A koreai-magyar diplomáciai
kapcsolatok 30. évfordulójára egy különleges fotóalbum látott napvilágot, mely
a két földrajzilag ugyan távoli, de a történelmi párhuzamosságok okán mégis oly
közeli ország kapcsolatának alakulását mutatja be. Több szempontból is kuriózum
a kötet, egyfelől olyan képek kerültek a válogatásba, melyek java sehol
korábban nem volt látható, másfelől három nyelven olvashatunk kommentárt a
fotókhoz: angolul, koreaiul és magyarul. A fotókat Dr. Csoma Mózes,
Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete válogatta kiváló érzékkel,
noha bevallottan szubjektíven – alapvetően a koreai-magyar diplomáciai és
kulturális kapcsolatokat prezentálandó.
A praktikusan kis formátumú, kiváló
minőségű album (egy oldal – egy kép, szemközti oldalon értő kommentár) az első
oldaltól beszippantja az olvasót, mintha egy történelmi utazásra indulna. Az
első kép rögtön a Kjongbokkung-ot ábrázolja, kissé felverte a gaz az ősi
köveket (1908-ban, a japán megszállás előtt készült kép) és Dr. Bozóky Dezső, a
koreai kultúra talán első igazi nagy szerelmese, épp az épület felé lépked
többedmagával. Az utolsó fotón pedig a régóta várt, Budapest-Szöul közvetlen járat
indításának ünnepét láthatjuk. Átlapozva a gazdag képanyagot megállapíthatjuk,
hogy a két esemény között eltelt évek, mennyire sokszínűek, élményekben gazdagok
és több szempontból is termékenyek voltak. Láthatunk képeket az észak-koreai
magyar kórházról, illusztris észak-koreai politikusok és művészek
protokoll-eseményeiről, művészi előadásairól, megnézhetjük a hazánkba érkező észak-koreai
gyerekek életképeit, megcsodálhatjuk a koreai táncosnők gyönyörű öltözékét, és
megfigyelhetjük a kibontakozó diplomáciai és kereskedelmi kapcsolat fontosabb
jeleneteit.
Természetesen muszáj írnom azokról
a képekről, melyek rögtön megragadtak. A 20. kép 1951-ben készült, a Nemzeti
Szalon homlokzatán egy hatalmas felirat (A koreai gyermekekért) hirdeti a
kiállítás tárgyát. A szocialista művészeteszménynek megfelelően egyszerű, mégis
kellőképp monumentális lett ez a hirdetés, és izgalmas lehetett a tárlat, ebbe
bele is lehet kukkantani az MTVA Archivumán keresztül. A 33. képen Sövény Aladár látható, amint az „ablak” szót tanítja egy
észak-koreai árvának. Sövény a kislány kezét fogva rajzolja vele együtt a
mintaszerű betűket, s noha a magyar nyelv tanulása meglehetősen nehéz volt a
koreaiaknak, mégis látható az igyekezet mindkét fél részéről. A 44. kép egyszerűen zseniális: egy copfba
font hajú úttörő kislány „szívküldi” feliratú szívecskéket oszt népi viseletbe
öltözött koreai kislányoknak. A gyermeki arcokon egyszerre látszik
megilletődöttség, öröm és csodálkozás. Az 52. kép, melyen Kodály Zoltán látható
érdeklődő koreai kisfiúk körében, méltán lett a szöuli Magyar Nagykövetség ünnepi
facebook borítója. Kodály nagy érdeklődéssel fordult a koreai pentaton népdalok
felé, és szemmel látható, mennyire elbűvölte őt is a koreai gyerekek bája. És
végül a 67. képre hívnám fel a figyelmet, ami annyira megindító, hogy percekig
csak néztem az arcokat, melyek a Yonsei Egyetem előadótermének homályából tűntek
elő – a Magyar Szabadságot Védő Önkéntes diákkatonák arcai, akik a magyar 56-os
forradalom hírére ifjonti hevülettel megszakítva tanulmányaikat Magyarországra
készültek, hogy a kommunizmus ellen harcoljanak.
Jelentős kiadványról van tehát szó,
nemcsak kulturális, és fotódokumentációs szempontból, hanem mert képes
megrezdíteni azokat az érzelmi húrokat, melyek mintha a magyar és koreai
emberek szívében hasonlóképp pendülnének meg.
Nagyon szeretném ezúton is
megköszönni az értékes kiadványt Dr. Csoma Mózes Nagykövet Úrnak, és nem tudom
szavakkal kifejezni, mennyire meghatott önzetlen és nagylelkű ajándéka. Nagy
becsben fogom tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése