Son Won-Pyeong (손원평) regényének főhőse egy fiú, akinél igen hamar diagnosztiztálják az alexitímia nevű betegséget. Az alexitímia alapvetően pszichés betegség, és az érzelmek detektálásának, értelmezésének és kifejezésének nehézségét jelenti, de előfordulhat, mint esetünkben, hogy az amigdala fejlődési rendellenessége miatt válik valaki érzelem nélkülivé. Az amigdala koreaiul szó szerint „mandulaszerv” (편도체), ezért főhősünk meglehetősen sok mandulát fogyaszt abban a reményben, hogy ez hatással lesz a betegségére.
Szon Juncse (선윤재) gyerekkorától kezdve küzd azért, hogy képes legyen felismerni, értelmezni és az elvárásoknak megfelelően reagálni környezete érzelmeire, és ebben nagy segítségére van édesanyja, nagymamája és az irodalom (yepp!). Ám egy sokkoló gyilkosság következtében elveszíti nagymamáját, édesanyja pedig kómába esik, így a kamaszodó fiúnak önállóan kell boldogulnia egy idősebb férfi laza felügyelete mellett. Igyekszik egyedül tovább igazgatni az antikváriumot, amit anyja nyitott meg, és az iskolában is helyt állni. Közben egy különös megbízást kap az anyja melletti kórteremben gyakran feltűnő férfitől, aki arra kéri, hogy felesége halálos ágyánál játssza el a gyerekként elrabolt fia szerepét, amit hála az érzelmi reakciók pontos megfigyelésének, Juncse teljesíteni tud. Azonban a valódi fiú is megjelenik, Koni. És Koninak nincs más vágya, mint érzelemnélkülivé válni. A két fiú egyre közelebb kerül egymáshoz és a történetben sok fordulattal a barátságuk bontakozik ki és egyben Juncse érzelmeinek lassú kibomlását figyelhetjük meg.
A filmszerűen izgalmas, letehetetlen könyvet olvasva gyakran elmerengtem az emberi érzelmi reakciók furcsa logikáján, amit a főhős a saját szemén keresztül láttat, és olykor magam is meglehetősen kiábrándító következtetést vontam le az emberek csapodár érzelmeit és üres szavait illetően. A történet szereplői nagyon vonzó figurák, a főhős mellett a vad Koni és Juncse *spoiler* szerelme *spoiler* Dora is valamilyen módon kívülálló vagy kivülrekedt fiatalok, sajátos életfelfogással. Igen szívmelengető a könyv számos irodalmi vonatkozása, és a könyvekről és olvasásról szóló sorok is nagyon szívbe markolóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése