaló elemet és egy fonetikus, vagyis kiejtésre utaló elemet (a legtöbb hanja ide tartozik), 5. átvitt értelmű hanják és 6. többjelentésű hanják.

A lexikon egy módszertani útmutatót is ad a hanják elsajátításához, és a könyv megnyugtatja a hanják tömegétől elriadó tanulókat, a kínai írásjegyek ugyanis kevesebb mint 300 egyszerű karakterből tevődnek össze. Tanuláshoz javasolják a szókártyás módszert, a gyakori leírást, a 214 gyök tanulmányozását és a fonetikus elemek elsajátítását.

A bevezetőben ezután egy szócikk elemzése, az írásjegyek vonássorrendje, vonástípusai vannak ismertetve. A lexikon része táblázatos formában mutatja be a hanjákat vonásszám szerint, azon belül pedig gyökök szerint rendezve. A kötet számomra legizgalmasabb része a glosszárium, amely 300 sinokoreai mondást tartalmaz, az első szótag szerint betűrendben. A 사자성어-k vagy  한자성어-k olyan mondások, közmondások, szólások vagy velős jellemzések, amit jellemzően négy kínai karakterrel írnak le, de a gyűjteményben van három és két írásjegyből álló bölcselet is. Ilyeneket különben lehet olvasni a chengyu blogon, vagy naponta rápillanthatunk a Naver hanja-szótárjára, az 오늘의 사자성어-ra.

Néhány példa:

同床異夢 – 동상이봉 – közös ágy, különböző álmok – ugyanabban a szituációban mindenki más gondolatra juthat

Van, amelyiknek egészen hosszú sztorija van:

塞翁之馬 – 새옹지마 – Egy nap talált egy ember egy hátrahagyott lovat a földjén. Ez nagy szerencse volt. Azonban a fia lovaglás közben eltörte a lábát. Ez balszerencse volt. Ugyanakkor a sérülés miatt a fiút nem sorozták be katonának a háborúban, úgyhogy ez mégis nagy szerencse volt. – Vagyis sosem lehet tudni, hogy egy esemény szerencséhez vagy szerencsétlenséghez vezet-e.

A kötetet egy függelék zárja, amelyben különféle táblázatok és mutatók vannak. Az első koreai családnevek gyűjteménye hanjával, ezt követi a könnyen keverhető írásjegyek és a rövidített karakterek gyűjteménye. Külön táblázatban vannak a többjelentésű hanják és nagyon hasznos annak a 900 hanjának a gyűjteménye, amit elvileg középfokon illik ismerni, vagyis amiket középiskolában tanítanak, bár ma már csak választható tárgyként.

A mutató előtt egy kis táblázat ismerteti az egyes gyökök rövidülését, változását, ugyanis ezek komplexebb írásjegyekben kicsit megváltoznak, sokszor nehezen felismerhetőek. Mint minden lexikonban itt is van egy gyök szerinti mutató, amit vonásszám szerint rendeztek, és egy fonetikus mutató, amelyben a hanják eum (sino) olvasat szerint vannak rendezve, ezek használatáról a szócikk bemutatás után.

Egy szócikk bemutatása

A lexikonban táblázatos formában mutatják be a hanjákat, én most a „lámpa” (燈) írásjegyén keresztül mutatok be egy szócikket.

Bal oldalon látható maga a karakter, alatta a gyöke (itt ez logikusan a „tűz” (火), hisz az kell a világossághoz), mellette egy szám látható, 12 – a gyökön kívül ennyi vonás kell még a hanja megrajzolásához, ezt követi egy sorszám, ami a visszakereséskor hasznos. A hanja mellett 9 kis négyzetben a vonássorrend látható, nyilván nem mind rajzolható fel 9 lépésben, de a 1588. karakternél már ez túl nagy gondot nem jelenthet. Emellett következik a szöveges rész, előbb bal oldalon a han olvasat (불), aztán a német megfelelő (Lampe, vagyis lámpa),  és ezt követi jobb oldalt az eum olvasat (등). Ezután három példát láthatunk a hanja használatára összetételben, pl. ha az elektromosság jelét elétesszük, akkor egyértelműen „elektromos világításról” beszélünk, ez a 電燈 (전등), de itt olvashatjuk a „világítás” és a „világítótorony” szavakat is. Így egy hanja megtanulásával akár 4 vagy ennél is több koreai szót memorizálhatunk, ami ugyanarra a sinokoreai tőre vezethető vissza és így később akár ismeretlen szavakban is rájöhetünk arra, hogy a 등valamiféleképpen a világításra,  világítótestre utal.

Na jó, van előttem egy krikszkraksz, ezt hogyan tudom megfejteni?

Okés, ez nem lesz könnyű, elismerem. Amikor teljesen ismeretlen hanjával találkozunk, akkor a legegyszerűbb, ha másolás-beillesztéssel szépen benyomjuk a Naver hanja-szótárába és kész. A gond akkor jelentkezik, ha mondjuk nyomtatásban kerül elénk a hanja, mondjuk egy könyvet olvasva. Ilyenkor meg kell találod a hanja gyökét, ami többnyire bal oldalon vagy felül van – ehhez viszont nem árt, ha ismered a gyököket, 214 van belőlük, de ezek közül sok van, ami ritka. Ha megvan a gyök, akkor csak végig kell böngészned a gyökindexet és ráakadsz a keresett karakterre, a probléma az, hogy jó néhány írásjegy indexszáma hibásan jelenik meg a mutatóban... A másik megoldás, hogy tudod az eum olvasatot, pl. tudod a 비 (eső) szóról, hogy az 우 az eum olvasata, akkor nyilván a fonetikus indexből könnyűszerrel kikereshető, vagy begépelhető a Naverbe (a hanják gépeléséhez ugyanis az eum olvasatot kell bepötyögni, kijelölni az írásjegyet, majd a hanja jelre nyomni a tálcán és kiválasztani a legördülő menüből a megfelelőt, erről már volt szó itt). A harmadik megoldás, hogy megpróbálod a Daum vagy Naver szótár megfelelő funkciójába befotózni vagy berajzolni a karaktert és felismertetni, erről olvashatsz a Naver szótár vagy a Daum szótár bemutatásánál.

강형욱: 당신은 개를 키우면 안 된다

         

Tilos kutyát tartanod címmel jelent meg Korea mai napig legolvasottabb kutyaneveléssel foglalkozó könyve, mely Kang Hyung-wook kutyanevelő (nem kutyakiképző!) összegyűjtött írásait tartalmazza, melyek blogjában és egyéb csatornákon jelentek meg eddig. Kang Nincs a világon rossz kutya (세상에 나쁜 개는 없다) c. immár harmadik évadát ünneplő műsorán keresztül vált ismertté és népszerűvé Dél-Koreában, ahol a kutyatartásnak már egyfajta őrülete kezd kialakulni anélkül, hogy ehhez bármiféle felelősségérzet párosulna a gazdik részéről. A műsor olyan komoly viselkedészavarral küzdő kutyák eseteit mutatja be, melyek elsősorban a kutyatartási kultúrával nem rendelkező, nagyvárosokban élő dolgozó réteg ebeinél jelentkeznek. Kang kutyanevelő speciális módszereivel igyekszik rámutatni ezen zavarok kialakulásának okaira, és nem árulok el nagy titkot: a megoldás többnyire a gazdik viselkedésének megváltoztatásával kezdődik.

         Nem különös tehát, hogy Kang könyvét egy tiltó formulával címezte meg, mert határozottan az a véleménye, hogy Korea egyelőre még nem alakított ki olyan kutyatartási kultúrát, különös tekintettel a kis- és újabban már nagytestű kutyákat is tartó nagyvárosi rétegre, melyben egy kutya felelősségteljesen és egészségesen felnevelhető. Tehát könyve egyik visszatérő gondolata, hogy ha nincsenek megfelelő körülmények, ha napi 12 órára egyedül kell hagynunk a magányába belebetegedő kutyáinkat, akkor inkább álljunk ellen a kísértésnek, én ne vegyünk kutyát. A könyvre – ahogy különben Kang műsorára is – jellemző ez a szigorú és egyben óva intő hang, a kutyanevelő nem titkolt szándéka ugyanis, hogy rádöbbentse, sőt olykor sokkolja a koreai olvasót a ténnyel, hogy kutyáit milyen nagyfokú stressznek és szenvedésnek teszi ki meggondolatlan magatartásával.

         A kötet három nagyobb részből áll, melyekben rövid, pár oldalas szövegek vannak egyszerűen és közérthetően megfogalmazva. Az első fejezet, melynek címe megegyezik a könyv címével, jellegzetes, olykor meghökkentő, felháborító és bizonyos esetekben sokkoló (sajnos, valós) példákon keresztül mutatja be a koreai ebtartási kultúra pregnáns hiányát és annak következményeit. Koreában a kutyákat leginkább vidéken tartották jelző funkcióval, és a mai napig jellemzően 1 méteres kenderkötélen tengetik napjaikat. A kutyát ráadásul hagyományosan mocskos állatnak tartják (nagyjából, ahogy ezt mi hisszük a disznókról), mert sokat ürít, és nem fedi el az ürülékét, mint a macska. Az elmúlt években azonban a nagyvárosokban egyre többen kezdtek el kedvtelésből tartott, kistestű (fehér) kutyákat vásárolni, hogy nagyvárosi magányukat, depressziójukat és a munkahelyi stresszt oldják, illetve mivel Koreában is egyre gyakoribb a csak férjből-feleségből álló családmodell, ott is jellemzően kutyát vásárolnak, de a motivációk közt szerepel még a divat is. Erre természetesen azonnal válaszolt a koreai ipar is, megjelentek a bevásárlóközpontokban az ún. „pet factory”-kból többnyire túl korán kikerült kutyusok, melyeket a vásárlók a többi termékkel együtt ugyanúgy hazavihetnek. Kang felhívja a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket rejt mindez, a „pet factory”-kban erővel pároztatják az állatokat, melyek sokszor az anyakutya viselkedésének erős zavarával járnak, így eleve nem képes a kölykeit megfelelően nevelni. A körülmények is botrányosak: a Koreában klasszikus fémrácsos ketrec, a kölyköket, pedig jóval korábban elveszik az anyától, hogy azok képesek legyenek egyáltalán szocializálódni. A bevásárlóközpontokban shoppingoló pedig nem gondolja át, hogy mit tesz, amikor a kiskutyát is beemeli a rizs és a chips mellé kosarába. Ma Koreában a kutyák 90%-a ilyen gyárakból kerül elő.

         A második blokk a kutyák helyes tartásával, a felmerülő problémák kiküszöbölésével foglalkozik. Ha úgy döntünk, hogy életünket egy kutyával is megosztjuk, azt igen alapos előkészületeknek kell megelőznie, melyeket Kang sorra vesz ebben a fejezetben. Nagyon hasznos, hogy a könyvben vannak összefoglaló táblázatok, melyekben kiemelve olvashatjuk a legfontosabb pontokat, így a vásárlás előtti szempontok listáját is. A fejezet tárgyalja a kutya beszoktatását a családba  - Kang szerint minimum 3 hét szabadságra kellene mennie a gazdinak, hogy ezalatt a kutyus szeparációs szorongását oldja és egymáshoz idomuljanak, azonban Koreában az alapszabadság mindössze 15 nap… A fejezetben többek között szó esik a helyes névválasztásról, a kutyafajták jellemvonásairól, térigényéről, a saját tér fontosságáról (nagyon sok pszichés zavart önmagában az okoz, hogy a kutyának nincs helye, vagy olyan helyen van, ahol folyamatos stressz éri), a parancsszavak hasznáról és káráról, a haszontalan vagy neurózist okozó gyakorlatokról (pl. arra tanítani a kutyát, hogy feküdjön a hátára és a hasát fedje fel, vagy engedje magát ott simogatni, ahol őt zavarja), a szintén sok szenvedést okozó farokcsonkításról (ezzel a kutyát megfosztjuk a kommunikáció egyik fontos szervétől). Kang azt tanácsolja, hogy a 4-5 hónapos kutyusnak adjuk meg a lehető legnagyobb teret, és igyekezzünk inkább mi eltenni jó helyre a cipőinket, de a kutyának meg kell ismernie a teret, ahol élni fog, és ehhez az egyik mód bizony a rágcsálás. Igyekezzünk minél több munkát adni az orrának (nose work), ebben az időszakban semmilyen műtétet ne kövessünk el rajta, és minimum 3 méteres pórázon sétáljunk vele lehetőleg hámmal. A sétálás kapcsán fontos, hogy nem a gazdi sétál, sőt még csak nem is sétáltat, hanem a kutya, ezért erősen ellenzi a rövid pórázt és a láb melletti szoros sétát, ami a kutyát minden élvezettől megfosztja. Parancsszavak helyett inkább mozdulatokkal igyekezzünk szabályokat kialakítani a házbeli és azon kívüli viselkedésre (ezeket a gesztusokat a műsorban nagy sikerrel alkalmazza Kang), a kutya ugyan nagyon sok szót megért, de a mozdulatokból sokkal könnyebben olvas. Az etetés kapcsán Kang azt javasolja, hogy kezdetben mindig legyen étel a kutya előtt, amit az először fel fog ugyan falni, mivel erős benne a falási ösztön és folyamatos a szorongása, hogy az embertől függ a tápláléka, azonban ha megtapasztalja, hogy emiatt nem kell aggódnia, a kutya magától kialakít egy táplálkozási rendet és csak annyit eszik, amennyit kell – szabadszedés, ahogy Kang fogalmaz. Sokat foglalkozik a szobatisztaság kérdésével, meglepő, de a koreaiak többsége ezt nem tartja kardinális kérdésnek, így a kutyáik a lakásban többnyire bárhová üríthetnek, a legtöbb eb azonban normális esetben egy helyen szabadul meg az anyagtól. Kang elemzi, hogy mit jelent, ha egy kutya szerteszórja az ürülékét, vagy megeszi azt, és 4-5 hónapostól a felnőtt kutyáig bemutatja, hogyan lehet ezzel kapcsolatban jó gyakorlatokat kialakítani. Zárásként Kang foglalkozik még a gyerekkori kutyafóbia viselkedésterápiájával is.

Nose work gyakorlat speciális szőnyeggel

         A harmadik fejezet témája valójában a gazdi. Mivel a legtöbb szorongást és neurózist a gazdi helytelen magatartása okozza, így legalább akkora figyelmet szentel az emberi viselkedésnek. Itt is sokat foglalkozik a helytelen parancsszó használattal, a kommunikációs formákkal, javasolja a büntetés elkerülését, a testi fenyítés minden formáját elveti, helyette továbbra is a határozott mozdulatokat (pl. blokkolás) javasolja, amellyel a kutya értésére adjuk, ha úgy tetszik a saját nyelvén, hogy mit szeretnénk. Fontos a jutalomfalatok gyakori használata, a kutya sokkal jobban értékeli a megosztott falatokat, mint akár a simogatást, Kang pontokba szedve írja le a mozdulatokkal tanítás módját. Itt foglalkozik a kutyák agresszív magatartásával, a szeparációs szorongás tüneteivel, és azzal, hogyan segítsük a kutyát e szorongás leküzdésében.    

Kang nem szereti a koreai 애완견 (愛玩犬) kifejezést használni a magyarul kedvtelésből tartott kutya, vagy öleb szóra, az 애완견 jelentése: olyan kutya, amit arra használunk, hogy szeressen minket, helyette a 반려견 (伴侶犬) kifejezést használja, ami azt jelenti: olyan kutya, akivel egy családot alkotunk, együtt élünk, az elnevezés különben Konrad Lorenztől származik.  Egy családtag azonban nem játék, nem kiegészítő ékszer, nem szelfi-háttér, így Kang könyvét megintcsak azzal zárja, hogy legyünk körültekintőek és felelősek. „Oly sokszor nem értjük barátunk legapróbb mozdulatát sem. Mi lenne, ha mostantól jobban törekednénk arra, hogy figyeljünk a jelzésekre? Ő biztosan nagyra értékelné mindezt. Ne jó gazdi, hanem jó barát légy!”

Kang Hyun-wook YT csatornája (koreai)

https://www.youtube.com/channel/UCee1MvXr6E8qC_d2WEYTU5g

15 perc, ami megváltoztatja a világot (előadás, koreai nyelvű, angol felirat van)

https://youtu.be/ecUWKU_v318

Holnap (koreai)

http://www.bodeum.co.kr/index.php

김영하: 읽다

Amint megjelent kedves koreai íróm, Kim Yungha trilógiája (Írni – Olvasni – Látni), nem volt kérdés, hogy becserkésszem-e az olvasásról szóló darabot. Biztos voltam abban, hogy ha íróként olyan magával ragadó könyveket tud írni, olvasóként is egymásra fogunk találni – mondanom sem kell, reményeim beteljesültek. A hat izgalmas irodalmi előadást tartalmazó kötet végig roppant szívmelengető volt olykor meglepő fordulatokkal és igen veretes mondatokkal, szívdobogtató gondolatokkal. 
A hat előadás az olvasás különböző dimenzióit járja be, meglepő módon elsősorban az európai klasszikusok mentén, viszonylag kevés szó esik a távol-keleti kultúra gyöngyszemeiről, kétségtelen, Kim Yungha a nyugati kultúra, és az orosz irodalom szerelmese. Az első előadás a „veszélyes olvasás” módozatairól szól, így a Möbius-szalagszerűen önmagát, vagy hőseit (is) felszámoló, olvasót magába kebelező könyvekről mesél, így az Oidipusz királyról, Borges könyvtáráról, vagy Calvino furmányos meséiről. A második előadás olyan történetekről szól, melyekben a főhőst megőrítik a könyvek, itt főleg Don Quijote és Bovaryné kapcsán fejti ki a szerző, milyen módon hat ránk az olvasott szöveg. A harmadik előadás témája a labirintusszerű könyvek, melyekben az olvasó rendre elveszíti a referenciapontjait, így maga is bolyong a szövegben, itt főleg Kafka A kastély c. művéből olvashattunk részleteket, és ezekhez kapcsolódó gondolatokat. A negyedik előadásban a regényolvasás hasznáról és káráról olvashatunk, talán az egyik legszellemesebb írás, itt megidéződik Nabokov, Pamuk, és szó van a regény fikciós síkjának és a valóság síkjának összecsúszásáról is. Az ötödik részben a negatív szereplők vonzerejével foglalkozik az író, meghökkentő mód a Sopranos sorozattal példálózva, irodalmi párhuzamokat pedig Dosztojevszkijtől és Goldingtól merít. Az utolsó előadás címe: Az olvasó mint az könyvuniverzum stopposa, egyértelműen a legkedvencebb előadásom, noha kicsit kilóg a sorból, mert többet tudunk meg az írás műhelytitkairól és az írókat nyomasztó ügyekről, mint a könyvek titkos kapcsolatairól, az intertextualitás szépségeiről. 
Összességében egy hallatlanul izgalmas, kellemes, könyvmolyok lelkét simogató előadássorozat, melyben nincs szakzsargon, tehát könnyen érhető és nem mellőzi a humort és a személyességet sem.

Zhang Jiajia: Olyan átlagos embert szeretnék, mint te

Nagy kópé ez a Zhang, amikor ilyen megkapó címet ad a könyvének, vagy amikor a fülszövegre könnyedén odabiggyeszti, hogy „ha könyvemet a kellő figyelemmel olvasod, a szerelmek, a barátságok, a felnőtté válás minden kisebb és nagyobb buktatóján könnyedén úrrá leszel, hiszen így történt velem is.”. Kit ne nyugtatna meg a gondolat, hogy átlagossága (ami természetesen csupán egyik különlegességünk a sok közül) szerethető, és hogy útmutatót kaphat, egyfajta gyógytörténeteket, melyeket elolvasva régi vagy aktuális kapcsolati gubancokat könnyedén oldhat majd meg.

Az igazság azonban a felvezető gondolatokban rejtőzik: „Akik olvasnak majd ezekből az esti mesékből, azonnal látni fogják, milyen csapongó könyv is ez.” Pontosan ezt kapjuk, esti órákra, vagy őszi napokra, kávé mellé szánt rövid, borongós, olykor meghökkentő vagy groteszk történeteket kapcsolatokról, elsősorban párkapcsolati bonyodalmakról, melyek legtöbbször kesernyés esszenciáit a szerző az elbeszélések elé is beilleszti, hogy annál nagyobbat üssenek, amikor kontextusba kerülnek a történetben. Nagyon érdekes különben, hogy az író időnként egyes bekezdéseket egy az egyben újra megismétel egy szövegen belül, ennek később egy frappáns magyarázatát olvashatjuk a Menjünk egy kört! c. elbeszélésben: „Amikor szóról szóra újra elmesélünk valamit, rettegünk attól, hogy valami kimarad a történetünkből.” Tehát fontos az ismétlés, az újramesélés és újragondolás, nemcsak egy szövegben, hanem az emberi kapcsolatokban is – talán ez a könyv egyik üzenete.

A kötet nyolc éjszakából áll, minden éjszakához öt-hat elbeszélés tartozik, melyek – ha úgy tetszik – egy kapcsolat stációit ábrázolják. A történetek ugyan külön-külön is jól olvashatóak, de lazán összeköti őket a nanjingi kocsma, mely mint pulzáló, meleg központ összegyűjti a bánatos és megfáradt lelkeket, a történeteken át- meg átsétáló szereplők, vagy épp maga a szerző („harmadrangú író”), aki maga is a történetek hol aktív, hol passzív szereplője, aki begyűjt, megfigyel és levonja a következtetéseket.  

A történetek többsége beteljesületlen, félresikerült szerelmekről szól, és ilyen tekintetben számomra a könyv nagyon tömény volt, érzelmileg némiképp megterhelő, különösen, hogy számomra a párkapcsolat soha nem volt a boldog, kiegyensúlyozott élet alapfeltétele. A történet szereplői viszont úgy tekintenek párjukra, mint világuk megkonstruálójára, és ahogy ez egy történetben elhangzik: „Sajnos, ha valaki más teremtette meg a világunkat, az a másik bármikor otthagyhat minket benne.” (A friss rákgombóc szerelme). Súlyos gondolat, mely alatt a szereplők egy része érzelmileg, egzisztenciálisan is összeomlik. Nagyon sok elbeszélés szentenciája, hogy mi magunk egy szeretett személy életében bizony csupán a háttér, a kontextus szerepét töltjük be, míg mi teljes identitásunkat a másikhoz tapasztjuk. És amikor a másik ellibben mellőlünk…

Most, hogy a posztomhoz újra kézbe vettem a könyvet, lapozgattam a történetek közt, és újra elolvastam az aláhúzott sorokat, megint átjárta szívemet a borongós melegség. Az járt a fejemben, hogy valóban akkora ráfizetés-e „félreszeretni”, „mellészeretni”, ha közben mégis tanulunk valamit önmagunkról, visszapillantásunk újranézéssé válik (A fiatalságba nincsen visszaút), és képesekké válhatunk újraálmodni önmagunkat. Melankolikusságában is szívmelengető, nosztalgikus érzéseket kavaró, elgondolkodtató kötet.

Szeretném megköszönni a könyvet Kiss Marcellnek, aki eredeti kínaiból elképesztő bravúrral, tehetséggel és érzékkel ültette át magyarra Zhang írását, nagyon tetszettek a beszélő nevek, a szójátékok, a kínai metaforák magyarra fordításai, és különösen tetszettek a fejezeteket felvezető versek fordításai. 

Herman Melville: Moby Dick

A Moby Dick monumentalitása szinte már közhely, ahogy az is közismert, hogy teli van a nagyközönség (?) számára emészthetetlenül száraz és unalmas cetológiai és bálnahalászati fejezetekkel, melyek az amúgy izgalmasnak ígérkező történetet folyton megszakítják. Nyilván nem véletlen, hogy Melville könyve a kedvenceim közé tartozik, így számomra az akkurátus leírások a bálnavadászok életéről, a bálnavadászat kellékeiről és eszközeiről, a rejtélyes ámbráscet minden porcikájának mélyreható elemzése csöppet sem volt érdektelen, sőt kifejezetten izgalmasnak találtam.

A Moby Dick története talán mindenkinek alapvonalaiban ismert, a Pequod bálnavadászhajó a féllábú, megszállott Ahabbal az élén majdnem körbehajózza a Földet a titokzatos fehér bálna nyomában, de vadászatuk kudarcba fullad, és Moby Dick - a narrátoron kívül - mindenkit és mindent elpusztít. Azt már kevesebben tudják, hogy nem az összecsapás a regény lényege, hanem a hajsza, és nem is kifejezetten az albínó cet utáni vadászatról, mint inkább az élet értelmének, a világ szavakba önthető lényegének, vagy ha úgy tetszik a végső igazságok hajszolásának hiábavalóságáról szól, nem is épp leplezetten. Ugyanis a sok technikai leírás közt, mindig ott bújnak a velős megállapítások, olykor filozófusokat citálva, melyek a világ bizonytalanságáról, reménynélküliségéről, esetlegességéről, a szavak gyengeségéről, a határok megállapításának nehézségeiről, összességében a világ, az emberi élet céltalanságáról szólnak. Persze ezeket a keserű megállapításokat nem is vethetjük a könyvtárosi vénával megáldott, de amúgy valóban depressziós narrátor szemére, hisz miközben hónapokon keresztül utazunk a Pequod hajón az olvasót is meglegyinti ez a rezignált állapot.

Narrátorunk, Ishmael tényleg terápiás célzattal csatlakozik a baljós előjelekkel körülvett Pequod legénységéhez, de a kapitány nagyon sokáig nem jelenik meg a színen, amikor pedig feltűnik a féllábú, hangosan kopogó lépteivel kedélyeket borzoló, őrült tekintetű kapitány, már lehet sejteni a drámai véget. Ahab sátáni színekben tűnik fel, akinek hübrisze tulajdonképpen az eget ostromolja, az ismeretlent, a rosszindulatú anyatermészetet, mely megcsonkította, s melynek szimbóluma a fehér bálna. Moby Dick szintén démonikusként jelenik meg, a természet kegyetlen ereje bontakozik ki benne, amikor a többi cettől eltérően viselkedik, vagyis az emberre támad. Ishmael bizonyos szempontból Ahab bűvkörébe kerül, hisz ha meggondoljuk, hogy az olvasandó regény az eset megtörténte után íródik, a leírások aprólékosságában, a gyakorlatilag az élet minden megnyilvánulását a bálnával összefüggésben látó narrátor, aki ily módon képtelen kiszabadulni a bálna hatalmából, tulajdonképpen legalább annyira őrült, mint maga Ahab. Vajon Ishmael képes-e körülírni saját „regénye” tárgyát, vagy alulmarad ebben a vadászatban?   

A könyv másik nagy erénye számomra, hogy fittyet hány a regény műfaji korlátaira, van benne lajstrom, használati útmutató, technikai leírás, természetrajz, taxonómia, néprajz, idézetgyűjtemény, legenda és nagyon sok olyan fejezet, ami konkrétan színműként jelenik meg rendes alkotói instrukciókkal.

Összességében bár második olvasásra nem volt olyan nagy hatással rám ez a könyv, mégis az egyik legnagyobb klasszikusom, mely képes olyan hangulatot idézni, mely egyszerre ringat el, és egyszerre ráz fel.