Mielőtt elkezdtem olvasni, a könyv írója az IG-n óva intett, hogy ez egy könnyedebb könyve, mégis az 어른이고 싶은 날 után nehezen tudtam ellenállni a gyönyörűen illusztrált, szemnek is kellemes kiadványnak, mely ezúttal is kávé mellé való rövidebb gondolatokat, esszéket és verseket kínált. És valóban, ha úgy vesszük, ezek az írások nem heideggeri mélységűek, nem magasröptűek és bonyodalmasak, olyan megfigyeléseket tartalmaznak jobbára, melyeket magunk is megtehetünk egy kávéházból vagy akár szobánk ablakából kibámulva, forró feketével a kezünkben.
Amennyire vissza tudok emlékezni az előző 이주형 könyvre, hasonló benyomásokat keltett bennem, de abban mintha nehezebb, kevésbé könnyen felfejthető szövegek lettek volna, mint az 어른이 되어 보니 esetében, ugyanakkor ez utóbbi könyv sokkal több intim és személyes szöveget tartalmaz, mondhatni közel kerültem az íróhoz.
A kötet négy fejezetből áll, az első a jelen élvezetéről, a körülöttünk elterülő szépség felfedezéséről, és az apró örömök nyújtotta élvezetekről szóló írásokat tartalmaz. A második – kötet leginkább gyógyhatású része – a mindennapok nehézségeinek leküzdésére és a türelem erényének kimunkálására buzdít, hisz minden előbb-utóbb elmúlik. A harmadik fejezet írásai arra irányítják a figyelmet, hogy fordítsunk nagyobb gondot az emberi kapcsolatainkra, a családra, és értékeljük a környezetünkben élők barátságát. A negyedik fejezet pedig arra sarkallja az olvasót, hogy motiválja és buzdítsa önmagát.
A könyv legnagyobb értéke a kellemes, szívmelengető hangnemen túl, hogy sok utalást tartalmaz izgalmas filmekre, dalokra és könyvekre, a szerző gyakran egy-egy idézet kapcsán lamentál az élet jelenségeiről. Bevallom a Holt Költők Társaságában hallott Frost versrészletre is ebben a könyvben akadtam, pedig de sokat kerestem.
Összességében most kifejezetten jól estek ezek az egyszerű, de olykor egyszerűségükben is emberi és szívemet megérintő, kávéillatú gondolatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése