Karácsonyra megint lesz mit a fa alá rakniuk Korea
híveinek és mindazoknak, akiket a koreai kultúra egészen meglepő magyar kapcsolatai
izgatnak. Csoma Mózes legújabb, az 1956-os forradalom 60. évfordulójára megjelent
kötete nem másra vállalkozik, mint hogy bemutassa az 56-os esztendő eseményeit,
állapotát és közhangulatát az ekkor már kettéosztott Koreában, támaszkodva
alapos és bőséges levéltári kutatásokra és média-archívumokra. Az eredmény: egy
hallatlanul érdekfeszítő, lebilincselő kötet, melyet bizony helyenként
elérzékenyülve olvastam.
A Koreai-háborút követő fegyverszünet után sokan
hiszik, hogy Észak-Koreában a nyomorgás évei köszöntöttek be, míg Dél-Koreában
virágzásnak indult a gazdaság és kialakult egy demokratikus kormányzás, ám
valójában a helyzet sokkal borúsabb volt. Dél-Koreában 1948-tól Li Szin Man
meglehetősen kétes eszközökkel nyerte sorra az elnökválasztásokat, és talán nem
túlzunk, ha az erősen antikommunista beállítódású elnököt diktátornak nevezzük,
ahogy ez később, szobrának ledöntésekor, a híradóban is elhangzott. A könyv
részletesen foglalkozik az ellentmondásos politikus intézkedéseivel, az ellene
és kiépített rendszere ellen irányuló diáklázadások bemutatásával, és hogy
hogyan használta fel propaganda célokra az 56-os forradalom hírét, eseményeit.
(Számomra izgalmas, bár nem ismeretlen momentum volt, hogy felesége az osztrák
származású Francesca Donner volt, akit a német wikipédia szerint „ausztrál
nőnek” neveztek, mivel az átlag koreai számára nem volt világos különbség a
hasonló nevű távoli országok között.)
Mivel a szerző korábbi köteteiből (pl. a SövényAladárról vagy a koreai diákok 50-es évekbeli magyarországi életéről szóló könyvből)
elég sokat megtudhattunk már az 56-os forradalom hatásáról Észak-Koreára, ezért
a könyv túlnyomórészt Dél-Koreával foglalkozik, de még így is számtalan új
adalékkal szolgál a kötet az Észak-Koreára gyakorolt hatással kapcsolatban. Többek
közt beszámol arról, miként csapódott le mindez a Koreai Magyar Kórház orvosai
körében, így arra is fény derül, hogy volt magyar áldozata a KNDK orvosi
praxisának…
1956 híre Dél-Koreában elképesztően nagy hatást
váltott ki, a romantikusan „tánc és ének
országa”-ként megjelenő Magyarország iránt hallatlan szenvedéllyel érdeklődtek
a koreaiak, az akkori médiában szinte patetikus hangnemben nyilatkoztak a
forradalom híréről. Hihetetlen, de a szöuli Yonsei Egyetem diákjai
megalakították a Magyar Szabadságot Védő Önkéntes Diákkatonák alakulatát azzal
az eltökélt céllal, hogy segítsék tettleg is a magyarokat. A Li Man Sob által
vezetett csapat, mely természetesen nem indult végül el a távoli Magyarország
felé, egyik tagjával, Ju Dzse Gon úrral maga Csoma Mózes készített
mélyinterjút, melynek tartalma a könyvben olvasható.
Mint a koreai irodalom nagy híve szívdobogva
olvastam az 56-os forradalom utóhatásaként Dél-Koreában kiadott „Magyarország
szomorú dala” c. verseskötetről. A könyv nem csupán a kötet bemutatását
tartalmazza, de a koreai költők verseinek tartalmi leírását a főbb költői
képekkel.
Megrendítő volt olvasni Derecskey Károly, aki 56-os
emigránsként már járt Szöulban, koreaiakhoz intézett beszédét a magyarok sorsáról,
amely hallatlan ovációt keltett az akkori közönségben. (Derecskey beszámolóját
különben mindenképp érdemes elolvasni, döbbenetes.)
Ezek után az elégedetlenség pregnáns jeleit
felmutató dél-koreai társadalomban nyilvánvaló volt, hogy változás következik
be, Li Szin Man szerencsére maga is belátásra jutott, és végül lemondott, utat
nyitva ezzel a demokratizálódás felé.
Ajánlom minden érdeklődő figyelmébe ezt az
olvasmányosan megírt, lebilincselő könyvet, mely méltó emléket állít az
1956-os forradalomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése